Sötét és borús TÁJKÉP,
Ezt látom magam előtt,
Éles és hegyes formák,
Még is olyan SZÉP…
Holdfényben nyugodtnak TŰNNEK,
E látvány alakjai,
A szürke lombok, az árnyak,
Lebegnek az éjszakán, s meg nem SZŰNNEK.
A holdnak vidám ARCA,
Rengeteg fájdalmat tükröz,
S kövek ütötte kráteres sebek,
Kényszerítik érzelmi HARCRA.
A sok csillag az ÉGEN,
Lágyan simul a Hold köré,
És együtt nézik végig,
Hogyan hal meg SZÉPEN.
Előjött végre a FÉNY,
Más lett a kép színe,
A porladt, üszkös formák,
Szépnek tűnnek, s ez TÉNY.
A nap már büszkén mosolyog FENT,
Megérdemelt helyén,
Újjá éledt végre a remény,
S melegséggel tölt el itt BENT.
Amit látok…
Amit látok, az én vagyok,
Lelki szemeimmel magamban pislogok,
Bár valójában vak vagyok,
Arcomon még is könny csepp csorog.
Amit látok...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások