Regények - 82.oldal

Anna fejében az motoszkált, milyen boldog mosoly jelent meg a férfi arcán, amikor a saját keze által faragott szobrokat nézegette, ezért valami hasonló élményt akart neki nyújtani.
A városból kivezető út felé kanyarodott, közben a közlekedési lámpákról mesélt a férfinak.
Amikor kiértek a Dunával párhuzamosan futó útra Tamás fölkiáltott.
- Visegrád felé is ez az út vezet! - Anna nem gondolta, hogy ezt kb. 500 év távlatából is föl fogja ismerni az utat, de a férfi teljesen...

Mihály történetéből kiderült, hogy a galéria tulajdonos megjelenésekor fordult föl az életük. A férfi rajongásával üldözte Annát, aki elutasította, de az ezzel nem törődött, és amikor Mihály egyedül volt a műtermében a férfi bejött és leszúrta. Talán abban reménykedett, hogy nem éli túl és akkor majd ő kerülhet a képbe a gyönyörű imádottjánál, de akkor látta meg éppen Anna a kép előtt állva a haldokló Mihályt és mentette meg az életét...

Anna a kórteremig kísérte védencét és az ágya mellé ült a kezét fogva. Amikor a nővér bejött és kérdezősködni kezdett ő azt mondta, hogy az utcán találta a sérült férfit és nem tud róla semmit. A fiatal nő csodálkozva nézegette a betegről leszedett ruhákat.
- Biztos valami színész vagy statiszta és kosztümös filmben játszott éppen - jegyezte meg - majd a rendőrség kideríti kicsoda is. Magát is ki akarják majd hallgatni.
Anna kicsit megijedt ettől a mondattól, hisz ez visszarepítette...

- Mit akarsz tenni?
- Nem tudom még, talán megkínozlak, aztán megöllek! Á nem, ez túl sablonos és nincs is kedvem hozzá! Inkább te fogod magad kínozni, és én öllek meg utána! Ez így jó lesz!
- Ezt nem teheted! Hiszen boldogok voltunk együtt, kérlek, könyörülj rajtam!
- Boldogok? Mitől? Attól, hogy ettünk egy fagyit, és megnéztünk egy filmet? Ugyan!
- Jók vagyunk együtt! És nekem nem is kell semmi a díjból, legyen mind a tied, csak hagyj életben!
- Mi a garancia...

- Minden vágya, hogy megtalálja Attila kardját, és megérintse a halála előtt. Ezért egy hirdetést adott fel, miszerint egy körút során, aki megtalálja Attila kardját, a vagyonának a felét kapja. Beleértve birtokait és mindenféle értékeit. A másik fele a vagyonnak az enyém. Mármost én nem hagyhatom, hogy valamilyen idegen kezébe jusson az örökségem másik fele. Az engem illet! Eleget istápoltam érte a nagyapámat! Érti, mit akarok? Ha segít nekem megakadályozni, hogy bárki is megtalálja,...

- Jaj de gyönyörű vagy ebben a csinos kis ruhában kislányom!
- Anyám, már nem vagyok kislány, és elegem van abból, hogy mindig ilyen babaruhákat kell hordanom!
- Ha valóban nem vagy kislány, akkor miért nem tudsz egyedül semmit megcsinálni?
- Mert te nem engeded anya! Mindig te mondod, hogy nem tehetek semmit. Hogy azért vannak a cselédek, hogy majd ők elvégeznek mindent. Én ezt unom, hogy fésülködni és öltözködni se engedsz egyedül...

- Megértem és megígérem, keresek munkát. De te is lásd be, hogy azért valamit én is feladtam az életünk miatt. Méghozzá egy számomra fontos dolgot.
- Igen? Mit?
- A tudományt. Neves tudós lehettem volna, ha ki tudjuk fizetni a tanulmányt.
- Bizonyára, de értelmesebb dolgokra kellett a pénz. Arról meg nem én tehetek, hogy 3 éve mióta ott hagytad a sulit, nem dolgozol, csak búslakodsz, meg henyélsz. Miért nem keresed meg rá a pénzt? ...

Végül 10 éves korában megtudta az igazat, amikor rákérdezett meddig kell még neki csinálnia anyja teendőit, mikor jön végre vissza. Akkor mondták el neki a szomorú tényt, de ő apja csodálatára nem volt szomorú, ugyanis elképzelte, hogy hol lehet most a mamája. Fehér ruhában, arany szárnyakkal, arany glóriával. A felhőkön pihen, és mindig odaadóan figyel. Ha beszélgetni akar vele, csak fel kell néznie, és máris ott látja őt, ahogy elképzelte...

- Mit kívánsz tőlem? Mit tegyek?
- Tudod, hogy hiszek mindenféle mendemondában, hiszem, hogy léteznek ereklyék, hiszem a legendákat. Ezért azt akarom, hogy keresd meg nekem Attila, a hunok királyának a kardját. Adj fel egy hirdetést, amiben egy körutat szervezel meg, és várod a jelentkezőket. Aki megtalálja, azé a vagyonom fele. És minden birtokomnak a fele, beleértve a házaimat, szőlőstelkeimet, cégeimet. Aki megtalálja és elhozza nekem sértetlenül, elmondhatatlanul gazdaggá teszem...

Elolvasom »