Hozzád...

Hogyha egyszer majd téged is megérint a szerelem,
S kínzó vágyad egyre csak nő, mert a másik nincs veled,
S a szemedre nem jön álom, párnád könytől ázik át,
Elég volna, hogyha látnád szerelmesed mosolyát.

Akkor rájössz,hogy hibáztál, s okolod csak magadat,
Miért hagytad akkor elrepülni a boldogságmadarat?
Évek telnek, évek múlnak, de az álom megmarad,
S szüntelenűl keresed azt a régi másikat.

Szentelenűl rá gondolsz csak, de az embert mit tehet?
Visszahozni ugysem lehet elszalasztott éveket.
Kicsit megállsz, visszanézel,ennél többet nem tehetsz,
Szemed könnyes, mert nagyon fáj,hogy ővele sosem lehetsz.

Elmúlnak az évek,és te fiatal már nem lehetsz,
Visszahoznál mindent, de már késö nem lehet.
Ez az álom csak a tied, ő sose ébred veled,
Szeresd hát, ki téged szeret, akkor is,ha nem lehet!!