Történetek - 70.oldal

Na igen, akkor szokott beütni a baj, igencsak jó szokása szerint. Nem mondhatni, hogy megszokja az ember mindezt, sőt, nem is lehet ezt mondani rá. De tehetetlenül áll előtte. Letablózza. Egyszerűen megbénítja. Nem tud semmit sem tenni ellene. Nem tud küzdeni a fájdalomtól, mert az már annyira legyengítette...

Mozdulatlanok voltak, alakjuk teljesen beleolvadt az éjszakába, melynek már hamarosan vége, átadja helyét a fénynek, a felkelő nap első, ébredező vörös sugarainak. Nem beszélgettek, még csak egymásra sem néztek. Mennyi elpazarolt ilyen pillanatuk volt már...

Behúzgáltuk a csomagokat, elhelyezkedtünk, és jóízű beszélgetésbe kezdtünk. Jamesszel hamar megtaláltuk a közös hangot, de Remus kissé visszahúzódóbb volt. Belemerült egy könyv olvasásába és úgy látszott nem igazán lehet kirobbantani belőle. Jamesszel elővettük a pálcánkat és próbálgatni kezdtünk néhány egyszerűbb varázsigét. Nem túl nagy sikerrel. Ez felkeltette Remus érdeklődését, és ő is beszállt a „gyakorlásba”. Nem igazán sikerült a kipróbált varázsigék egyike sem...

Minden nap a parkban töltött pár órát, hátha meglátja a férfit, de minden nap csalódottan jött el, és ment dolgozni. Már-már kezdett lemondani a csodáról, amikor egyik éjjel újabb névtelen borítékot talált a postaládájában. Nem bírta kivárni a hosszú lépcsőzést a lakásáig, ott helyben feltépte. Egy újabb fénykép volt. Michelle elképedt. A férfi volt az, háttal állt a lencsének, de a nő tudta, hogy ő az...

Láng csap fel a szürke ég fölé. Elindult. Egy üveggolyó a lejtőn kúszik. Még félénken döcög, de később megállíthatatlanul sebes. Kopott, törékeny, könnyes, erős, nehéz és gyors lesz. Próbálják oltani a tüzet?! Gurul, csak gurul. Egyedül, magányosan. Akadályokat átugrálva, faleveleket kettészelve, a napsütést előnyére fordítva a havas, jeges útón csúszva...

Normális esetben nem tett volna fel ilyen kérdést, de tekintettel a lány korára, a terhesség körülményeire és helyzetére, meg kellett próbálnia jobb belátásra bírni. Mintha kiskutyát akarna örökbe fogadni, és a sintér nézne rá rosszallóan… - suhant át Kati agyán. Neki kellett a gyerek, nem érdekelte semmilyen körülmény, és biztosította is az orvost szándéka felől. ..

Az egész egy decemberi szombat estén kezdődött. A sráccal véletlenül találkozott a tekintetünk, első pillanatban volt közöttünk valami. Azt hittem ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy látom. De a sorsunk másképp alakult. Hétfőre kiderült, hogy egy suliba járunk, majd pár napnyi néma szemezés után a barátnőim közül engem választott. Minden szépen indult, elkezdődtek az egyre hosszabb beszélgetések, és úgy tűnt, minden jó lesz. Aztán valami megváltozott...

Csak valaki, aki nevének kezdőbetűivel reprezentálja önmagát... egyébként egy balga, aki rengeteget változott az elmúlt fél évben, sajnos hátrányára... megtagadja, és meghazudtolja önmagát. Szembeköpi múltbeli énjét, és azokat az értékeket, amelyeket képviselt és amelyeket akarata ellenére is sárba taposott...

A sziréna egyre közelebb van. A bőrkabátos férfi megtalálta a keresett járművet. A holttestet a helyén hagyva beszáll, és elhajt a belvárosba. A visszapillantó-tükörben még lehet látni, ahogy a rendőrautó kerekeit kicsúsztatva befarol a sikátor elé. Hirtelen kiszáll két egyenruhás rendőr pisztollyal a kezükben. A távolodás ellenére jól kivehető, hogy az egyik rendőr nő. Gyors terepszemlét tartanak, majd odafutnak a mozdulatlan testhez...

Mikor ilyen hullámokon terjed a vágy, volt már hullám, fent is, lent is, a szex szagosan és reálisan létező irrealitásokon nyugszik. Ezek természetes nedvek és szagok, hogy elfordulva élvezed, vagy habzsolod attól függ, mi ég bele a lélekbe mélyen a kezdetek zsengéjéből.
Tehát habzsolom. A könnyező férfiszervet saját belsőm adta lüktetése érinti meg és a nyelvem ízleli a sót. Viszonzás, ahogy alulról én magam kapom...