A "" kifejezés eredménye:

Álomvilágban élek-
lebegek súlytalanul,
Egy büszke férfit szeretek
kimondhatatlanul-
Nevetéssel és könnyekkel...

Fakó lett a világ, kialudt a fény
Szívemben a remény lángja végleg nyugovóra tért.
Elvesztettem azt ki a minden volt nekem, nincs kit hibáztatnom, magamnak köszönhetem...

Az őserdő-béli út mentén gyerekek állnak az út mentén. Szemük szomorú, kifejezéstelen vagy néma rémülettel teli. Gyermekek, eltorzult, furcsán megnyúlt koponyákkal, hiányzó végtagokkal. Lát egy kisfiút a porban feküdni, egyméteres testtel, karjai helyén lifegő két csonkkal, összenőtt lábakkal, ijesztően nagy fejjel. A gyermek kinyújtja a karját, szája lélektelen sikolyra nyílik – és a férfi együtt sikolt vele...

Rejtsd el érzéseidet, de ne lepődj meg, ha már magad sem találod. A hangulatod tűz haragja fellobban egy pillanat alatt, hogy egy másik percben mosolyhullámként simuljon el. Esélyt adtál a gondolataimnak. Mégis újra és újra felvettem az ismeretlen, névtelen szellemmel a harcot a magam fegyverével, mert szélmalomharcos vér folyik az ereimben...

Azt gondolom még a mai napig is, hogy egy angyallal találkoztam. Legalábbis mindenképpen ilyennek képzelném el őket.
Évek óta nap, mint nap a házuk előtt mentem el reggelente és délutánonként, ha az iskolába mentem. Volt egy gyönyörű kislány dalmatájuk, akit kiengedett reggelente futkározni a harmatlepte fűbe, mint aznap is...

Csukd be a szemed,
És álmodj!
Álmodd szebbnek
A világot! ...

Szunnyadó szépségét szítja szüntelen
Szerető szívhang, szinte szünetel.
Szem szemléli szív szentelését,
Száj szövi szent szerződését...