A "" kifejezés eredménye:

Újra belenézek lelked tükrébe, és amit látok, elmondhatatlanul gyönyörű és tiszta, leírni lehetetlen. Arcodon egy kedves mosolyt látok kibontakozni, mesebeli tájakon járok lelked világában. A válladra hajtom fejemet, magadhoz szorítasz gyöngéden, hallom kicsi szíved vad lüktetését, mintha egy éveken át fortyogó vulkán készülne kitörni...

Bár tudom, hogy mindez csak három hete történt, és több időre van szükség ahhoz, hogy valakiben megbízzak, valami mégis arra késztet, hogy őszinte legyek vele. Még a történeteimet is olvassa, pedig azokról senki sem tud az ismeretségi körömben...

A könyvtárban Erzsikétől is elkértem Bettit, aki megadta az engedélyt ráadásul korlátlanul. Éltünk is a lehetőséggel, jártunk moziba, színházba. Már közeledett advent, amikor egyik vasárnap a keringő jegyében szervezték az estét. Hármasban mentünk, Liza is jött.
A Gödörben most kevesebb fiatal és több középkorú volt. Először megtáncoltattam Lizát, majd Betti került sorra. Láttam, sokan táncoltatták Lizát, Bettivel is kifáradtunk, leültünk beszélgetni...

Álmaimban boldog vagyok,
Játékosan ölel két karod,
Mosolyod szemem előtt lebeg,
Kezemben nyugszik két kezed...

Gyerekként rosszalkodsz és fejlődől
Felnőttként menekülsz a baj elől.
Sokszor kifutnál a világból
És üvöltenél torokszakadtodból...

jéghideg ágyamban
magányosan fekszem,
valaki hátulról
átöleli testem...

Egy utolsó napsugár,
Mely vállam simogatja.
Pár kedves szó,
Hát komolyan gondolta? ...

Végig tombol bennem a fájdalom,
de érzésem büszkén nem vállallom,
mert utolér a sok-sok ártalom,
és sírva fekszem le ágyamon...

A tökéletességre törekedett. Benne élt a játékban, ahol mindig újra kezdhette, ha valami nem sikerült. Ott nem számított hányszor halt meg, hiszen újrakezdhette. Szárnyakat kapott a sikertől. Ma minden összejött. Sikerült végigvinnie...