A "" kifejezés eredménye:

Bolyongok az utcán keresem mit elvesztettem.
Ami az embernek kedves, fontos elveszteníe,
ha csak lelkileg is, nagy fájdalom...

Hideg, ködös reggel volt, amikor megérkeztek, csöndesen, ahogy az ősz lopózik be a lombok közé. Fekete ruhát viseltek mind, amint szokásaik megkívánták, arcuk sem rezdült, csak a szemük villogott éber-keményen, így lepve meg a tudatra nem eszmélt tájat. Nem szóltak – nem volt kenyerük a beszéd -, de mégis egyként mutatkozott meg az akarat minden mozdulatukban; tekintetük sem kereste szomjasan céljukat – jól tudták, miért jöttek, s tudták hol találják...

Végezzünk hát történelmi áttekintést! Szükségünk van a néhány fogaskerékre, a történelmi ismeretmorzsákra. Beláthatjuk: vezetőink gyakran kerültek olyan helyzetbe, mikor nem volt jó választás. Sőt. Talán még kisebb vagy nagyobb rossz közti választás sem. A király hasonló szerepbe osztva: cselekvésképtelen. Bánk a nép és nemzet jelképe: hisz és hűséges a vezetőkhöz, míg lehet. Gertrudis? A magyarság rossz szelleme: lerombolja és lerombolják mindazt, ami szent, és ami szép...

Az egész egy decemberi szombat estén kezdődött. A sráccal véletlenül találkozott a tekintetünk, első pillanatban volt közöttünk valami. Azt hittem ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy látom. De a sorsunk másképp alakult. Hétfőre kiderült, hogy egy suliba járunk, majd pár napnyi néma szemezés után a barátnőim közül engem választott. Minden szépen indult, elkezdődtek az egyre hosszabb beszélgetések, és úgy tűnt, minden jó lesz. Aztán valami megváltozott...

Aztán, mire feleszmélek, már végzett is. Sőt, rögtön kettőt csinált... Leterítünk egy puha takarót a földre, suttogunk, nevetgélünk, körben elhelyezkedünk, és tágra nyílt szemekkel várjuk, hogy a kedves Művésznő, mikor gyújtja meg a spanglit. Élesen kattan az öngyújtó a csöndben, beleszív párat, mint aki pipázni készül, és akkor végre vöröses narancssárgás fényben fürdik az alkotás vége...

- Elég! Ne hazudozzatok! Mindketten átvertetek! Barbi, mindent elmondtam neked, mindig veled voltam, mindig segítettem. És most így hálálod meg, hogy lefekszel a barátommal? Undorító vagy. És te, Tamás? Ennyire szerettél? Mindent megtettem érted, minden kívánságodat teljesítettem. Mennyire hülye voltam. Hogy nem vettem észre? És pont ma, pont azután, hogy a főnököm megpróbált megerőszakolni...

Egy emberélet pillanat alatt megváltozhat.
Az életkedv is eltűnhet,
Rózsák, virágok koszorúra változnak,
Álmunkat felváltja a sírás,
A könnyek a szemben, lelkünk világát...

Kiáltsd el: FÁJ

Verődjön földön, ÉGEN!
Égen nyögve SÍRD!
Sírd a szélben FOGADD
fogaid közt CSIKOROG...

Miért szeretlek még mindig Téged,
Mikor az élet már úgyis elválasztott Minket.
Az ész diktálja, hogy menj el örökre,
Pedig a szív még ezt el sem döntötte...