Börtönben ülünk egy cellában
Velem együtt még öten
Teszem fel a kérdést magamban
A sors miért oly kegyetlen
Várunk a kivégzésünkre, várunk mi,
Oly búsan, tehetetlenül
Eltiporva megalázva,
mi vagyunk csak egyedül
Nem akarunk tovább szenvedni
De szavunk nem sokat ér
Mit lehetne még megpróbálni
Szorongva kérdem én
Engem visznek utoljára a kivégzőhelyre
Elöttem van szeretteim könnyező szeme
Nincs ezen a helyen senkinek se szíve
Segíts nekem kérlek, mindenki Istene
Öten állnak elöttem, fegyverrel a kezükbe
Egy maszkos ember kendőt köt a szememre
Nem látok semmit csak hallom a lövést
Sorsom a halál és a feledés
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások