Bús magányban,gondolkozván
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hordozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, hirtelen semmivé
foszlanak s gyorsan illanak el
maszkommal s félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
érzelmeim oly, furán,kuszán,
vándorolva össze-vissza, agyamba
hozzák a kételyeket halomba.
Kimondani oly nehéz csenevész
gondolotatok, erősödvén
oszlatják s gyorsan űzik el
maszkommat a félelmeimmel.
Csalóka maskarám levetem s ím
láttszani engedem mit a sors írt
lelekembe, mert még tudom hinni
hogy e vers majdan megelevenedik.
Akarom az ismeretlen csábítást,
Akarom betölteni a hiányt,
Akarom az égi angyalt,
Akarom az égi angyalt.
Bár arca még nincs e lénynek,
mégis hasonlít az égi fényhez
nem tudom még küllemét
ragyogó mosolyát, csodás testét.
Mégis őt vágyakozva hívom
éjjel s nappal róla szövöm,írom
meséim, s tűröm a fájdalmat is
hogy rátaláljak akár egy percere is.
S amíg az időt jőni nem látom
álarcom szorosan visszazárom.
MÓDOSÍTÁS A MAGYAR TANÁROM JAVASLATÁRA