G.O.D 71 Folytatás

Guys Of Death 71.
/folytatás/

Nem tudta volna megmondani pontosan mire ébredt fel. A friss pirítós eszményi illatára vagy talán a lágy gitárhúrok pendülésére? Esetleg a nyomásra, amit a lábánál érzett? Nem tudta, sőt hosszú percekig hitte azt, hogy mindezek csupán álmai élethű szereplői. Mikor kinyitotta gyémántszemeit percekig szólni sem tudott, csak erősen szemezett az éjjeliszekrényre tett tálcával valamint egy bögrével, amiből ugyancsak illatos gőz terjengett.
„A zene…” Villant be neki, mire felkapta a fejét, és a következő pillanatban hitetlenkedve szemezett kedvesével. A fehérkés hosszú ujjak kegyetlenkedő táncokat jártak a húrokon, amik gyönyörű ritmusgyűrűkre pendültek meg. Lábain törökülésben feszült a nadrág, és láthatólag nagyon lekívánkozott róla, a lány fantáziájában legalábbis is igen.

Mia jól ismerte ezeket a mozdulatokat, a gitáros ezekkel, világuralomra tehetett volna szert a nők körében. A fiú nem viselt mást, csupán a nadrágot, testének felsőbb légói ugyanúgy meztelenül mutatkoztak, mint az éjjel, hát még mikor Mia észrevette a göndörödő hajszállakat a hófehér vállakon simulni… Szinte a szó szoros értelmében összefutott szájában a nyál.
A démonian zöldes szemek csak őt bámulták tele megannyi kimondhatatlan ám annál gyönyörűbb szerelmi vallomással, a kecses vérvörös ajkak pedig szédítően édes mosolyra húzódtak Mia megdöbbent arca láttán.
- God morgon, sötnos! – Zengte Soulness a csábos mosollyal egybekötötten, ami magyarul annyit tett „Jó reggelt édes!”.
Az a hang, az az illat, amitől Mia tegnap majdnem elvesztette a fejét, most újra kezdték őrületbe kergetni a lányt. Nem törődve azzal hogy lovagja kezében gitár van, egy párnát Soulness feje mögé téve húzta magához közel, és se szó se beszéd tüzes csókot pecsételt a fiú ízlelni valóan vörös ajkaira. Szerelmének szikrája viszonzásra lelt, pillanatok múlva a gitáros hosszú ujjai a lány törékeny vállára fonódva biztosították hogy nincs egyedül a szenvedély őrjöngő tengerében.
- Ez lett volna a reggeli puszi vagy pedig vehetem egy finom köszönetnyilvánításnak is? – Szólalt meg a csókot megtörve a fiú, mire Mia elnevette magát.
- Nem tudom te minek veszed? – Kérdezett vissza miközben egy sokatmondó pillantása végigsimult Soulness hullámos hófehér vállán.
- Hát nem is tudom… - Mosolyodott el kedvese újra. Mia egyenesen meg tudott volna őrülni ettől a mosolytól. Magába foglalta a sármosság, a férfiasság, és a sebezhetőség összes csillanását. – Az a helyzet hogy túl hamar vettél le a lábamról, nem tudtam annyira koncentrálni… - Hajolt közelebb a gitáros menyasszonyához, miközben humorosan gondterhelt arcot vágott. – Esetleg ha lenne még repeta, azt szívesen elfogadnám… - Bökte ki mély hangon, mire Mia megsimogatta előre göndörödő fekete fürtjeit.
- Nos nézzük a tényeket… Tegnap hajnalban hazavánszorogsz, és lefekszünk aludni. Azt gondoltam, hogy maximum fél tizenegyig meg se moccansz, erre kilenckor reggeli... – A mondat közepén megállt egy pillanatra és jelentőségteljesen a tálcára villantotta azúrkék szemeit. – És egy gitáros szerenád vár pontosan az ágyamon… - Összegezte az eddig leforgott eseményeket, miközben ujjával végigsimított vőlegénye csókra nyíló ajkait. – Ezek után kap egy heves csókot, és még egyet követel… - Jelentette ki tettetett felháborodással a hangjában, mire a gitáros összeráncolta homlokát.
- Nem követelem, csak könyörgök… - Nyöszörögte Soulness vágytól megkínzottan. – Nem elég hogy börtönben vagyok, mert nem érhetek hozzád teljes szeretetemből még a csókokat is megtagadod tőlem? Hát szégyellheted magad kislány…! – Nézett rá Miára kissé lekezelően a zenész, közben pedig majdnem felfalta a szemeivel.

