Sötét és borús TÁJKÉP,
Ezt látom magam előtt,
Éles és hegyes formák,
Még is olyan SZÉP…
Holdfényben nyugodtnak TŰNNEK,
E látvány alakjai,
A szürke lombok, az árnyak,
Lebegnek az éjszakán, s meg nem SZŰNNEK.
A holdnak vidám ARCA,
Rengeteg fájdalmat tükröz,
S kövek ütötte kráteres sebek,
Kényszerítik érzelmi HARCRA.
A sok csillag az ÉGEN,
Lágyan simul a Hold köré,
És együtt nézik végig,
Hogyan hal meg SZÉPEN.
Előjött végre a FÉNY,
Más lett a kép színe,
A porladt, üszkös formák,
Szépnek tűnnek, s ez TÉNY.
A nap már büszkén mosolyog FENT,
Megérdemelt helyén,
Újjá éledt végre a remény,
S melegséggel tölt el itt BENT.
Amit látok…
Amit látok, az én vagyok,
Lelki szemeimmel magamban pislogok,
Bár valójában vak vagyok,
Arcomon még is könny csepp csorog.
Amit látok...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...