Emlékszem, esett előtte az eső,
És én ennek módfölött örültem…
Gondolatban a fák közül leső
Bíborpiros sugarakra ültem.
Hintáztam ott, míg ő megérkezett,
Szótlan volt. Ez megbocsátható…
(Látott még, de már rég máshová nézett)
Én maradtam csak, és az önreflexió.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Najó,a bíborpiros sugarakon való hintázás még úgy valahogy oké, de a többi, hát kéremszépeeeen...
:flushed:
ez egy képzeletbeli szakítás(azért, mert akivel elképzeltem azzal még össze sem jöttem, illetve nem tartósan)
a céltalan önreflexió a szakítás után jellemző kiüresedett állapotra kíván rávilágítani...
nemtom, mit nem értesz..mondjuk tényleg nem túl érthető, így küldő szemmel nézve.
Most megint egy poroltóval csapkodom fejbe magam gondolatban...érthetőbben, lányom, érthetőbben. (teszem még hozzá)
csók