Merengés

Városom fölött most a szeptember táncol,
De fülembe sikolt a szomszéd lombfűrésze…
Hiába viháncolsz a háztetőkön, napfény.
„Elrágni nem lehet a román pénzt se”
Az ősz, kéremszépen, az elmúlás része

Reggelre aztán úgyis megfeketedik,
És bögrédbe bújva azt hazudja majd,
Hogy „jobb lesz minden”…
De engem a teraszra zárt az élet,
Sajnos tudom, hogy mit beszélek.