Bús magányban,gondolkozván
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hordozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, hirtelen semmivé
foszlanak s gyorsan illanak el
maszkommal s félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, erősödvén
oszlatják s gyorsan űzik el
maszkommat a félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
MÓDOSÍTÁS A MAGYAR TANÁROM JAVASLATÁRA