Soulness majdnem belehalt a vágyba, teste minden pontja a lányért kiáltozott, ám a józan ész és szemei meglehetősen magad gátakat szabtak testi vágyának. Nem tudott mást tenni, nyelt egy nagyot, majd hirtelen maga elé vette a reggelis tálat, és gyönyörködve a lányra vetette zöldes szemeinek bársonyfényét.
- Szeretném ha ezt most mind megennéd… - Váltott tárgyilagos hangnemre, és Mia elé tolta a tálat. – Egytől egyig… Benned van a baba, és szükséged van vitaminokra, tápanyagra meg ilyenekre…
- Totál úgy beszélsz mint anyu… - Mosolyogta meg az aggodalmas férfiarcot a lány, majd az ételre tekintett. – Megeszem, de van két feltételem…
- Miért pont kettő? – nézett rá a gitáros döbbent tekintettel.
- Mert… Egy, te is eszel belőle… Kettő, megtanítasz hogyan kell használni azt… - Ujjával a gitár felé bökött ami a fiú lába mellett hevert.
- Az egyes ponttal nem értek egyet, a kettesben viszont benne vagyok szívesen.
- És miért nem vagy hajlandó velem enni Soul? – Kérdezte meg Mia. – Igazán rád férne ha egyszer teleennéd magad, olyan vékony vagy hogy szinte már hasad sincs, vagy az is befele horpad…
- Azért még nem ennyire vészes a helyzet kislány… - Nevetett fel Soulness az aggodalmaskodó hang hallatán. – Pont jól érzem magam így, de ha annyira akarod növesztek magamnak sörhasat…
- Nem sörhasra gondoltam, hanem arra hogy ehetnél többet! – Mondta Mia felháborodva, mire a gitáros gyorsan szájába tömött egy falat pirítóst.
- Ne rágd a fülem te is… - Panaszkodott halkan. - Jól érzem magam rendben? Pontosan így érzem magam jól ahogyan vagyok! Ennél nem leszek vékonyabb, megígérem neked! Neked viszont enned kell… - Húzódott közelebb miközben felvett egy újabb falatot. – És a kedvemért ezt az egészet meg is fogod enni… Azt vettem észre hogy az utóbbi időben nem reggelizel rendesen… - Nézett Miára félénken, aki erre egy kicsit sértődött arcot vágott.
- Mert vagy alszol vagy nem vagy itt. A másik meg reggel én nem vagyok éhes… - Vette el a fiú kezéből a falatot és a bekapta.

Kellemes melegség öntötte el, hogy szerelme mindezek mellett aggódik érte. Úgy érezte magát, mint régen, amikor a fiúnak több szabadideje volt, és nem járt el folyton az együttessel. A vágy persze megmaradt, akárcsak egy szikla nyomta a lány szívét, hogy újra magához ölelhesse kedvesét úgy ahogyan régen. Látta Soulness szemében is a visszafojtott szenvedélyt, és néha már tényleg csak egy perc kellett volna ahhoz hogy végleg egymásra szabaduljanak.
A lány szótlanul tűrte szerelme babusgatását, élvezte, hogy most tényleg együtt vannak, most tényleg kézzel fogható a szerelmük, és már őszintén várta hogy a fiú megmutassa neki hogyan is rezegteti meg a húrokon keresztül a lányok szívét, többek között az övét is. Miután megreggelizett, érdeklődve nézett a fiúra, aki lassan mögé mászott, miközben a gitárt bal kézben húzta maga után.
- Mit csinálsz édes? – Nevetett fel Mia, és szórakozottan figyelte hogyan Soulness vékony kezei lassan átfonódnak a derekánál, és tisztán érezni vélte a vékony meztelenül perzselő testet, ahogyan szorosan hozzátapadt.
- Megmutatom, hogy kell gitározni… - Válaszolta egyszerűen Soulness és a nadrágja zsebébe nyúlt egy pengetőért. – Nos, figyelj… - Köszörülte meg a torkát, majd Mia válla mellett a hangszerre sandított. – A lényege az egésznek az az, hogy miként nyomod le itt a húrokat… - Mutatott a gitár keskenyebbik végén feszülő húrokra. – Ezek a kis fém vonalak az érintők… Az a lényeg hogy mindig két érintő között legyen az ujjad, és bravúrozz hogy minden valahol a közepén maradjon.. Megmutatom… - Magyarázta majd vékony ujjait a húrokra helyezte, erősen lenyomta őket és játszani kezdett egy rövid szólamot. Mia lélegzetvisszafojtva figyelt, és rövid idő alatt megállapította hogy a gitározást nem lehet egyik percről a másikra megtanulni. Mikor Soulness abbahagyta a bemutatót, apró csókot lehelt a szerelme nyakára, és megfogta kezeit. – Először is fogd meg a gitárt… - Azzal beállította menyasszonya kezeit, aki kissé ügyetlenkedve de percek múlva már biztosan tartotta a hangszert. – Aztán ezekkel az ujjakkal fogd le őket… - Mutatott kedvese bal kezére. – Egy kicsit fájdalmas, amíg bele nem jön az ujjad, mivel az a lényeg hogy az ujjbegyeddel fogd le a húrokat…
- Jézus! – Sóhajtott fel Mia. Kissé fájdalmasnak tűnt számára azokon a vékonyka húrokon ujjbegyekkel táncolni, de megpróbálta. Elsőnek egy kegyetlenül rossz hang sikoltott fel a gitárból, a lány majdnem a füléhez kapta a kezét. Érezte a gitáros megrázza a fejét és megfogja két vékony csuklóját. – Cica… középre tedd… különben nem jól szól… - Türelmesen beállította Mia kezeit újra, majd egy egyszerű mozdulattal megpendítette az összes húrt, ami most már egész tűrhető hangot bocsátott ki.
„Igen ez már kezd ahhoz hasonlítani, amit ő művelt a színpadon…” – Mosolyodott el Mia, miközben fölöttébb élvezte hogy a tegnap dédelgetett selymes bőr a vékony felsőjén keresztül a hátát simogatja. Már éppen elmerült volna a fiú ölének melegében mikor megcsörrent a fiú mobilja.
- Vége az idilli hangulatnak… - Olvadt le hirtelen arcáról a mosoly, és szomorkásan húzódott el Soulnesstől, aki viszont nem engedte.
- Maradsz… - Kulcsolta össze kezét a fiú Mia előtt, aki értetlen arccal bámult rá, majd a gitáros a szekrényhez nyúlt és felvette a telefont. Az egész nagyon gyanúsnak tűnt a lány számára, mivel kedvese csak az igen, nem szavakat használta, valami összeesküvést vélt felfedezni a telefon hívás miatt. Mikor a fiú letette a telefont Mia kutatkodva nézett bele a halványzöld szemekbe, mire Soulness ártatlan arccal megszólalt.
- Mi van?
- Ki volt? – Tette fel a kérdést menyasszonya miközben gyanúsan méregetni kezdte Soulnesst.
- Laus… - Válaszolta a zenész, és nyugtatóan megcirógatta Mia arcát. – Egy későbbi koncertről kérdezett valamit… - Mondtam mikor kezdte kínosan érezni magát a hitetlenkedő tekintettől.
- Karácsony napján Laus azért keres téged, hogy megérdeklődjön valamit egy későbbi koncertről? – Ismételte meg a lány a magyarázatot, mire a gitáros elvörösödött.
„Game Over…” – Gondolta miközben elmosolyodott. Nos igen ez a szöveg tényleg nagyon irracionálisnak tűnt, de hát jobb nem jutott hirtelen eszébe.
- Nos igen, előfordul az ilyesmi… A zenében minden nap ünnep… - Nevetett fel zavartan de amint elkapta Mia rosszalló jéghideg pillantását elhallgatott. – Jaj Mia ne gondolj már mindig rosszra… - Ölelte át kedvesét, aki még mindig az ölében volt. – Tudod hogy soha semmi rosszat nem tennék ellened… Hát hazudtam én neked valaha is?
- Igen… - Vágta rá szerelme kapásból mire a gitáros körülbelül olyan arcot vágott, mint akire rászakadt a vakolat.
- De ez most más… - Fejezte be a további magyarázatadást, és megvakarta a fejét.
- Ti szervezkedtek… - Sóhajtotta halkan Mia majd felállt az ágyról, és nyújtózott egyet. – Mindesetre köszönöm, a reggelit és az órát… - Kacsintott a gitár felé mosolyogva, majd lassan kisétált a szobából.
- Hé…Héé.. Hééékás! – A fiú ügyetlenül ugrott fel az ágyról és kissé bicegve, fél lábon iramodott a lány után. – Most meg mi baj? – Érte utol Miát a konyhában. – Felhívott Laus egy jelentéktelen dolog miatt, ennyi az egész… Igazán nem tesz semmit… - Kezdte el hadarni Soulness, de csak egy hitetlenkedő pillantást kapott cserébe.
- Megint hazudtál… - Vetette oda neki a lány, majd megtámaszkodott az egyik szekrény szélében. – Gyakorolnod kéne…
- Mia ez csak egy kegyes hazugság, de titok… ha elmondom neked, akkor elrontok mindent…- Morogta Soulness kissé reménytelen tekintettel.
- Aha… - Újabb hitetlen válasz, amitől a gitárosnak szinte már borsódzott a háta.
- Ne legyél már ilyen bizalmatlan kérlek… - Vette könyörgőre a hangnemet. – A vőlegényed vagyok, azt hiszem, nem tennék neked soha semmi rosszat hiszen még az Életemnél is fontosabb vagy! – Vallotta be a lánynak, aki erre felnézett rá és elmosolyodott. – Végre… - Sóhajtott fel a fiú, újra közeledni kezdett Mia felé.
- Ma hova kell menned? – Tette fel a kérdést Mia mintha az előbbi kérdések nem is léteztek volna.
- Sehova… Ma karácsony van és hosszú ideje nem voltam veled. Ma veled leszek, és csak neked, és érted csinálom azt, amit csinálok. – Mosolyodott vissza a gitáros, mire Mia átölelte a meztelen derekat, és közelebb édesgette a fiút.
- Tehát ma csak az enyém vagy? És azt csinálok veled, amit akarok? – Rebegtette meg szempilláit a szőkeség, és hosszú percekre elöntötte szívét a naivság, és az őrült szerelem kibontakozó szirmai. Fürge ujjait felfutatta a csábosan keskeny háton, majd Soulness vállához érve minden ujjára feltekert egy hollófekete fürtöt, és elégedetten szemlélni kezdte őket, majd kedvese szemeiben merült el.
Mennyire várta ő ezt a pillanatot…

