Börtönben ülünk egy cellában
Velem együtt még öten
Teszem fel a kérdést magamban
A sors miért oly kegyetlen
Várunk a kivégzésünkre, várunk mi,
Oly búsan, tehetetlenül
Eltiporva megalázva,
mi vagyunk csak egyedül
Nem akarunk tovább szenvedni
De szavunk nem sokat ér
Mit lehetne még megpróbálni
Szorongva kérdem én
Engem visznek utoljára a kivégzőhelyre
Elöttem van szeretteim könnyező szeme
Nincs ezen a helyen senkinek se szíve
Segíts nekem kérlek, mindenki Istene
Öten állnak elöttem, fegyverrel a kezükbe
Egy maszkos ember kendőt köt a szememre
Nem látok semmit csak hallom a lövést
Sorsom a halál és a feledés
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...