Impressio

Egy fáradt nap gondolatszilánkjai

1.
Hamisopál holtég pislog rám,
Odakint tobzódik a köd.
A levegő sűrű sugarán
Csak egypár vak varjú röpköd.

2.
Ma reggel messziről jöttem.
(De mindegy. Mostmár itt vagyok.)
Kedvek zúgtak végig mögöttem,
És mik most szállnak felém: hangulatok.

3.


4.
Elfáradtam.
Rám mosolygott
A holnap.
Egy rossz rongyot
Húzott a Nap
Maga elé.

5.
Hazafele indulok.
Hideg van idekint - minden csepeg.
Mindig lassan sétálok
És érzem, átölel a langy hideg.

6.
Látszik lehelletem bodorodni.
Szinte visszaszól a csend.
Valaki vár rám. Sehol senki?
Némán bontatlan a rend.

7.


8.
Szúrós köd szitál arcomra.
Az égre nézek. Vak. Tompa.
Valahol mögöttem autó csikordul.
Hallom, ahogy egy levél épp elém hull.

9.
Szomorú az idő, vadszürkébe játszik,
Kedvem festi azzá, amilyen.
Szemem tükrén vajon mi minden látszik?
A köd nem felel, ha kérdezem.

10.
Ez az est se más, mint a többi.
Más emberek most örülnek
A percnek, pedig hitvány, talmi
Vására ez a kommersz érzelmeknek.

11.
Várok.
Mindig.
Örökkön és örökké
Míg szét nem hullok semmivé,
És nem lesz majd, mi jöjjön.
De most még van: kő kövön.
Van, mi eljöhet még.
Most még van: kő kövön.
És lesz majd, mi jöjjön
Míg széthullok semmivé.
Örökkön és örökké
Mindig
Várok.