A "" kifejezés eredménye:

Sárga amőba nő a papíron,
egyre csak nő és egyre többen
állják körül a párbajozó alakok.
Egyik is unja, másik is,
de fel nem adja...

Az éjszaka körbe vesz, nem ereszt
Egyre csak húz lejjebb és lejjebb
Kapálóznék, de nem tudok, nem akarok
Misztikuma hív, és én megkívánom ...

Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém,
Összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.

Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon,
Meg kell...

Ó! Az ember, mennyi mérget termel!
Nem veszi észre? Önmagát öli el!
Kitalált anyagok, mi el nem bomlik,
Természet kincseit, szépséget, csúfit! ...

Emberi kézen emberi vér
Embernek ember jelent veszélyt
Itt a farkas is farkast eszik ...

Na igen, akkor szokott beütni a baj, igencsak jó szokása szerint. Nem mondhatni, hogy megszokja az ember mindezt, sőt, nem is lehet ezt mondani rá. De tehetetlenül áll előtte. Letablózza. Egyszerűen megbénítja. Nem tud semmit sem tenni ellene. Nem tud küzdeni a fájdalomtól, mert az már annyira legyengítette...

Mozdulatlanok voltak, alakjuk teljesen beleolvadt az éjszakába, melynek már hamarosan vége, átadja helyét a fénynek, a felkelő nap első, ébredező vörös sugarainak. Nem beszélgettek, még csak egymásra sem néztek. Mennyi elpazarolt ilyen pillanatuk volt már...

Robotkamerák cirkáltak az utcákon, bioletapogatókkal mérték be az embereket. Interzóna a földalatti vezérlőiben minden adatukat rögzítették, és azonnal kiértékelték. A virágárus standján a szemközti bolt kirakatából visszaverődve meglátta a Bíborrózsát...