A "" kifejezés eredménye:

- Mondd csak, nem találkoztál a liftben két fehér emberrel? – szakította félbe feleségét János.
Anna először nem értette, de aztán válaszolt.
- Ebben a házban csak fehér emberek laknak. – válaszolta gúnyosan.
- Jó, jó, tudod, hogy értem… fehér ruhás. De mindegy. – mondta János, majd visszament a nappaliba TV-t nézni...

Aranyporral szórt napok - gyémántokkal kikövezett utak vártak rám. Kaland és kihívás. Nevetés. Ölelések, örömteli könnyek és barátok.
Mikor a tükörbe néztem, már nem fordultam gyorsan el. Kezdtem megszeretni az egykor gyűlölt vonásokat, elfogadni magamat a hibáimmal és értékelni a lényemben rejtőző jót...

Nem hisz nekem, pedig a világot jelenti.
Nem ért engem, mert más nő érdekli.

Szívemben az érzés ettől megszűnni még nem fog
Hiába küzd ezért, célt elérni nem tud......

Nem tudta, hol vannak. Talán az apa az új szeretőjénél, talán egy lezüllött kocsmában, nem is érdekelt senkit. Az anyát sem tudta elérni, a telefonja ki volt kapcsolva. Egyetlen dolgot szeretett volna, ha Ő átöleli. Ő, aki a világot jelentette neki. A szülei veszekedése, állandó ordítozása elől, csak hozzá tudott menekülni. Nem csak élete szerelme volt, hanem a legjobb barátja, sőt az őrangyala is volt...

Darabokra szaggatsz
S lásd, nem bánom…
Hogy széttépjen minden szavad
Mi ajkaidról pereg
Belátom, mindig újra várom…

Szemed, mint a tenger,
Csupa ragyogás.
Mint az ég, s szívemben
Nincsen semmi más...

Valakit meglátni és megszeretni
S később majd elfeledni?!
Szép a búcsú mégis nehéz,
De el kell feledni végetért az egész
Egy mosolyt küldök utoljára s
búcsúzóul...