Emlékszem, esett előtte az eső,
És én ennek módfölött örültem…
Gondolatban a fák közül leső
Bíborpiros sugarakra ültem.
Hintáztam ott, míg ő megérkezett,
Szótlan volt. Ez megbocsátható…
(Látott még, de már rég máshová nézett)
Én maradtam csak, és az önreflexió.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Najó,a bíborpiros sugarakon való hintázás még úgy valahogy oké, de a többi, hát kéremszépeeeen...
:flushed:
ez egy képzeletbeli szakítás(azért, mert akivel elképzeltem azzal még össze sem jöttem, illetve nem tartósan)
a céltalan önreflexió a szakítás után jellemző kiüresedett állapotra kíván rávilágítani...
nemtom, mit nem értesz..mondjuk tényleg nem túl érthető, így küldő szemmel nézve.
Most megint egy poroltóval csapkodom fejbe magam gondolatban...érthetőbben, lányom, érthetőbben. (teszem még hozzá)
csók