Lepereg az élete

Egyedül az éjszakában,
áll egy nagy lány egymagában.

S megpillant egy öreg fát,
melynek egy levél tette vagyonát

S te drága árva egy levél,
a széltöl a földre estél

Ennyi volt az életed,
s a többi levél közé te is leperegsz.

A szél pedig fújja tovább őket,
s meg sem állva addig,
míg el nem ért egy másik tölgyet.

Lehüzta rola téli fátylat,
s a leveleket oly hevesen fujta,
hogy még a port is magával huzta.
.
Eközben felnézek az égre,
ami a kiégett fénytől sötét és kék lett.

Melyben a hold úgy ragyog,
mint a tök a Heallowenn-i napon.