Bitter sweet monday

A hajnal lassan véget ért. A házak felett az ég mélykékből lassan világosodni kezdett, és a szél elcsendesült régen. Még világított néhány utcai lámpa, és a madarak is csiviteltek kicsit, mikor az egyik ház falánál lámpa gyúlt. A hűvöskés februári reggelen egy lány lépett ki a fehér vakolatú házból, sétált a kapuig, kinyitotta és kilépett az utcára. Hosszú barna prém kabátja libbent utána, ahogy az utca felé fordult, miután bezárta a kaput. Világoskék Budmil iskolatáskája a vállán most nem volt nehéz teher, alig 4 füzet volt benne. A lány, elindult a kicsit lejtős utcán lefelé. Barna haja repült utána, ahogy sebesen szedte a lábát, és az utcai lámpák fénye megcsillantak szemüvegén. Ahogy haladt lefelé az utcán az eget kémlelte, pillantása a már fogyatkozó teliholdra siklott és kicsit elhúzta a száját. Hát ezért nem tudott mostanában jól aludni. Teliholdkor mindig kicsit nehezebben aludt el, mint máskor, és sokat fel is ébredt éjjel.

Az utcasarkon befordult balra, elhaladt a kis református templom mellett, és a lakótelep fehér házai előtti buszmegállóban állt meg, ahol már voltak néhányan. Hallotta a beszélgetést, de közben gondolatai messze jártak. Egész pontosan egy másik városban, ami kb 50km-re volt tőle. A hőn szeretett fiúra gondolt, aki most oly távol van tőle, és aki valószínűleg még csak most ébredezhet, hogy aztán később munkába induljon. Felidézte a kis szobácskát, a bútorokat, az ágyat, ahol annyiszor ébredt már Ő is, és felébredve jobbra fordulva mindig kedvese alvó arcát látta. Mennyire szerette ezt a kedves arcot még csak nézni is. Sokszor gondolta, hogy olyan álmában, mint egy édes kis alvó herceg. Az Ő hercege, akit általában úgy keltett fel, hogy megsimogatta az arcát és a haját. Erre a gondolatra halványan elmosolyodott. Milyen jó is így ébredni, hogy mellette van az akit a világon a legjobban szeret.

És miközben ezen töprengett nagy fényáradat kíséretében megállt előtte a 6:15-ös elővárosi körjárat, amivel a szomszéd városba, főiskolájába mehet. Az idősebb, dolgozni igyekvő asszonyok mind előtte szálltak fel, és még pár kisebb diák is. Aztán mikor Ő is sorra került a buszvezetőnél, akit már látásból jól ismert megváltotta bérletét, és aztán hátrament helyet keresni. Ahogy a busz vége felé fordult, meglátta egyik jó barátnőjét, aki barátja mellett ült. A lány elmosolyodott és intett nekik, mire mindketten visszaintettek neki, aztán leült egy üres helyre és a busz elindult. Elég régi járgány volt, de még tudott menni. Igaz közben csattogott, zötykölődött össze-vissza, de a lényeg az volt, hogy elvigye az utasokat a kívánt uticélhoz. A lány eleinte hallgatta a fiatalabb diákok történeteit a hétvégéről, aztán ismét gondolataiba merülve kibámult az ablakon.

Arra gondolt, milyen jó a barátnőjének, hogy ilyen közel lakik a barátjához, és még együtt is utazik vele, még akkor is, ha tudta, hogy nem is szereti a srácot. Elmesélte neki már nagyon régen, hogy csak azért van a fiúval, mert nem akar egyedül lenni. Hősnőnk tudta, ha barátnője találna egy sokkal jobbat, szó nélkül elhagyná mostani párját. De ez egyelőre még nem következett be.

Eszébe jutott, hogy Ő sosem tudna olyan fiúval együtt lenni, akit nem szeret teljes szívéből. Egyszer megpróbálta, de nagyon rosszul sült el a dolog és a végére már annyira megutálta a srácot, hogy szinte hányingere volt, ha csak vele kellett lennie. Nem volt más választása, nem akart tovább szenvedni, két hónap múlva ajtót mutatott a fiúnak. Most ha csak egy pillanatra is, de felrémlett előtte a régi társ képe, az enyhén szőke nagyon rövid, szinte egy-két milliméteres haj, a halványkék szemek, és az az idióta terepszínű katona nadrág, amit mindig viselt a fiú. Még csak hozzá sem lehet mérni Őt a mostani barátjához. Egy lapon sem lehet őket említeni, sőt a mostani párjának még a bokájáig sem érne fel. Eszébe jutott, hogy mégis tőle kapta élete első csókját, és megborzongott a kellemetlen emlékre. Akkor azt gondolta, ha a csók tényleg ilyen, neki nem is kell. Szerencsére hamar beigazolódott, hogy egyáltalán nem olyan rossz. Megtudta, hogy a csók lehet nagyon is jó, csak olyan embertől kell kapni, akit szeret.

Erre akkor jött rá, mikor egy olyan fiútól kapott csókot, akit tényleg szeretett, de az volt az első és egyben utolsó csók is attól a gyerektől. Egy aprócska pillanatig ennek a fiúnak is felrémlett a képe, a világos szőkére festett nagyon is zselézett kicsit hosszabb haj, tengerkék szemek, és aranyos mosoly. Nagyjából már csak ennyi maradt meg benne erről a be nem teljesült szerelméről. Ő túlságosan tökéletes volt, hogy is gondolhatta, hogy egy ilyen macsónál lehet komolyan esélye. Kicsit elmosolyodott ezekre a régi emlékekre, milyen régen is volt már. Szinte több mint két éve. Gondolatai visszakalandoztak a szeretett fiúra. Hát igen, valójában nem is volt kétséges, hogy kivel is a legjobb csókolózni. Nagyon szerette párja csókjait, melyek egyszer oly gyengédek, mint a legsimogatóbb nyári szellő, máskor pedig nagyon is szenvedélyesek, mint a perzselő tűz. És azok a jól eső ölelések. Ha drága szerelme átöleli, úgy érzi semmi rossz, sem történhet. Akkor a legnyugodtabb, akkor úgy érzi, csak ők ketten léteznek. Hallják egymás szívének dobogását, és egymás sóhajait, és ez annyira megnyugtató jó érzés, hogy olyankor nem is kell már más, szinte el is tudna aludni, annyira nyugodt. És mennyire hiányzik most neki. Átkozott távolság, csak ez áll közéjük. A hét 5 napja kínszenvedés nélküle. Szinte már fizikai fájdalmat tud okozni neki kedvese hiánya. Nagyon rossz tud lenni, hogy nem láthatja kedvese édes arcát és szép barnán csillogó szemeit. Ilyenkor nagyon fél és védtelennek érzi magát, és alig várja, hogy eljöjjön a péntek, mikor újra együtt lehetnek tökéletes boldogságban.

Idő közben a busz beért a szomszéd városba, és a barátnője lovagja leszáll az első állomásnál. Amint a fiú felkelt a helyéről, int a lánynak, hogy üljön át mellé. A maradék utat az iskoláig már beszélgetve teszik meg. És miután bejutnak az iskolába, már nincs idő másra gondolni, semmire, mert villámsebességgel kezdetét veszi a tanítás, ami a főiskolán két fajta lehet. Vagy halálosan unalmas, vagy muszájból odafigyelős. Nap közben azért még rengetegszer eszébe jut kedvese a lánynak. Arra gondol, vajon mit csinálhat éppen, hogy érzi magát, és vajon Ő gondol-e rá.