A Vörös Mágus- 2. Fejezet

2. fejezet:
Távol az otthontól.
(Debrunig kitérő)

Vellyn, már készülődött az útra, mikor benyitottak hozzá csoporttársai, akikkel gyerek kora óta együtt nevelkedett. Örült, hisz társai közül sokan átmentek a vizsgán, de amikor egyedül volt búskomorsággal nézett maga elé és azon csodálkozott, hogy hogyan feküdhetett ki ilyen gyorsan. Nem értette, hogy a technikája mért nem égette el az indákat, és azt sem értette, miként tudta ilyen fürgén elkerülni a támadását az ellenfele. Azt hitte mindenre készen áll, de rájött, hogy milyen kevésnek bizonyulhat az a sok tudás, amit még csak fel sem tudott használni, hiszen olyan gyorsan kiütötték. Észbe sem kapott és máris ezen rágódott, még a búcsúpartiját is elronthatják ezek a képzelgések, inkább csak mulatott. Eleget ivott ahhoz a sörből, hogy vidám legyen és együtt parádéztak tovább a folyósón, majd tovább az étkezdébe. Az este leszálltával visszatértek a lakosztályukba. Az utolsó vacsora után, az utolsó éjszaka, a nagy út előtt. Másnap még eltett egy varázsgömböt az igézésekhez, üres és tele írt tekercseket és feltöltötte a rubinokat energiával. Azon gondolkozott, hogy vajon mit tartogat neki még a távoli jövő. Végül arra jutott, hogy ezt kár fontolgatni, inkább örült, hogy végre új tájakat láthat.
Még a hajnal előtt kisétált a kapuhoz, ahol Grände mester várta a lovakkal. Az öreg nem hozott sok mindent magával, de érdekességként szablyát szorongatott a jobbján. A szablyán ősi rúnák voltak belevésve, a tokot arannyal díszítették és a kardmarkolat végén egy nagy rubin világított, ami kilógott a tokból. Sokáig csak ügettek, mikor már szinte csak egy pontban látszódott a kolostor, még utoljára Vellyn hátranézett, majd vágtába kapta kancáját és mesterét utolérve végigzáporoztak az úton egészen Debrunig. Közben már azokon a kalandokon gondolkozott, amiket még sorsa elé tartott. A kikötővárosban már régen járt, nem voltak ismerősei, a hely nem sokat változott az évek alatt. Eszébe jutott, amikor még egy éves korában itt talált rá Grände mester. Grände mester eme város szülötte,és innen vette a szablyát is. A piacon (mint egy igazi kikötővárosban) sokféle árut lehetett kapni. Volt itt százféle hal, ezeket az északi nomád törzs képviselői árulták, akiktől mindig friss ételeket lehetett kapni. Hátrább jövendőmondók próbálták kifürkészni a jövő titkait. Fegyver és fegyverzetkereskedők, kovácsok és szabómesterek próbálták eladni kiváló portékáikat.
Ez a város messze földön híres erről a piacról. Legutóbb két éve járt itt, akkor több napot tartózkodott a városban. Viszont miközben újra elámult a város csodáin,a hosszú vágtatás közben megéhezett,és mi tagadás,fáradt is volt. Meg kérdezte Grände mestert, hogy hol fognak aludni:
- Nem tudom valamelyik szállóban fogunk megszállni-mondta Grände
- Hát, azt hiszem, én tudok egy jó helyet, tartozik nekem Northen a kocsmáros, majd az ő fogadójában megszállunk.
- Hát… nem is tudom, miben segítettél neki?
- Megtámadták akkor, amikor éppen szállította a sört a kolostorba.
- Várjunk csak, nem úgy volt, hogy a kolostorban nem szabad semmiféle italt bevinni…?
- Hát az úgy volt, hogy mi illegálisan becsempésztünk ünnepnapokkor egy pár literrel, hiszen akkor a mesterek úgyis a szobájukban voltak.
- Nyugi, nem kell magyarázkodnod, a kolostor tekintélye már nem a régi. Na, akkor melyik fogadó az amelyikben megszállunk?
- Az, amelyiknek a vörös hátterű céhtábláján a logó egy korsóba beleállított két kék zászló.
- Oké akkor menjünk. - zárta le a beszélgetést Grände.
Átmentek a piacon (Halat vegyenek!), majd egy poros kis utca végén megtalálták a keresett fogadót. Vellyn bement, majd a kocsmárossal tért vissza.
-Northern, ez itt Grände mester, mester,ez itt Northern ,a fogadós.
Northern öreg volt, ezen kívül magas, sovány,de szeme okosan csillogott. Egy nagy heg volt az arcán, amely meglehetősen kalandos múltra utalt. Haja nem volt, fülei feltűnően elálltak fejétől. Karjai vékonyak voltak, lábai pedig erősek és hosszúak. Öltözködése egy hosszú nadrágból, és egy ingből állt. Cipője szebb korokat is látott. Ilyen furán festett a kocsmáros. Viszont amíg bementek a feltűnően tiszta fogadóba, barátságosan viselkedett velük.
Megmondta, hogy Vellynék szobája a második emeleten lesz,a harmadik ajtó. Vellyn felment mesterével a csigalépcsőn, majd amikor beértek eléjük tárult a szoba. Vagyis először csak két ajtó. Az egyikből a mester, a másikból Vellyn szobája nyílt. Vellyn belépett az övébe. A szobája nem volt nagy, viszont annál több fény jött be a szobába, hála fekvésének. Egy asztal
volt az egyetlen tárgy. Ledobta hátizsákját a sarokba, majd lefeküdt a szalmaágyra. Esteledett közben. Lement a fogadó ivóhelységébe, majd rendelt (ingyen) egy korsó sört. Mestere mellé lépett. Halkan csak ennyit mondott:
- Két csuklyás lovas érkezett meg. Az ablakból láttam. Rosszat sejtek- Mondta Vellyn.
- Nyugalom, nem tudni, hogy mit akarnak, amíg nem akarnak megtámadni, addig nincs semmi gond.
A két csuklyás bejött, oda ment Northernhez és elkezdtek kérdezősködni, majd miután a kocsmáros nem mondott nekik semmit megragadták és átrántották a pulton. Vellyn és Grände összenéztek, Grände elővillantotta Vellynnek a szablyát, majd oda súgta neki:
- Na most láthatsz egy új technikát, amit már amúgy is meg akartam mutatni neked.
Vellyn nem értette miért épp most akarja oktatni ezért kérdőre vonta tekintetével.
- Nyugalom Vellyn bízd rám őket.
Eközben a kocsmárost már elkezdték kihurcolni. Northern nem tudott mit kezdeni ellenük, mert mindkettőnél törpe készítésű tőrök voltak. Mikor elmentek mellettük Grände kiugrott és elővett szablyáján végighúzta a kezét. Az első rúna felvillant a kardot átitatta a forróság, majd lángok csaptak ki a szablya keresztvasától a szablya hegyéig. Meglendítette és lecsapott vele az egyik támadót. A csapás a vállától a csípőjéig metszette fel a támadót. A vágásba még nem halt volna bele, de a perzselő tűz a szablya végén teljesen kettéhasította. A másik felüvöltött a fájdalomtól, mert Vellyn akcióba lépett és felhevítette a kezében a tőrt. Grände ezután, már könnyen elbánt a másik támadóval is. Szó szerint elvesztette a fejét. Northern felnézett az asztal mögül ahová bújt.
- Köszönöm - mondta Vellynék felé fordulva. - Ezek kik voltak?
- Nem tudom, kutassuk át őket.
Ezzel odalépett a hullákhoz, és átkutatta zsebeiket. Talált náluk egy gyertyát, egy vadiúj fekete kis dobozt és egy levelet valamint egy ametiszt ékkövekkel díszített aranygyűrűt. Bele akartak nézni az ékkövekbe, de ezek el voltak zárva mágikus úton. Valaki tehát számított arra , hogy szolgái elveszhetnek. Ezután Grände mester kibontotta a levél viaszpecsétjét, majd elolvasta. Ez állt benne:

Az egész osztag támadja meg a beavatási
Rituálét még hajnal előtt. Túszokat nem
Ejtünk, ha valaki ellenkezik, az meghal.
Nincs megfutamodás!

Vellyn és Grände elgondolkodott kik lehettek ezek és kinek állhat érdekében közbeavatkozni a szertartásba, ráadásul ilyen mészárlással. Grände mester szólalt meg először:
- Nem tudom kik voltak ezek, de mindenképpen a beavatási rituáléra kell mennünk.
- Várjunk csak mester , ez meg mi volt a szablyával?
- Már mondtam megtanítom neked amint lesz egy rendes kardod.
- Kardom hát azt meg honnan szerezzek?
- Én tudok adni egyet, csekélység, hiszen már másodszorra mentesz meg- Szolt közbe Northern.
- Köszönöm szépen, de nem biztos, hogy egy közönséges karddal meg tudnám ugyanezt csinálni.
- Á ez nem csak egy egyszerű kard- Mondta és máris el kezdett kutakodni- Megis van.
Átnyújtott egy tokot, a tok nem volt valami díszes, de a kardmarkolat annál inkább! Egy ezüstgolyó volt a markolaton, a keresztvas kicsit görbe volt. Szép lassan húzta ki a kardot és nagyon meglepődött, amikor látta, hogy a kard két oldalán egy sárkány húzódott, a kard tiszta vörös volt, de érdekes mivel a kardon látszott, hogy fém. Felderült az arca, mert észrevette, hogy ha a fény úgy vetül rá, akkor átlátszóvá válik és alóla láthatók lesznek a rúnák.
- Köszönöm- mondta meghatódva.
- Nincs mit- válaszolt a kocsmáros-ennyit megérdemelsz.
- És neve van
- Adet’nive, ami annyit jelent, hogy tüzes nyíl.
- Tüzes Nyíl? Akkor biztos nagyon erős. Köszönöm. Nagyon köszönöm jóságodat Northern.
Tehát holnap megint útra kelnek a palota felé.
Viszont előtte még egy jó kis pihenés nem árthat. Így gondolkozott Vellyn. Azzal felment a szobájába és átadta magát a puha ágynak.