Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
laci78: bizony.
2024-11-08 16:54
kaliban: Ez mintha lett volna már. (10....
2024-11-08 16:40
laci78: nem jó hír, de remélem mindket...
2024-11-07 22:32
Rémpásztor: Üdvözletem. Bizonyára felmerül...
2024-11-07 21:32
Materdoloroza: Sajnálom.
2024-11-07 20:33
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kherillah adatai

Neve:
Kherillah
E-mail címe:
Nem publikus
Kherillah összes beküldött történetének megtekintése »
Kherillah
Bemutatkozása
no more suffer\" De bárhogy színlel, épp a bús homály
Árulja el, mint a fekete ég
A zivatart. Hangot sem ejt a száj.\"


Megalázva

Megtépázod szívem s sebzetten, vérzőn eldobod,
ahogy mindig is tetted. Hagyod, hogy könyörögjek
és játszod az istent és megint én vagyok, aki
megsínyli tetted.
Pokolra jutsz ezért, esküszöm neked, mert én
voltam szeretőd s társad, s te vétettél ellenem...
Egyszer te fogsz könyörögni majd nekem
s akkor megtudod, mennyire tud fájni az ilyen
gyötrelem! Ez lesz a te poklod, megmondom
most neked, ha nem én, hát a sors
intézi el helyettem, akkor én megtépázom
szíved, lelked egyaránt és letaszítalak a porba...
Sírni, zokogni fogsz te még, ha rajtam múlik,
erre esküszöm neked!

\"Tudod, mi a bánat? Elmondom én neked! Szeretni valakit, aki téged nem szeret, megalázva írni rengeteg sms-t, szívdobogva várni, s nem jő rá felelet. Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni, mással látni téged, s utánadfordulni. Kacagni vidáman, hazug lemondással, hazamenni sírva, könnyes zokogással...\"
Írásai 3 14
1052
"Ó, te aljas, áruló, ki miatt életem üressé lett,
kívánom százszor neked e fájdalmat,
mely lélekben meghalni késztet!
Létet ad majd életednek,
egyszer csak ez lesz...
1286
Megtépázod szívem s sebzetten, vérzőn eldobod,
ahogy mindig is tetted. Hagyod, hogy könyörögjek
és játszod az istent és megint én vagyok, aki
megsínyli tetted...
2244
Ó, ha tudtam volna akkor este, hogy utoljára látlak, s szorítlak magamhoz! Ha éreztem volna, hogy abban a csókban benne volt utolsó sóhajod! S hogy illatod utoljára szívhatom oly tisztán magamba! Elmondtam volna én, akár századszorra is, bármennyiszer, akárhányszor csak kéred, csak hogy kételyed ne legyen...