Félvérség V.

Félvérség V.

Airon eltávozott az élők sorából, a vadász mezőkre, enni. Én csak néztem magam elé, hogy miért múlt el a haragom a közelében, de fogalmam sem volt. Most már csak azt kéne ki derítenem, hogy ki a bátyám. Teljes csend borult az egész házra. Lefekvés előtt a szokásos teendőket csináltam. Másnap reggel, rendszerint ettem, amit a kispolcon találtam: kis, száraz kenyér, hozzá a kecsketúrót, majd megint a szokásosat. Durván fél tíz lehetett mikor kopogtattak az ajtón. Mikor megláttam, nem tudtam mi tévő legyek, csak, azt hogy valamit kéne mondanom, de nem jött ki a számon hang. Az igazgató volt. Teljesen szakadt ruhában.
A felső ing teljesen véres volt.
- Igazgató úr, mi történt magával?
- Legyen szíves behívni, mert ha sürgősen neeeemm…
Azt láttam, ahogy Airon több méter elhajítja. Airon olyan izzó és mérges szemel nézet rám, mintha egyszerre akart volna fölfalni.
- Airon, mit csinálsz?
Nem válaszolt.
- Hallod, mit csinálsz? Most sem csinált semmit. Oda akartam menni hozzá, ámde mielőtt megtehettem volna az igazgató neki rohant. Hiba volt a nagy erőfeszítés, semmit sem használt, még kétszer próbálkozott, de hiába, Airon könnyű szerrel legyőzte. Az igazgató elájult. Airon meg akarta kóstolni, de kiabáltam, hogy ne.
- Miért ne? - kérdezte a szokásosnál mélyebb hangon.
- Mert lehet, hogy tudd valamit.
- Na és mit tudhat?
- Azt nem tudom, de azt mondta, hogy ismerte a szüleimet, és ő tudhat valamit.
- Nekem semmi közzöm te szüleidhez.
- Azt mondtam múltkor nem, kaptam semmit, de hazudtam, mert kaptam egy levelet benne egy karkötőt és egy levelet, ami a szüleimtől volt.
- Ezt miért nem mondtad múltkor?
- Mert lényegtelenek tartottam, hogy tudj róla.
- Mi van? Ez neked lényegtelen, akkor mi nálad a lényeges?
- Nem úgy értetettem, azt hittem ez nem fontos, mert ha tudom, hogy ez neked az, akkor szólok neked.
- Te, csak ne higgy, akkor menj templomba, de nekem sose hazudj. Érted, ne hazudj! Amúgy, hol a levél és a karkötő?
- Nincs nálam.
- Hát akkor hol van?
- Leónál.
- Leónál? Mégis mit keres nála?
- Hát odaadtam, talán ő többre, megy vele.
- Miért nem engem kérdeztél? Azért annyira hülye nem vagyok, hogy el tudjam dönteni, én is képes vagyok e megérteni egy levél tartalmát. Most megyek mielőtt teljesen, kiborulok tőled és a marha nagy ötleteidtől. Viszem ezt a nyamvadék állatott, mielőtt felébred. Majd valamikor jelentkezek.
Azzal újra elment. Két óra hosszát töprengtem, mégis most hol kezdjem el a kutatást, mi lehet most Leóval, ki lehetett az- az asszony az oázisban, és mire értette az a fa, hogy menjek vissza a kezdetekhez, mikor én magam sem tudtam eldönteni, hogy hol lehet a kezdett. Ezek a kérdések zúgtak a fejemben.

Már harmad napja nem volt senki sem nálam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a temetőbe és meglátogatom Mayát és Mirit. Szépen rendet raktam a sír körül, friss virágot tettem és gyertyákat állítottam. Haza fele azon gondolkodtam, ki készíthette a sírokat, mert mikor a fiúk jöttek át, egyszer azt mondták, elintézték a sírokat, de hiába kérdeztem hogy ki volt ők sem tudták, csak azt, hogy eltemették a hamvaikat. Bárki is volt, hálás voltam neki. Mikor két sarokra voltam a házunktól rám tört a rossz érzés. Egyből sejtettem, hogy Airon az.
- Ki van ott? Kérdeztem de a válasz nem Airontól jött, hanem egy fiatal csinos nőttől.
- Szia cicus. Nem kéne már otthon lenned, vagy talán eltévedtél?
- Nem tévedtem el. De mellesleg ki vagy te?
- Nem mindegy az? Viszont ha már úgyis utoljára beszélsz valakivel, hát legyen. A nevem Lameon Kitere, akit te utoljára látsz. A fogait belém eresztette volna, de megint az a fura fény őt is elrepítette.
- Mi volt ez, te csitri? Talán valami podró vagy, mi vagy te?

Mielőtt válaszoltam volna eltűnt. Úgy döntöttem inkább haza futtok és ezzel is törődök valamikor máskor, hirtelen neki mentem valakinek nem tudtam ki az csak azt láttam, hogy egy nagyon magas pasas kb. 192-196 cm körül. Felnéztem és egy gyönyörű fekete szemű fiú volt, barna haj.
- Köszönöm hogy megmentett uram.
- Ez a kötelességem, hölgyem.
- És kinek köszönhetem meg, ha nem veszi tolakodásnak.
- Nem, hölgyem. Nevem Ineas Laeqeien.
- Az enyém Fortuna Ventura.
- Tudom
- Tudja?
- Igen, az a dolgom, hogy vigyázzak magára.
- Ki bízta meg önt? Bár volt egy ötletem, hogy Leó vagy Phonix az.
- Mr. Airon. Volt.
Így már érthető volt. Tudni akarta mikor és mit teszek, ha ő nincs a közelemben. Ez a szemétláda.
- Még egyszer köszönöm, hogy megmentett, de nem kell már megvédeni, az előbbi véletlen volt.
- Ezért támadta meg ön az előbb egy vámpír. Amúgy is szerencséje volt, mert csak egy látogató vámpír volt.
Látogató vámpír? Közben lassan hazafelé indultunk.
- Igen, ők csak átutazóban vannak. Valószínű nem rég ölte meg a felügyelőjét, és így kóborol a világon, mígnem ő is felügyelő lesz, vagy meg nem hal.
- Mik azok a felügyelők tulajdon képen?
- A felügyelők olyanok, mint a mentorok. A fiatalabb vámpírokat kitanítják, majd 200-300 évig mellettük maradnak a biztonság kedvéért. Ez után már elhagyták őket és saját útjukat járják. Ez a törvény volt régen, de manapság egyre kevesebben tartják be.

Haza értünk. Beinvitáltam, de nemet mondott, mert „Mr. Airon” megparancsolta, hogy semmit ne fogadjon el, és csak az ő utasításait hajthatja végre.

Micsoda hólyag, csak saját magára gondol. Morgolódtam magamban, hogyan merészel rám állítani valakit, akit nem ismerek csak a biztonságomért. Ráadásul, ha Leóék rájönnek, hogy titokban találkozgatnak, plusz még az alkunk, akkor mi lesz? Gondolom engem is, elkezdenének üldözni és megis ölnek érte, amiért nem szóltam nekik. Jaj most mi lesz? Talán ha mindent bevallanék Leónak, akkor megbocsát, de ha nem, akkor engem is megöl. Ha még azt is számoljuk, akkor Airon hamarabb öl meg, mint Leó.
Az ágyamban forgolódtam egész éjjel.

Kora reggel kikászálódtam az ágyból kialvatlanul.
Egyből a fürdőbe irányultam. Szépen megfésülködtem. A kefe, amivel fésülködtem még Miri nagyanyja adta neki. Azt is mesélte, hogy ez a családjában 9 generáció óta van birtokába. Miri aranyszínű haja úgy simult hozzá, mint nektár szőlők fürtjein, a méz.
Kék szeme és gyönyörű bőre tökéletes volt. Miri mindig úgy nézett ki, mint egy dáma, még koszos ruhába is maga volt a tökély.
Mikor végeztem a fürdő szobai teendőkkel, kimentem a konyhába enni egy kis almát és kit találtam ott az én kedves barátomat Airont.
- Szia Airon. Mit keresel itt?
- Meg se kínálsz semmivel, egy kis vérrel például, hm?
- Látom ma is a legkedvesebb modorodba, jelentkezel nálam. Mellesleg honnan szerezek vért. Amúgy is, ha vért szeretnél, akkor menj és vadász magadnak.
- Jól van, na. Azért még nem kéne leharapni a fejem a helyéről.
- Jut eszembe, miért kell mellém védelmezőt rendelned? Nem kértem és nincs is szükségem rá.
- Aha, persze. Tudom, hogy megtámadott egy szuka, ép ezért nem árt valakit melléd helyezni.
- Arra nem gondoltál, hogy Leó-ék rájönnek akkor nekünk végünk, mert megölnek minket. Téged szimplán megölnek engem azért, mert a szövetséged voltam.
- Egy, engem sose győznek le. Kettő, nem vagyunk szövetségesek. Harmadrész, pedig nehéz lenne rájönniük, hogy találkozgatunk, mert el van fedve az illatom a farkasok elől hála neked, mivel benned erős a vámpír vér is és a farkas is így rá lehet fogni az illatot az erődre. Ja kérlek, szerez be valami élőlényt.
- Miért is?
- Mert, ha éhes lennék, akkor legyen itt is valami ennivalóm.
- Nem fogok csak azért beszerezni kisállatot, hogy majd leszívd a vérét.
- Ezt most komolyan gondolod? Egy kicsit sem zavarna az, ha kiéheznék? Te egy szívtelen dög vagy.
- Én, mint szívtelen dög, ez most ugye egy vicc. Szerintem kettőnk közt inkább te vagy az! Azzal nem is számoltál, hogy másoknak biztosan feltűnne az, ha egyik nap van új állat másik nap, sehol sincs. Az után egyből rájönnének, hogy mi a helyzet.
- Na és mond csak, találkoztál már Leóval?
- Nem, de miért?
- Hogy adja vissza a levelet és a karkötött.
- Ha annyira kell, szerezd meg magad.
- Neked kell. Elfelejtetted, hogy engem most is keresnek, így csak te maradsz utolsó lehetőségnek.
- Kösz, hogy emlékeztetsz. Végülis rég nem láttam Leót, így vissza kell mennem a suliba, csak ott tudok találkozni vele. A testőrödet, pedig akaszd le a nyakamról, és nem kérek semmilyen védelmet.
- Nem.
- De!
- Nem fogom elvenni tőled a testőrt, mert csak így tudlak követni, amíg dolgom van.
- Miféle dolgod lehet, mindegy. Egyébként elégé furcsa lenne, egy pasas követ minden hová.
- Nem érdekel. A témát most zárom le és kész.
- Közel sincs lezárva.
- Oh, dehogy nem. Na én mentem. Kifárasztottál.
- Még hogy én? Menj most el mielőtt neked, rohannék egy szentelt tőrrel.
- Persze- persze. Viszlát kedves kisasszony.
- Szia! Még hogy kisasszony.
Mérgembe utána dobtam egy rongyot, mint az asszonyok a férjek után, akik olyan szemtelenek.

Délután kimostam, a kiteregettem, egy nagy tavaszi nagytakarítást tartottam tulajdonképpen. Egy kicsivel később, elmentem a suliba, hogy közöljem az igazgatóval, hogy most már, szeretnék újra járni. Mikor odaértem, meglepő dolgot vettem észre. A sulinak hűlt helye.
- Ez meg hogy lehet, talán rossz helyre jöttem, itt csak egy üres, lepukkadt ház van. Nem én jó helyre jöttem. Mi történhetett itt?
Bementem az épületbe. Senkit se láttam!
- Káprázott volna szemem, vagy csak álom ez is?
Megcsíptem magam. Ráeszméltem, hogy ez közel se álom, hanem a valóság.
Szétnéztem minden hol, de senkit és semmit sem találtam. Egy árva lelket se, maximum a patkányokat.

Haza indultam. Kifelé menet észrevettem egy árnyat, ami követ. Ki van ott? Rá kérdeztem de senki, megfordultam. Elém ugrott egy vámpír. Ismerős volt, csak nem tudtam ki az, majd megszólalt.
- Szervusz kislány. Emlékszel még rám?
- Nem ki vagy te?
- Az, aki meg fog ölni. Most nincs senki, aki megvédjen. Neked annyi.

Felismertem a hangot ez a nő támadott meg. Ez Lameon Kitere.
Ahogy eszembe jutott a neve, támadásba lendült. Ép hogy belém meresztette volna a fogait. Ineas Megmentett újra. Ők ketten harcoltak, én addig elmenekültem onnan. Futottam haza, mikor belebotlottam Phonixbe.
- Szia Phonix.
Lihegve mondtam. Látva két nő társaságába. Az egyik Leilyla volt. Leó húga, de a másikat nem ismertem.
- Szia Fortuna. Mi a baj?
- Üldöz egy vámpír, most mennem kell.
- Várj! Megfogta a karom és nem engedett.
- Airon az? - kérdezte. Ezt hallva a két lány rémülten nézett.
- Nem egy lány vámpír. De most siettek haza, mielőtt megtalál.
- Várj mi is veled, megyünk, nehogy bajod legyen.
- Nem kell kösz. Kérlek, szólj Leónak, ha találkoztok, hogy szeretnék beszélni vele, és hogy hozza nekem vissza a levelet és a karkötött.

Ezután ott hagytam és haza futottam, mint akit maga a halál üldöz. Mikor haza értem, Airon ott ált a küszöbömben, nézett rám, mint aki egy bolondot lát. Hozzá futottam, mögé bújtam.
- veled meg mi történt te lány?
- Elmentem a suliba, aztán megtámadott, elfutottam találkoztam, majd hazajöttem. Hebegtem-, habogtam, mint aki szavakat keresett csak nem tudta megformálni.
- Mi van? Mond el sorjában.
Nyeltem egy nagyot és elkezdtem mesélni, hogy mi volt.
- Tudod, hogy mit beszéltünk délelőtt.
- Igen
- Na, én elmentem a sulihoz, de csak egy régi, öreg házat találtam a helyén. Majd megtámadott Lameon Kitere. Aki ugyan az a nő, aki múltkor is. Aztán jött Ineas és megmentett. Futottam haza miközben ők harcoltak. Beleütköztem Phonixbe. Majd aztán, haza értem hozzád.
- Aha. Ha jól értem, Megtámadtak és haza futottál.
- Igen
- Az iskolát azért nem találtad, mert megöltem az igazgatót, mikor vallatattam. S ekkor pusztulhatott el a suli.
- Mi köze az igazgató halála és a suli eltűnése közt?
- Az igazgató meghal, akkor a suli vele pusztul.
- Elnézést kérek, és meg köszönöm. Elnézést kérek, mert nem hallgattam rád, meg köszönöm, azt hogy mellém állítottad Ineast.
- Tudom, hogy jó vagyok, de nem küldtem utánad Ineast. Ma szabad napot adtam neki.
- Ha te nem küldted utánam, miért követett?
- Nem tudom. Lehet, hogy beléd esett.
- Kérlek, mond meg neki, ne kövesen.
- Jó, ha ezt szeretnéd.
- Mióta vagy, ilyen jó vámpír?
- Csak, jó kedvem van ennyi.
- És miért?
- Az titok.
- Ha te mondod.
- Mit szólnál ahhoz, ha holnap elvinnélek kirándulni?
- Hova?
- Az titok.
- Már elegem van a titkokból.
- Ezt, pedig biztos nem árulom el.
- Jó legyen, belegyezem.
- Akkor én most megyek.

Eltűnt. Én, pedig hálát mondtam az égnek, hogy vége a napnak. Bár most már elgondolkodhatnék, azon hogy mikortól járjak templomba. Melyik vallást válasszam.
Katolikus kontra református. Nem, azért de tényleg többet imádkozok az istenhez, mint régebben. Vacsorához készülődtem. Kikészítettem az asztalra kenyeret, vajat, paradicsomot. Szépen megvacsoráztam, megfürödtem, lefeküdtem. Már nem kísértenek rémálmaim. Most is féltem, de nem emiatt, az oka nem más, mint, hogy eljön hozzám a vámpír csaj, vagy Ineas leseked utánam, mikor nem figyelek. Már a gondolától is feláll a szőr a hátamon. Még sokáig fen voltam mikor 11 táján sikerült, elaludjak. Reggel 7 óra táján felkeltem. A rutinos feladatokat elvégeztem. Mikor visszamentem a szobámba felöltőzni az ágyamon volt egy szép ruha. Ajtó mögül előlépet Airon.
- Tetszik?
- Huh. Nagyon szép.
- Ez a tiéd. Neked készítettem.
- Nekem, miért?
- Mondtam, hogy elmegyünk valahová.
- Most már, tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá!
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. Azt meg ugye nem szeretnénk.
- Ja.
- Na, akkor gyorsan öltözz fel és induljunk.

10 perc alatt készen voltam. Kint várt minket egy kocsi. Airon besegített a kocsiba, elindultunk. 3 óra volt az út. Egy gyönyörű tavas villához értünk
- Airon ez meseszép hely.
- Tudom. Itt nőttem fel. A nagybátyám és a nagyanyámmal laktam, csak egy hete meghalt nagyapa így én örököltem ezt a helyet. Úgy döntöttem, hogy itt velem fogsz lakni. És nincs vita.
- Ezt hogy értsem? Azt mondtad, hogy kirándulni hozol el. Nem, azt hogy költözzem ide.
És nem akartál megkérdeni engem is?
- Nem mert, tudtam, hogy ellenkezni fogsz.
- Kérlek szépen, vigyél haza.
- Nem! Megmondtam, hogy nem tűrök ellenkezést.
- Miért akarod, hogy ideköltözzek?
- Mert szeretnék több időt veled tölteni, amúgy is nem szerettek ingázni. Így nem kell innen hozzád menni aztán visszajönni, egyszerűbb. Minek menjek hozzád, ha itt vagy mellettem és Ineas sem fog többé zaklatni se megtámadni téged senki nem mer. Itt már én vagyok az úr. Nagyival meg talán kijössz. Ha nem, akkor nem. Megígértettem vele, hogy, nem fog megölni.
- Kösz, és mi lesz Leókkal? Úgy volt, hogy átugrik a karkötővel és a levéllel.
- Igen, erre is gondoltam épp ezért elküldtem az egyik vámpírt érte. Amúgy is tudta hogy beszéltünk. Phonixel beszélgetünk egy futáron keresztül. Hozzá teszem a futárt megölöm, ha elvégezte a küldetését, mert meg mert támadni.
- Ki az?
- Lameon Kitere. Biztos ismered.