A "" kifejezés eredménye:

Sötét és borús TÁJKÉP,
Ezt látom magam előtt,
Éles és hegyes formák,
Még is olyan SZÉP…

Sír a gyertya. Perzseli egy kicsi sárga láng.
Sír a gyetya. Viaszgyöngyök úsznak oldalán...

Egyedül az éjszakában,
áll egy nagy lány egymagában.

S megpillant egy öreg fát,
melynek egy levél tette vagyonát ...

...Várok.
Mindig.
Örökkön és örökké
Míg szét nem hullok semmivé,
És nem lesz majd, mi jöjjön.
De most még van: kő kövön.
Van, mi eljöhet még.
Most még...

Most is tisztán emlékszem rá, ahogy ott álltál felettem, s szeretetteljes képpel néztél rám.
Hazavittél és szerettél...

Magamat hibáztatom, közben nem én vagyok bűnös,
Az életem azóta nyugtalan és zűrös.
Nem találom a helyem és nincs miért küzdeni,
A remény csillaga is kezd végleg eltűnni......

Kimentünk és beszélgetés helyett megcsókolt, én nem tudtam mire vélni. Egyszer sem jutott eszembe, hogy vele több lenne, mint egy barátság. Elmondta, hogy ő már régóta érez valamit irántam és újra megcsókolt, én fel sem fogtam mi történt...

- Az amerikai lány! – Trini említésére Szabina dühösen nagyot fújtatott, miközben bátyja után loholt – Nem értem, mi olyan nagy szám abban a Trini Harperben! Még csak nem is ismeritek, de máris úgy beszéltek róla, mintha valami istennő lenne!
- Mi az Szabina, csak nem vagy féltékeny? – kérdezte Kristóf kajánul mosolyogva, miközben átnyújtott egy bukósisakot a húgának
- Én, féltékeny? Na ne viccelj! Fogadjunk, hogy az a csaj egy nagy nulla! ...

Közelebb lépek. Föld illata van, harmatos, reggeli földé. Amikor feleségem lesz, azt akarom, hogy ilyen reggeli föld illatú legyen. Vigasztalólag meglökdösöm, de nem hagyja abba a bőgést. A nők furcsák, olyanok, mint az eső.
Otthagyom, és a tábor felé veszem az utam. Elgondolkozom ezen a halál dolgon. Vajon az én szemembe is könny szökik majd, amikor…?