Már csak a múlt

Mond, hogy nem múlt minden el
Mond, hogy néha könnyezel
Gondolsz valakire, ki nincs veled,
Ki miattad nem foghatja már kezed?

Miért dobtad el szerelmes szívemet?
Miért engedted el gyönge kezemet?
Fáj a szív, és én csak ballagok,
Míg elemésztenek a pokoli habok.

Rád találni vágyom szüntelen
Gyilkos eszközt látok egy üvegben,
Széttöröm, és felvágom erem,
Azért mert te nem vagy velem

Csak azt lesem, hogy hol jársz édesem
S követlek szívemmel édesen
Fognám a kezed, hát jöjj ide hozzám
S mond: Szeretlek Butuskám

Sáros úton egyre lépkedek
Körülöttem boldog emberek,
Nem tudják, nem tudja senki sem
Mennyire hiányzol egyetlen édesem

Örömömben sírtam azért, hogy szeretsz
Bánatomban, hogy az enyém nem lehetsz
Ábrándozok, elrepül az idő
S a halál csöndben értem jő.

Hiányzol, hiányod borzalom,
Gyere, légy védőangyalom
Minden percben hiányzol nekem,
Tudom, többé nem leszel velem

Ha neked nem, hát nekem sem fáj
Jön még az őszre fiatal nyár
S egy férfi engem is vár
Még ha a szívem csakis érted fáj

Életemben egyszer voltam csak bolodg,
Mikor szívemben nem voltak szerelmi gondok
Mikor itt voltál kedvesem
De te nem emlékszel egy percre sem

Neked nem fáj?
Látszólag nekem sem
Úgy gondolom jobb,
Jobb ha nem emlékezem!