Regények - 70.oldal

Nagyon szerény körülmények közt, mégis jól elvoltunk, mert ahogy szokás mondani: Mindenütt jó, de legjobb otthon. Ez számomra új. Ezen nem kell sokat filoznom, bármit is mond Airon, elszökök innen. Na és ha nem tévedek, akkor Mrs. Lakroa segíteni fog, mivel úgy tűnik, nagyon nem kedvel. Már csak azon kell gondolkoznom, hogyan ússzam meg az estélyt, mert semmit sem tudtam róla azon kívül, amit olvastam. Nem tudtam se táncolni, se olyanról beszélni, ami nemesek témája...

Már harmad napja nem volt senki sem nálam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a temetőbe és meglátogatom Mayát és Mirit. Szépen rendet raktam a sír körül, friss virágot tettem és gyertyákat állítottam. Haza fele azon gondolkodtam, ki készíthette a sírokat, mert mikor a fiúk jöttek át, egyszer azt mondták, elintézték a sírokat, de hiába kérdeztem hogy ki volt ők sem tudták, csak azt, hogy eltemették a hamvaikat. Bárki is volt, hálás voltam neki...

Vellyn, már készülődött az útra, mikor benyitottak hozzá csoporttársai, akikkel gyerek kora óta együtt nevelkedett. Örült, hisz társai közül sokan átmentek a vizsgán, de amikor egyedül volt búskomorsággal nézett maga elé és azon csodálkozott, hogy hogyan feküdhetett ki ilyen gyorsan. Nem értette, hogy a technikája mért nem égette el az indákat, és azt sem értette, miként tudta ilyen fürgén elkerülni a támadását az ellenfele...

Nos, erről a történetről annyit kell tudni, hogy nem egyedül írtam, és nem tudom megjelent-e már itt. Csak a vélemények érdekelnek. Első nekifutásra egy prológus és az 1. fejezet.

Hex hat évvel idősebb bátyja, Vis őrmester volt a századnál, Lis, a húga, pedig egy egyszerű közkatona volt. Ő csak néhány hetes kiképzést kapott, így aztán magasabb rangot nem is szerezhetett. Hex szerette volna a saját alakulatánál tudni húgát, akit viszont a század törzs- és főtörzsőrmesterei nem engedélyeztek, mondván családtag és kivételes helyzetbe kerülne az ilyen közvetlen irányítás esetén...

Apa a város (falu) terén, a Perfidy Square egyik kis tömbházában lakott, a földszinten. A tér nem volt nagy, és a felét elfoglalta a könyvtár. Calebbel beléptünk a tömbház központi kertjébe, és elindultunk a körlépcsőn. Apáé volt a második lakás. Becsöngettem.
- Pillanat! – kiáltotta ki apa, és nem sokkal később kitárta az ajtót. Kék szemében leheletnyi öröm csillant.
- Eljöttél? Davelgh már itt van. Szia Caleb - mondta vidáman. Rég láttam mosolyogni, most azonban szája...

Újra magam vagyok. Tudom, hogy ma este újra ott lesz, újra ott a tükörben. Ott lesz a démonom, az a nő, akit mindennél jobban gyűlölök. Leülök az ágyamra a szép új tükrömmel szemben. Még nincs itt, még. Alig telik el 10 perc és ott van. Ott áll a tükörben, vigyorog. Az a gonosz, gúnyos vigyora az idegeimre megy. Nem ijedek meg. Nem fog újra hatalmába keríteni, azt nem hagyom...

Én csak nézem őt. Nem tudom, mit akar. Nem tudom, hova tenni. Félek, félek a kedvességétől, félek, hogy bántani fogom őt is mint .... Nem válaszolok, megfordulok és indulnék, de ő elém áll.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ha régi sebeket téptem fel. Nem akartam. Tudom, mit érzel és hidd el, nem jó, ha magadban tartod, jobb, ha megosztod valakivel.
- Semmit sem tudsz rólam, nem tudod min mentem keresztül, nem tudod, hogy mi történt velem. Nem is ismerlek. Mit akarsz tőlem? –...

Abba születtem bele, hogy mindenki hercegnőnek hív, és amikor Pozsonyba kerültem, akkor megtapasztaltam, hogy én sem vagyok más, mint a többi ember, habár ennek valójában már addig is tudatában voltam, hiszen az udvartartás nem élvezett különleges helyzetet, mi ugyanúgy kijártunk dolgozni, ahogy mindenki. Habár mivel mi értelmiségi dolgozók voltunk, ezért csak a gyümölcsszedésekre jártunk ki, és a közterületek takarításában vettünk részt, a mi fő foglalkozásunk szellemi jellegű volt, de...

A várost 1826-ban alapította meg egy Rats Darn nevű alak. Bandita volt, ostoba léhűtő az elbeszélések alapján. Apám íróasztala fölött volt kint róla egy furcsa, festményszerű kép. Régebben sokat kérdezgettem apámat miért nem megyünk el a városból, de erre mindig megcsóválta a fejét, és fel sem nézett rám az újságból. Amikor még kölyök voltam, soha nem kaptam válaszokat. Mindig azt hallottam, hogy az okos gyerek nem kérdez, csak hallgat. 10 évesen végül megfogadtam végre ezt a tanácsot,...