Tanács

Sikits, sikits bátran, ha fáj.
Sikits, ha nem birod már tovább.
Sikits ha nem birod magdba fojtani
Az érzéseidet, hagyd tombolni!

Ne engedd, hogy más mondja meg, mit tehetsz!
Ne engedd, hogy más vegye kezébe az életed!
Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a félelem!
Ne hagyd, hogy legyűrjön a fegyelem!

Üvölts, ha örülsz, üvölts, ha bántanak,
Ne szégyelld, csak üvölts, ne fojtsd el a bánatodat!
Teljes erődből üvölts, mindig csak üvölts,
Ha nem szabad, hát lélekben, de akkor is üvölts!

Ne félj attól, hogy mit gondolnak rólad az emberek,
Ne félj, ha mindenki csak rád figyel.
Ne félj attól, amit az ösztönöd diktál,
Használj ki mindent, amit az élet kinál!
Ne félj, ha kitűnsz a tömegből,
Csak akkor félj, ha olyan leszel, mint a többi, ugyanolyan tökfejű.

Üvölts, ha örülsz, üvölts, ha bántanak,
Ne szégyelld, csak üvölts, ne fojtsd el a bánatodat!
Teljes erődből üvölts, mindig csak üvölts,
Ha nem szabad, hát lélekben, de akkor is üvölts!

Ha vigasztalódni akarsz, keress valakit!
Keresd azt, ki láncaidtól megszabadit.
Keresd azt, ki nem a legdrágább piát akarja,
Keresd azt, ki tüzes, mint egy olcsó szajha,
Kinek lehellete forróbb, mint maga a tűz,
Kinek tekintete egyszerre vonz és űz.

Üvöltök, mert boldog vagyok, üvöltök, mert bántanak,
Üvöltök, mert őrülten fáj,
Mert nem birom már tovább
Magamba fojtani az érzést:
Akit a bárban kerestem, te vagy. Ez már nem kérdés.