A Vörös Mágus - Prológus, 1. Fejezet

Nos, erről a történetről annyit kell tudni, hogy nem egyedül írtam és nem tudom megjelent-e már itt. Csak a vélemények érdekelnek. Első nekifutásra egy prológus és az 1. fejezet.


Prológus

Ädria:

Volt egy ország, melyet Ädria néven ismerünk, a maga korában nagy és dicsőséges nemzetek, családok és hősök születtek e vidéken. Ädria keleten a Spiritunt-sivatagot, és annak legkeletibb részét a De-síkságot, északkeleten a Gefnajehil-Sekilmani rónaságot, északon a Naíl de muthrag-hegyláncot, északnyugaton a Vzilnim-völgyet, nyugaton a Du nevrom amde-előhegységet, a Senare-tűzalföldet és a Fajlein-tengeret, délnyugaton a Sárkány-alföldet, délen a Nothien am derno-erdőséget, és annak legdélebbi részét a Harniel-folyóközt ,és délkeleten a Kerisa-előlácot foglalja magába. Az országnak a földrajzi neveit vagy a nomád népek vagy a bölcsek elnevezései és a róluk keringő mondák és történelmi események adják. Ädrián két nagyobb folyó folyik keresztül: A Hníl-folyó és a Häzdgel-folyó. Az országokat megyékre és megyevárosokra osztották: Sechke-megye: Dena; Partmunt-megye: Kríde; Tiumn-megye: Zelana-Imapa; Goser-megye: Tripnick; Stepsky-megye: Debrun; Guard-megye: Fekae; Skiín-megye: Gundell, ami a főváros is; Hazard-megye: Farenia; On-megye: Gturijak; Uncum-megye: Buck. Ädria a fénykorát I. Győztes Randal és unokája II. Hontalan Auchomnus korában élte. A legkedveltebb Ädriai király I. Gyenge Guturják, aki uralkodónak pocsék volt, és alatta szinte egész Ädriát elfoglalták, de a népe, még akkor is szerette őt. I. Gyenge Guturják az egész vagyonát feláldozta arra, hogy az összes ember minden nap fürödhessen és ehessen a birodalmában.

Ädria fajai:

Sárkányok: Ädria egyik legősibb népe, akik még az emberek bejövetele előtt itt éltek. Miután a különböző fajaik nem csak egymást gyilkolták, hanem a tündéket, majd később az embereket is, ezért nem volt kérdéses, hogy nem sok időbe tele, amíg megtisztították tőlük Ädriát. Sokak szerint a mágusok őrzői regenerálódott sárkánylelkek, amik még mindig gonoszak, mint az elődjeik. A Dragonnyír család miután közbenjárt az utolsó sárkány megölésében, a mágusokat kezdte pusztítani az előbb említett eszmék miatt. Tudniillik ugyanis, hogy az első őrzőknek még csak sárkány vagy ritkábban medve, farkas, legkevesebbszer polip alakjuk volt.

Tündérek: A sárkányokkal együtt éltek, de általában békés természetük miatt, sokkal tovább fent tudtak maradni. Az utolsó tündér halálát sokan I. Győztes Randal király uralkodására teszik, de ezek csak feltételezések.

Törpék: A sárkányokkal és a tündékkel ellentétben, még az emberek bejövetele után, majd még a háborúk alatt is fent tudták tartani saját államukat a hegyek mélyén társadalmi hierarchiájuk olyannyira bonyolult, hogy nem lehetne egy könyvön belül levezetni.

Emberek: Az emberek a többi fajjal ellentétben letelepült népcsoport, akik az országot hamar a hatalmuk alá vették sokkal fejlettebb harci eszközeikkel és rendezettebb harcmodorukkal.

Ädria rendjei:

Kardmágusok rendje: A kardmágusok rendjét, még az emberek alapították, mikor rájöttek, hogy tudnak mágiát használni a mágikus fegyverekből, amiket a tündéktől vagy a törpéktől loptak el. Eredetileg a mágikus fegyverekből kardokat kovácsoltak, innen ered a neve is. Később viszont már nem csak kardokat használtak.

