Én, Peter Morrison 14.

Valahol elsiklottam egy fontos dolog felett, ez az érzés kavargott bennem, de mi lehetett ez? Hát persze, az eredeti megbízóm. Ha tényleg a ládikát keresik, akkor a megbízóm valamit elhallgatott előlem, vagy ő küldte a gyilkosokat is? Nem tudtam a választ, kissé fájt a fejem, a gondolatok sebesen kavarogtak bennem, majd összeálltak egy képbe. Vakmerő ötlet de esetleg beválhat. Ha mondjuk, felhívom a megbízóm, hogy megtaláltam a dobozt, és megbeszélek egy találkozót, akkor sok mindenre fény derülhet. Gyorsan kerestem egy nyilvános fülkét, majd a névjegykártyáról tárcsáztam az ügyfelem számát.
- Haló, John Tyler vagyok.
- Üdvözlöm, Peter Morrison vagyok, Ön bízott meg a családi ékszerek megkeresésével, és szeretném közölni, hogy sikeresen visszaszereztem őket.
- Nagyszerű, ennek örülök, bár nem értem hogyan lehet ez, hiszen lemondta az ügyet.
- A lényeg, hogy az ékszerek nálam vannak, és szeretném értük megkapni a tiszteletdíjam. Találkozzunk, 10 órakor a Benjamin Parkban a Galamb-sétányon, a szökőkút mellett.
- Rendben, ott leszek és viszem a pénzt is.
Letettem, és beszálltam az autómba. A terv már körvonalazódott bennem, már csak egy-két apróság hiányzott.