A "" kifejezés eredménye:

Emlékszem, esett előtte az eső,
És én ennek módfölött örültem…

Meztelenre vetkőztet a napsütés. Csobbanok. Bőröm selyemmé válik a víz alatt, alattam halak. Most több a tavirózsa, mint akkor. És mekkora csönd. A nádasban szitakötő, a szigeten, úgy száz méterre a parttól szajkó. Piros tükörré válik a víz, távol, a sziget mögött evezőcsobbanás. A gyűrűmet nézem, ahogy örül a víznek és a fénynek...

Ha érzed a tűz melegét,
Engedd neki, had égjen tovább...

Szép szemeddel rámnézel
Nem érdekel már
Megbántottál
A szívem úgy fáj...

Életünk, akár egy csipesz,
Csak párban lehetünk boldogok.
A csalódás a szívünkből egy darabot kivesz...

Fájdalmasan gyönyörű volt, de élvezte, az érintéseket, amik végigsiklottak teste majdnem minden pontján lassacskán megölve ezzel kételyeit és a józan eszét is. Nem tudta nyitva tartani a szemét, le kellett hunynia, a cirógatások egyenesen belerántották az álmok vágytól forró tengerébe, és már azt sem tudta mit is csinál valójában...

Valahol elsiklottam egy fontos dolog felett, ez az érzés kavargott bennem, de mi lehetett ez? Hát persze, az eredeti megbízóm. Ha tényleg a ládikát keresik, akkor a megbízóm valamit elhallgatott előlem, vagy ő küldte a gyilkosokat is? ...

Városom fölött most a szeptember táncol,
De fülembe sikolt a szomszéd lombfűrésze…
Hiába viháncolsz a háztetőkön, napfény...

Ó, ha tudtam volna akkor este, hogy utoljára látlak, s szorítlak magamhoz! Ha éreztem volna, hogy abban a csókban benne volt utolsó sóhajod! S hogy illatod utoljára szívhatom oly tisztán magamba! Elmondtam volna én, akár századszorra is, bármennyiszer, akárhányszor csak kéred, csak hogy kételyed ne legyen...