Bús magányban,gondolkozván
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hordozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, hirtelen semmivé
foszlanak s gyorsan illanak el
maszkommal s félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, erősödvén
oszlatják s gyorsan űzik el
maszkommat a félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
MÓDOSÍTÁS A MAGYAR TANÁROM JAVASLATÁRA