Hosszú idő óta végre teljes valójában magának tudhatta a férfit, akit imádott, aki az első helyet foglalta el az életében. Megőrült a selymes bőr mámorálmokkal átitatott aromájától, ami most az elméjét ölelte körbe. Nem csak a fiúnak volt fölöttébb kellemes a simogatás, ő is érezte, hogy az apró kis ujjhegyei minden érintésbe beleremegnek. Legyen az Soulness édesen göndörödő haja, bársonyos bőre, vagy bármi ami a gitároshoz hozzátartozott, nem tudott betelni vele. Még mindig fülig szerelmes volt, és szinte rajongott Soulnessért. Az általa áhított tökéletességért ami most itt állt előtte, és kiszolgáltatottá téve magát tűri a lány kellemes vágyborzongató simításait.
- Igen a Tied vagyok… és nem csinálhatsz meg velem mindent, de azért majdnem mindent… - Súgta neki a simogatástól elkábultan a gitáros. Mint akibe kábítószert fecskendeztek volna, úgy haldoklott a vágytól Mia simogatásának következtében, de nem akart felébredni sem kimenekülni. Olyan jó volt hogy sikerült Miának kiszolgáltatottá tennie magát.

Fájdalmasan gyönyörű volt, de élvezte, az érintéseket, amik végigsiklottak teste majdnem minden pontján lassacskán megölve ezzel kételyeit és a józan eszét is. Nem tudta nyitva tartani a szemét, le kellett hunynia, a cirógatások egyenesen belerántották az álmok vágytól forró tengerébe, és már azt sem tudta mit is csinál valójában. Azt érezte, hogy szerelme ajkait akarja, azoknak a simogatását, a csókját. Szinte már üvöltött a teste érte, mikor végre megtörtént a csoda. A forró női száj úgy fonódott rá Soulness ajkaira, mintha gondolatolvasó lenne, ő pedig engedelmeskedett. Csak állt és a legnagyobb tudatlanságban, amiben valaha volt és csókolta kedvesét, tudatva vele hogy szerelme mindig olyan tüzes, mint találkozásukkor volt. Miának is elég volt egy apró kis érintés hogy végigcsorogjon egész testén az vágyakozás itala, és kissé ügyetlenkedve lépegetett fel Soulness vállaira. Egy kicsit elidőzött a fiú kulcscsontjánál majd egy hirtelen mozdulattal feljebb csusszant és átkulcsolta kezeit a hófehér göndör ébenhajjal beborított tarkón. A gitáros Mia érintésétől megbabonázva hajtott fejet a szenvedély elfojthatatlan tüze előtt. Szinte ordítani tudott volna valami megfogalmazhatatlan tűztől ami szinte felperzselte a gátakat benne. Mikor szerelme elengedte ajkait, fájdalmasan felnyögött, és nem eresztette Mia derekát.
- Sütsz… - Mosolyodott el a lány ártatlan arccal, miközben megpödörte szőke fürjeinek végét. Ez csak még jobban feltüzelte Soulnesst. A zenészfiú szemei szinte már szikrákat szórtak az eddig porban és hamuban nyugvó szenvedélyétől. – Nem kéne inkább mégis elmenned? – Kérdezte meg a lány óvatosan kedvesét, aki mint egy dacos kisgyermek kezdte forgatni a fejét. Mia nevető arccal figyelte a mutatványt, és azon gondolkozott hogy lehet a fiú tele szelíd gyerekséggel, és érzékien vonzó férfiassággal.
„Ez a kettő szinte ellentéte egymásnak, és mégis megvan egy és ugyanazon emberben…” Gyönyörködött Soulness makulátlanul fekete selymesen csillogó fürtjeiben, mire a fiú érdeklődően ránézett.

