Börtönben ülünk egy cellában
Velem együtt még öten
Teszem fel a kérdést magamban
A sors miért oly kegyetlen
Várunk a kivégzésünkre, várunk mi,
Oly búsan, tehetetlenül
Eltiporva megalázva,
mi vagyunk csak egyedül
Nem akarunk tovább szenvedni
De szavunk nem sokat ér
Mit lehetne még megpróbálni
Szorongva kérdem én
Engem visznek utoljára a kivégzőhelyre
Elöttem van szeretteim könnyező szeme
Nincs ezen a helyen senkinek se szíve
Segíts nekem kérlek, mindenki Istene
Öten állnak elöttem, fegyverrel a kezükbe
Egy maszkos ember kendőt köt a szememre
Nem látok semmit csak hallom a lövést
Sorsom a halál és a feledés
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?