Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Regények - 70.oldal
Újra magam vagyok. Tudom, hogy ma este újra ott lesz, újra ott a tükörben. Ott lesz a démonom, az a nő, akit mindennél jobban gyűlölök. Leülök az ágyamra a szép új tükrömmel szemben. Még nincs itt, még. Alig telik el 10 perc és ott van. Ott áll a tükörben, vigyorog. Az a gonosz, gúnyos vigyora az idegeimre megy. Nem ijedek meg. Nem fog újra hatalmába keríteni, azt nem hagyom...
Én csak nézem őt. Nem tudom, mit akar. Nem tudom, hova tenni. Félek, félek a kedvességétől, félek, hogy bántani fogom őt is mint .... Nem válaszolok, megfordulok és indulnék, de ő elém áll.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ha régi sebeket téptem fel. Nem akartam. Tudom, mit érzel és hidd el, nem jó, ha magadban tartod, jobb, ha megosztod valakivel.
- Semmit sem tudsz rólam, nem tudod min mentem keresztül, nem tudod, hogy mi történt velem. Nem is ismerlek. Mit akarsz tőlem? –...
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ha régi sebeket téptem fel. Nem akartam. Tudom, mit érzel és hidd el, nem jó, ha magadban tartod, jobb, ha megosztod valakivel.
- Semmit sem tudsz rólam, nem tudod min mentem keresztül, nem tudod, hogy mi történt velem. Nem is ismerlek. Mit akarsz tőlem? –...
Abba születtem bele, hogy mindenki hercegnőnek hív, és amikor Pozsonyba kerültem, akkor megtapasztaltam, hogy én sem vagyok más, mint a többi ember, habár ennek valójában már addig is tudatában voltam, hiszen az udvartartás nem élvezett különleges helyzetet, mi ugyanúgy kijártunk dolgozni, ahogy mindenki. Habár mivel mi értelmiségi dolgozók voltunk, ezért csak a gyümölcsszedésekre jártunk ki, és a közterületek takarításában vettünk részt, a mi fő foglalkozásunk szellemi jellegű volt, de...
A várost 1826-ban alapította meg egy Rats Darn nevű alak. Bandita volt, ostoba léhűtő az elbeszélések alapján. Apám íróasztala fölött volt kint róla egy furcsa, festményszerű kép. Régebben sokat kérdezgettem apámat miért nem megyünk el a városból, de erre mindig megcsóválta a fejét, és fel sem nézett rám az újságból. Amikor még kölyök voltam, soha nem kaptam válaszokat. Mindig azt hallottam, hogy az okos gyerek nem kérdez, csak hallgat. 10 évesen végül megfogadtam végre ezt a tanácsot,...
- Miért csinálod ezt? – kérdezte suttogva. Szemeit lehunyva hagyta, hogy Rhys keze az arcára simuljon. Ujjával a lány ajkát cirógatta. Közelebb hajolva csókot nyomott az arccsontjára, orrával lágyan simított végig az arcán. A lány illata teljesen elbódította, mióta vágyott már erre!
- Már elmondtam… - mormolta a hajába. Még közelebb lépett, testével teljesen odaszegezve a másikat a falhoz. – Semmi önuralmam nincs a közeledben… és az igazat megvallva nem is akarom visszafogni magam…
- Már elmondtam… - mormolta a hajába. Még közelebb lépett, testével teljesen odaszegezve a másikat a falhoz. – Semmi önuralmam nincs a közeledben… és az igazat megvallva nem is akarom visszafogni magam…
- Mit csinál itt a sötétben egyáltalán? – számára a válasz biztos egyértelmű, végtére is ez az ő háza, de én nem tudom felfogni. Bár nem ez az egyetlen dolog vele kapcsolatban, amit nem értek. De nem bántam meg, hogy megkérdeztem.
- Csak egy kis magányra vágytam, hosszú napom volt- mondta egyhangúan, de azért a hangjából is hallottam a fáradtságot.
Én pedig nem is hiszek a fülemnek. Még hogy magányra vágyik! Ennél többre?
”Még egy himalájai kolostorban élő szerzetes...
- Csak egy kis magányra vágytam, hosszú napom volt- mondta egyhangúan, de azért a hangjából is hallottam a fáradtságot.
Én pedig nem is hiszek a fülemnek. Még hogy magányra vágyik! Ennél többre?
”Még egy himalájai kolostorban élő szerzetes...
Az első hetem a Houdson-villa falai között nem volt épp problémamentes. Azóta, hogy idekerültem 1 hónap telt el. A zakós affér óta Mr. Houdson nem szól hozzám, sőt valamikor napokig nem látom csak egy pillanatra. Szinte biztos vagyok abban, hogy ez a Jeges isten kerül engem...
Ezt a történetet egy ismerősöm ismerősének az ismerőse mesélte, jobban mondva az ő unokatestvérének a barátnőjével történt. Tehát ez egy valós történeten alapuló regény. Persze minden olvasó döntse el, hogy a pletykából induló dolgok mennyire lehetnek valósak, és hogy mennyire tudom majd előadni az egésze úgy, hogy nem ismertem a szereplőket.
Az én szereplőim szépek, műveltek, na és persze hihetetlenül vonzóak. Ha-ha, tehát hogy is kezdtem?!? Igaz történet? Mindegy azét ne tedd...
Az én szereplőim szépek, műveltek, na és persze hihetetlenül vonzóak. Ha-ha, tehát hogy is kezdtem?!? Igaz történet? Mindegy azét ne tedd...
. Még a hajam is kiengedtem a szorításból, megráztam a fejem, és úgy méregettem magam, de észre kellett vennem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Az ajtó felé kaptam a fejem, és persze, hogy Ő állt ott és szinte villogtatta kékes-szürke szemeit. Száját összeszorította, az arca megkövült volt. Egy hatalmas „Francba” visszhangzott a fejemben. Miért kellett feljönnie, miért nem tudott volna egy perccel később érkezni? Villámgyorsan levettem a ruháját magamról, visszaakasztottam a fogasra és...
Nyár vége, gyorsan pereg, gyorsabban, mint eddig bármelyik nyáré. Érzem, hogy szabad vagyok, végre igazán szabad... S akkor egyszerre kijönnek... Öltönyben, zseblámpákkal, meg kutyákkal. Elrejtőzöm, távol a háztól. A kutyák kiszagolnának, ebben biztos vagyok. Nem tudom kik ők és honnét jöttek, de azt tudom, hogy a ház kell nekik...