A menyasszony akárhányszor belenézett ebbe a két zöldeskék szembe annyiszor veszett el és éledt újjá egyszerre. A természet gonosz, és egyben gyönyörű játékát képezte a férfias szempár, amivel Mia szerint ölni is lehetett volna.
Azokkal a ragyogó zöld szemekkel, amik most színültig voltak boldogsággal vággyal, szenvedéllyel, és mégis volt egy csillanásuk ami a szomorúságot hozta magával, akárcsak egy kelletlen palástot. Mia megszokta ezt a fiú tekintetében és bár zavarta sosem volt mersze rákérdezni hogy miért van minden egyes boldog együtt töltött pillanat árnyékában a bús fény, ami oly beteljesületlenné teszi a szerelmet.
- Miért nézel rám így? – Mosolyodott el halványan a fiú. – Úgy méregetsz, mintha életedben még csak most látnál először…
Mia válaszolás helyett inkább kissé szégyenlősen lehajtotta fejét Soulness mellkasára, és úgy ábrándozott tovább. Megnyugtatta kedvesének ütemes szívdobbanása, és forró testének érintése, akármikor megérezte a gitáros bőrét, el tudott volna aludni a karjaiban.
- Olyan furcsa hogy most itt vagy és nem kell sehova se menned, és nem hagysz itt… - Szuszogta mint aki már az álmok felé hajózik.
- Kicsim, ma karácsony van, lesz egy kis szünetünk… Ha akarod elmehetünk valahova édes kettesben nyaralni, egy hosszú hétvégére… A telefonomat persze kikapcsolom…- Vetette fel az ötletet fiú, mire a lány megrázta a fejét.
- Ebben az állapotban sehova sem megyek… Csak azt akarom, hogy velem légy… - Hízelegve karolta át még jobban Soulnesst, de párja kissé morcosan felhorkantott.
- Mia valaki ott lakik benned, és ez gyönyörű… Nekem pedig te vagy a gyönyörű… Mit foglalkozol a többiekkel? A baba nemsokára kibújik, nem tart ez az időszak örökké… Csak azt akartam hogy kapcsolódjunk ki egy kicsit, mert itt még akkor sem hagynak békén ha tényleg elmegyek egy kis szünetre… Márpedig rendezni kell a dolgokat az esküvő körül is, elvégre újév után kénytelen leszel hozzám jönni… - Lehelte Mia fülébe a szavakat. – Mivel elfogadtál vőlegényednek, semmi sem akadályoz meg abban hogy oltár elé vezesselek az újév első napjaiban…
- Te hülye vagy! Egy rakás lány odaadná az életét, hogy a helyemben legyen… - Sóhajtott fel szerelme kissé elégedett hanggal. Lassacskán kibontakozott kedvese puha karjaiból, és kajánkodva kereste meg újra a fűszínű tekintetet.
- Pedig nem vagyok egy főnyeremény… - Válaszolta a gitáros, mire Mia felkacagott.
- Hát ez tény.. - Mondta nevetve. – Például egy halásznak nem is te vagy a főnyeremény… Az jobban örül egy jól sikerült fogásnak mint neked…- Simogatta meg vékony ujjaival vőlegénye arcát. – Viszont nekem és több ezer embernek te vagy a legjobb dolog az életében… - Egy futó óvatos csókot lehelt a fiú vöröslő ajkaira, majd kirobogott berohant az egyik szobába.

Soulness csodálkozó tekintettel nézett Mia után majd egy szórakozott mosollyal az arcán támaszkodott neki a konyha egyik falának.
- Akkor is kislány… - Jegyezte meg halkan majd durcásan összehúzta csodásan ívelt ajkait. – Még ha nemsokára anya lesz akkor is kislány marad… Még ha nemsokára a feleségem is… Akkor is…