Bús magányban,gondolkozván
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hordozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, hirtelen semmivé
foszlanak s gyorsan illanak el
maszkommal s félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, erősödvén
oszlatják s gyorsan űzik el
maszkommat a félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
MÓDOSÍTÁS A MAGYAR TANÁROM JAVASLATÁRA