Emlékszem, esett előtte az eső,
És én ennek módfölött örültem…
Gondolatban a fák közül leső
Bíborpiros sugarakra ültem.
Hintáztam ott, míg ő megérkezett,
Szótlan volt. Ez megbocsátható…
(Látott még, de már rég máshová nézett)
Én maradtam csak, és az önreflexió.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Najó,a bíborpiros sugarakon való hintázás még úgy valahogy oké, de a többi, hát kéremszépeeeen...
:flushed:
ez egy képzeletbeli szakítás(azért, mert akivel elképzeltem azzal még össze sem jöttem, illetve nem tartósan)
a céltalan önreflexió a szakítás után jellemző kiüresedett állapotra kíván rávilágítani...
nemtom, mit nem értesz..mondjuk tényleg nem túl érthető, így küldő szemmel nézve.
Most megint egy poroltóval csapkodom fejbe magam gondolatban...érthetőbben, lányom, érthetőbben. (teszem még hozzá)
csók