A "" kifejezés eredménye:

Egy sötét teremben találta magát. Meleg volt, és párás. A nedves levegő lassan átitatta ruháit.
Dideregni kezdett. Lassan megmozgatta tagjait, hogy a vér elkezdjen más tagjaiba is visszatérni. Feltápászkodott, majd apró léptekkel végigsétált a fal mentén. Végigtapogatta őket, s közben megtalált egy ajtót is. Semmi fajta fény nem jött be körülötte. Továbbhaladt, de nemsokára újra visszatért az ajtóhoz...

Normális esetben nem tett volna fel ilyen kérdést, de tekintettel a lány korára, a terhesség körülményeire és helyzetére, meg kellett próbálnia jobb belátásra bírni. Mintha kiskutyát akarna örökbe fogadni, és a sintér nézne rá rosszallóan… - suhant át Kati agyán. Neki kellett a gyerek, nem érdekelte semmilyen körülmény, és biztosította is az orvost szándéka felől. ..

Miért kísértesz még ennyi év után is? Egy villanás. Egy pillantás. Csak így mutatod magad. Egy hang, amely a tiédhez hasonlít. Szívdobbanás.
Szeretlek. Mondták már nekem. Én neked tartogattam...

Visszanézek. Most a napos ég a fekete, a mogorva múlt és én utazok az ismeretlen homályba. Hm. Egyre közelebb vagyok. Igen, már látom a társaimat. Micsoda? Hisz boldogak és jól érzik magukat. Örülnek. De minek? És hol vagyok? Ez egy hatalmas zöld színű hely. Ahogy körbe nézek, nem látok mást csak a barátaimat. Egyre jobban tetszik. Leérek sérülés nélkül. Semmi bajom. Sőt. Jobban vagyok, mint fent a magasba. Halkan még hallom a dalolászó madarakat. Megnyugtató. Lakásom lábánál lepihenek......

Gyakran égek a vágytól: bár visszatérhetnék egy csodás életbe, hol a Nap fényesen ragyogott és télen is boldog volt mindenki. Hol a jót láttuk csak körülöttünk, mert rosszal nem is találkoztunk. Nem ismertük a gyógyszereket, mert nem kellett mire használnunk azokat. Amire szükségünk volt, azt megadta a természet, s mi megajándékoztuk e kedvességéért, törődéséért és nem kifosztottuk, s meggyaláztuk, mint most...

Bús magányban,gondolkozván
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hordozzák a kételyeket halomba...

Börtönben ülünk egy cellában
Velem együtt még öten
Teszem fel a kérdést magamban
A sors miért oly kegyetlen ...