Kolostorok rendje: Eredetileg nem voltak kolostorok, csak egy Mágusakadémia. A mágusakadémia felbomlása után Ädria különböző pontjain specializálódott mágiakolostorok alakultak: Tűzkolostor, Vízkolostor, Természetkolostor, Szélkolostor, Földkolostor.
Varázslók rendje: A varázslók gyengébb mágusok, akik csak pálcával voltak képesek mágiát használni. Viszont vannak olyan képességek, amiket csak varázslók sajátíthattak el. A Varázslók akadémiáját a régi Mágusakadémia helyére építették.

Lovagok rendje: Ädriában a lovagok mindig is nagy tiszteletnek örvendtek, hiszen mire beavatták őket a rendbe el kellett viselniük párszáz pofont. Őket Zelana- Imapában képezték ki. Itt található a Lovagképző Ädriai Gyakornoki Központ, vagy ahogy a köztudat él a: LÄGYIK. A lovagok rendjét a mágusokénál pár évvel később alapították.

Apródok rendje: Az apródok a lovagok segédei, akikből később, ha akarnak, lovagok lesznek. Őket Kuimara faluban képzik ki, egy hatalmas barakkfaluban. Szegény embereknek nehéz a dolguk, hivatásos apród viszont kevés van.








1. fejezet:
A mestervizsga
(avagy a csalódás)

Felijedt, a csatakiáltás csendesedett, majd az álom visszahúzódott zaklatott elméjébe. Máskor oly fehér arcán most csak a vörösség izzott, mint a tűz mely benne égett. Felnézett.
Lassan, rendkívül lassan tisztult a kép a fejében. Vellyn megnyugodott. Tudta, hogy a kolostorban van és nem egy félrement tűzcsóva elől fut, mint abban a rettenetes és viszolyogtató álmában. Szobájának rácsos, kicsi ablakán a hajnal első fényei köszöntek be. A napnak sugarai még nem teljes egészében érték el a horizontot. A szürkületben nehezen látott. Ujjait megpöccintette, kicsi szikra gyúlt, majd a poros faasztalán álló ósdi lámpás abban a pillanatban lángot kapott, mintha újraéledt volna. Az árnyékok megnyúltak a szobában.
Vellyn elmerengett, rájött, hogy ma eljön a várva-várt nap. A mestervizsga napja. Leült az ágyára, majd elgondolkozott. Szobája egy kis pincehelység volt. Innen három faajtó vezetett mind másfele. Az első egy kis helységbe, ami egy szertárra emlékeztetett, azzal az eltéréssel, hogy itt nem csak takarító eszközök, hanem különféle varázstárgyak, és gondosan tisztított köpenyek, talárok és más ruházati eszközök is helyet kaptak, a második ajtón lehetett felmenni a főterembe, a harmadik pedig négy hatalmas polcot tartalmazott. Oda ment át közben. Minden polcon fiókok és minden fiókon csak az Abc betűivel ellátott kallantyúk voltak láthatók. Odalépett, kinyitott öt fiókot és kivett belőle vagy tíz tekercset. Elkezdte őket olvasni. Azonban agya máshol járt. A közelgő Mestervizsgáról nem szabadultak csenevész gondolatai. Senki nem tudta, hogy ez hogyan zajlik, csupán azt, hogy nehéz feladat elé állítják a vizsgázókat.
Közben csak olvasott, az idő csak úgy pergett mellette, mire észbekapott reggel lett. Ekkor magára kapta vörös talárját és a három rubinttal díszített fekete köpönyegét, melyen hátulról mindkét oldal felé terjedő tűzsáv volt látható. Miután végzett Vellyn kiment a szobából. Közben arra gondolt, holnap már négy rubinnal kidíszítve viselheti a köpenyét. Ugyanis egy rubint kapott mikor belépett a rendbe, egy másodikat a második éve során, egy harmadikat a sikeres alapvarázslatok vizsga után, a negyediket pedig a Mestervizsga sikeres letétele után kell megkapnia. Az ötödik rubin volt a szinte elérhetetlen kiváltság, de azt mindig csak két ember viselheti. Azok pedig fent vannak képviselve a királynál. Magabiztossága megrémítette, bátor volt, de senki sem tudhatta előre mit hoz a sors. Végigment a sötét alagúton, egyenesen a csigalépcső elé, majd a nagy ősök képei előtt elvonulva beért a csarnokba. Ez volt az épület központja. Reggel mindenhol asztalok voltak, délelőtt és délután pedig alkalmas találkozóhely. Hatalmas márványpadlóján mindenfelé képek. Négy sarkában négy sárkányszobor állott. Talapzat nélkül, négy-öt méteresek voltak, és azt rebesgették, hogy ünnepekkor tüzet okádnak. Errefelé szinte csak a Mestervizsga volt ünnep, de az sem akkora, amiért a sárkányok méltányoltak volna tüzet fújni. Középen pedig egy főnix szobra volt látható. Ez is impozáns építmény volt. A szobor feje délnek nézett, ahol a bejárat is volt, mely fölött ott lebegett a felirat:

A TŰZ RENDJÉNEK KOLOSTORA

A falakon sok kicsi ablakot lehetett látni. Érdekes, színes volt az üvegük, amolyan "díszablak". Egy hatalmas asztal állt középen. Erről felvett egy agyagcserepet miben csupa zöldfőzelék volt. Az íze pocsék volt, de kellett az erőnlét fenntartásához. Miután megette, elment sétálni a kertbe, hogy szellőztesse fejét egy kicsit. Ekkor azonban szembe jött Grände mester. Grände mester egy már őszülő hajú mágus volt. Bajusza vagy szakálla sohasem volt. Mindig kedves volt az emberekkel és igazságos is bár amennyire Vellyn ismerte ilyen volt. Grände mesterrel mindig jó viszonyt tartott, Grände pedig nyugodtan tekinthette Vellynt tanítványának. Vellyn Grände mester miatt is annyira le akarta tenni a vizsgát, mint saját érdekéből. Úgy érezte, ha nem teszi le, azzal szégyent hoz tanítójára. Grände mester is ajánlotta a Mestervizsgára. Ugyanis nem mindenki teheti le a vizsgát. Előtte egy mesternek ajánlania kell.
- Jó napot, Mester-köszönt Vellyn
- Szia, Vellyn. Szép napunk van, nem igaz?- kérdezte a mester.
- De, de nagyon szép napunk van.
- Meg vagy zavarodva, ugye?- kérdezett Vista a mester, az eső ugyanis csepegni kezdett...
- Ez csak a szokásos drukk- mondta, de igazából szíve majd kiugrott a helyéről.
- Gyere, sétáljunk. - ajánlotta a Mester.
Azzal elkezdtek beszélgetni. Közben kimentek a kolostor kapuján. Ezt nem lett volna szabad, és ez fel is tűnt Vellynnek, azonban nem tette szóvá. A vulkán felé vették az irányt. Mikor a hegy lábához értek, Vellyn visszanézett kolostorára. Aki először látta azt biztosan lenyűgözte. Egy sík területen feküdt, a vulkántól nem messze, kissé keletre. Szembe vele állt a főbejárat. Vörös volt az egész épület. Távolról egy tudatlan utazó bazaltból épült kolostornak gondolná, de az igazság az, hogy a tűz mágiától ilyen színű. A bejárat fölött egy hatalmas kupolát lehetett látni. Közepén egy hatalmas rubin. Tőle jobbra és balra két hosszúkás épület volt, ezzel összekapcsolódva. Ezek fölé még három emelet lett emelve. Itt laktak a mesterek. Ide senki nem tudta, hogy lehet felmenni (a tanoncok közül). Ezekből is kinőtt négy hosszú torony, az eget verve tetejükkel. Körbe kicsi sárkányszobrok díszítették lángvörös tornyukat.
Ekkor azonban Vellyn háta mögött kinyílt egy ajtó a vulkán lábánál. A Mester csak ennyit szólt:
-Menj be! Hamarosan elkezdődik a Mestervizsga. Akkor majd szólítanak benneteket. Addig is gyakorolj sokat és ne izgulj.
