Börtönben ülünk egy cellában
Velem együtt még öten
Teszem fel a kérdést magamban
A sors miért oly kegyetlen
Várunk a kivégzésünkre, várunk mi,
Oly búsan, tehetetlenül
Eltiporva megalázva,
mi vagyunk csak egyedül
Nem akarunk tovább szenvedni
De szavunk nem sokat ér
Mit lehetne még megpróbálni
Szorongva kérdem én
Engem visznek utoljára a kivégzőhelyre
Elöttem van szeretteim könnyező szeme
Nincs ezen a helyen senkinek se szíve
Segíts nekem kérlek, mindenki Istene
Öten állnak elöttem, fegyverrel a kezükbe
Egy maszkos ember kendőt köt a szememre
Nem látok semmit csak hallom a lövést
Sorsom a halál és a feledés
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások