Emlékszem, esett előtte az eső,
És én ennek módfölött örültem…
Gondolatban a fák közül leső
Bíborpiros sugarakra ültem.
Hintáztam ott, míg ő megérkezett,
Szótlan volt. Ez megbocsátható…
(Látott még, de már rég máshová nézett)
Én maradtam csak, és az önreflexió.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Najó,a bíborpiros sugarakon való hintázás még úgy valahogy oké, de a többi, hát kéremszépeeeen...
:flushed:
ez egy képzeletbeli szakítás(azért, mert akivel elképzeltem azzal még össze sem jöttem, illetve nem tartósan)
a céltalan önreflexió a szakítás után jellemző kiüresedett állapotra kíván rávilágítani...
nemtom, mit nem értesz..mondjuk tényleg nem túl érthető, így küldő szemmel nézve.
Most megint egy poroltóval csapkodom fejbe magam gondolatban...érthetőbben, lányom, érthetőbben. (teszem még hozzá)
csók