Vellyn egy szó nélkül belépett. Hallotta, hogy mögötte becsukódik a nyílás. Továbbment a sötét járaton, majd egy terembe ért. Elámult. Ugyanis egy gyakorlóterembe lépett. Egy szalmabábut már ki is szemelt magának. Erősen koncentrált Lassan érezte, hogy testében szétárad a tűz. Összetette kezeit, majd szabadon engedte a kitörő tűzet. A tűz egyenes vonalban, mesterien repült, Vellyn azonban érezte, hogy kimerül. Zihált, fogai vacogtak, lábai remegtek, agya kihagyott a nagy koncentrálás eredményeképpen. És ez volt az, amitől félt!ugyanis a megerőltetések miatt kimerült és félt, hogy a végére nem lesz elég ereje. Nem volt túl erős, sem magas. Átlagos testalkata, rövid barna haja volt. Szemei zöldek voltak, orra feltűnően kicsi. Nyaka magas volt és vékonynak látszó karjai alatt azért izom is volt. Lassan még jöttek a helységbe. Mindenki izgult, még beszélni sem beszéltek. Volt itt mindenféle ember. Magas, alacsony, sovány és nagydarab is. Mindannyian megkönnyebbültek mikor egy köpönyeges férfi lépett be és elkezdte őket felfelé vezetni. Aztán már láttak egy kis fényt és kiléptek. A vulkán kráterében voltak.
Még három nyílásból három csoport lépett elő. Ekkor a tribünön felállt egy ember-a király, és elkezdett beszélni:
- Kedves tanoncok, számotokra nagy nap ez a mai!- harsogta. - Ez a nap életetek fordulópontja. Ma buktok vagy vizsgáztok. Nem beszélek sokat, de ezt még el kell mondanom. Ma csak az itt látható emberek fele tesz sikeres vizsgát. Egymás ellen küzdetek idén!- Az emberek éljenzésben törtek ki, hiszen nem gondolták volna, hogy akár csak ennyin is továbbjuthatnak. KEZDŐDJÉK HÁT A VIZSGA!!!- üvöltötte mélyen zengő hangján.
Az első vizsgázó lépjen elő!- mondta tovább. Senki nem akart előlépni. Azonban Vellyn előlépett egy másik emberrel!
-Nagyszerű!-itt az első páros! Menjetek le és harcoljatok!
Vellynnek nem kellett kétszer szólni. Ellenfelével máris a küzdőtérre lépett. Most jól megnézhette ellenfelét. Sovány volt és alacsony. Jó választás, mondta magának. Ebben a pillanatban elhangzott a kezdő kürtszó. Vellyn nem tétlenkedett, azonnal tűzgömbbel kezdett. Viszont miután ellenfele kitért a támadás elől, indák nőttek Vellyn lábaira. Ebben a pillanatban rájött. Rájött arra, hogy ellenfelének nem tűz, hanem természet képességei vannak. Átkozta magát, hogy nem vette észre az ellenfelén a smaragd kitűzőket. Megpróbálta indáit elégetni azonban azok csak jobban szorították őt. Aztán egy zöld villanás és vége volt a küzdelemnek.



A világ elsötétült előtte. Felkelt. Feje rettentően fájt és kötés volt rajta. Lassan tisztult előtte a kép. Érezte, hogy vesztett. Búval töltötte el, hogy élete nagy álma nem teljesülhet. Kikecmergett ágyából és felment az emeletre. Mellette ment el pár örvendező ember. Tudta, hogy nekik sikerült, ő viszont elbukott. Emberek álltak csalódottan, mások úgy néztek rá, mint egy cirkuszi bábura. Már ők is tudják…- gondolta. Már nagyon búskomor hangulatban lehetett látni az egyébként már kiderült ég alatt, miközben a parkban sétált. Már-már a kilépést fontolgatta, mikor. Grände mester lépett oda hozzá és ezt kérdezte:
-Holnap elmegyek utazni. Velem jössz?- kérdezte.
Ő már ekkor tudta a választ.