Regények - 73.oldal

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet, ahol ő és a lány kettesben fekszenek az ágyon a Szirén kabinjában, teljesen elmerülve egymásban. És Isten lássa lelkét, gondolatban tovább vitte… összekapaszkodott végtagok, elfúló zihálások, gyönyör teli kiáltások és a csodálatos teljesség érzete… bármit megadott volna azért, hogy mindezt átélje a lánnyal.
„Te lökted el magadtól! Hát itt az eredménye!”
Igenis jól tette! A vágya a nő után, egyszerű… biológia. Ami azzal...

A lányok sokszor mondják a fiúkra, hogy gusztustalan, szexmániás, hűtlen disznók, de közben néha sajnos észre sem veszik, hogy ők is tudnak, sőt szeretnek ilyenek lenni. Kell nekik a vadulás, az izgalom. Nem minden lány persze, de mostanában azt vettem észre, hogy egyre többen. Az én barátnőim is, ahogy idősödtünk, úgy változtak. Csak én maradtam meg a szende kislánynak, annak a bohókás kis mindenlébenkanál fruskának, aki voltam tíz éves korom óta. Hiába, én nem változom, belül mindig...

- Igen? - kérdőn néz rám, de abszolút nem ellenségesen. Pedig bárki lehettem volna. Egy srác, aki csak úgy rákiált az utcán, lehet, hogy ki akarom rabolni, vagy még rosszabb. Már vontam le magamban a következtetéseket, hogy biztosan egy nagyon kedves lány, és én is biztosan szimpatikus voltam neki, ha nem futott el előlem rögtön elsőre!
- Szia! Németh Dani vagyok. Egy suliba fogunk járni, illetve én már ide járok egy ideje, és hallottam, hogy te is ide fogsz, gondoltam jól jönne...

- Kedves Németh Úr, rossz hírt kell közölnöm önnel. Tegnap éjjel az öccse, Németh Gábor közúti balesetet szenvedett, és beszállították hozzánk a Szent Márk kórházba.
- Micsoda?! - nem tértem magamhoz. Hogyan szenvedhetett az öcsém balesetet, hiszen még csak 10 éves volt és késő éjjel soha nem mentek sehová a szüleimmel.
- Úgy gondoltuk értesítjük, hogy az öccsét jelenleg az intenzív osztályon kezeljük, talán látni akarja.
- Hogy a picsába ne akarnám látni!...

- Mi az az… Akatsuki? – pislogtam.
- Az egy banda az iskolában – magyarázott Sakura. – Az elitek. Tudod, mindegyik egy szexisten. Persze, vannak kivételek. Ott van például Kisame, aki úgy néz ki, mint egy cápa. Aztán Zetsu, aki mindig egy cserepes virágot hord magánál, és skizofrén. Tobi pedig mindig egy maszkot visel. De most menjünk tovább.
Kerülte a témát, ez látszott rajta. Naoki-ra néztünk.
- Sok szerencsét – mosolyogtam.
- Kedves vagy – fintorgott, majd Sakura...

Hát igen, nem volt túl kellemes erre ébredni a konyha padlóján… Felültem és próbáltam azonosítani a helyszínt, és hogy kit gyilkolnak a szomszéd szobában, de ahogy kicsit magamhoz tértem rájöttem, hogy semmi gáz, csak Zoli éppen a tegnap este fáradalmait ,,piheni’’ ki. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy hogyan nézhet ki és nem bírtam ki, benyitottam a mosdóba...

- Elnézést… - motyogta, és elindult. Megállíthatatlanul tört utat magának a némán állók között és egyenesen az ajtóhoz menekült. Beth szíve szaporábban kezdett verni, mikor meglátott egy arany medált a férfi nyakában, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött. Pontosan ugyanolyan volt, mint amit ő is hordott…

Bizonyára elég vicces lehettem, ahogy fél órán keresztül egy helyre bambulok, de szerencsére senki nem törődött velem, mindenkinek megvolt a maga dolga, én közben pedig áldottam a szerencsémet, amiért Zoli elhozott ebbe a buliba. Elhatároztam, hogy ezt a lányt nekem meg KELL ismernem! De előtte, jó szokásomhoz híven körbekérdezek az ismerőseim közt, hogy ismerik-e, mit tudnak róla, ilyesmik...

Az emberek az idő elteltével változnak. Egyfolytában mindenhonnan külső befolyások érnek minket és akármennyire is próbáljuk néha, hogy ne így legyen, de ezek mindig óriási hatással vannak ránk. Ezek a hatások lehetnek filmek, a zene, de leginkább a körülöttünk lévő emberek. Hihetetlen, hogy egy másik személy mennyire képes megváltoztatni minket, még ha önakaratán kívül is teszi ezt…

Percekig némán meredtek egymásra. Valerie mondani szeretett volna valamit, de semmi ötlete nem volt. Ilyenkor mégis mit mondhatna az ember? Hülyén jönne ki, ha marasztalni kezdené… és bántotta is a tudat, hogy legszívesebben ezt tenné.
- Te tudod… a te életed…
- Így igaz… úgyhogy akár itt is hagyhatsz, ahogy előszeretettel szoktad... tudok vigyázni magamra! - ereszkedett vissza a könyökeire. Valerie összeszorította ajkait egy pillanatra, szemeit a szemben lévő falra szegezte......