A "" kifejezés eredménye:

Neked fogalmad sincs, hogy miről beszélsz! – kiáltotta Trini, miközben kiszakította a kezeit Zénó szorításából – Neked fogalmad sincs arról, hogy mit érzek! A te anyád soha nem lépett le, a tudtod nélkül még a boltba se ugrott át! Hogy nekem kellene megbocsátanom neki? Soha! Gondolkozott volna, mielőtt elhagy! Ő nem kért belőlem, hát most már én sem kérek belőle! S te kinek képzeled magad, hogy a tudtomon kívül elhozol Rose Franky filmjére? Mégis mit vártál tőlem? ...

Hitemben emléked rég tovaszállt,
De szívemben érzem a szerelem tavaszát.
Ha újra látlak, tekinteted megdermeszt
És a fájdalmas érzés irántad nem ereszt...

Egy halott szív most hozzád szól,
S beszél neked az igaz bánatról,
Oly halkan suttog, hogy csak szíved hallja,
S az az enyémet újra meg marja...

Ma van karácsony napja,
Az emberi élet egyik legszebb napja.
Karácsonyi szellemek járnak-kelnek,
És örömmel látják a boldog embereket...

Kimondtuk az utolsó szavakat,
Megkaptam a végső csókot
És az volt az utolsó mozdulat,
Mikor az ajtóból visszahúzott...

Kedves, hozzám se érj.
Nem kell. Kongok.
Nincs nagy baj, ne félj.
Üres vagyok...

A mesének vége, a könyv becsukódott.
Pedig azt hittem, lesz folytatás.
De ez egy igaz történet: a címe csalódás.
Az életem műve, ami rólam íródott...

Trini mosolyogva lépett be a Hírmondó szerkesztőségének ajtaján. Megkönnyebbült, hiszen Viktória, Zénó édesanyja képes volt neki megbocsátani, már nem őt hibáztatja a fia korai haláláért. Talán ez az első lépés. Talán ezután a kicsiny városrész lakói más szemmel néznek rá, s lassan mindenki el fogja őt fogadni. Trini őszintén remélte, hogy így lesz. Bízott a szebb jövőben, bár maga sem tudta, miből táplálkozik optimizmusa. Az biztos, hogy a munkája rengeteg erőt adott a számára...