Regények - 128.oldal

Közben Muszuf megbeszélte a pilótával, hogy ő átmegy a másik faluba és megnézi, hogy mi a helyzet ezzel az Ali Hasszánnal. Majd mobiltelefonon tartják a kapcsolatot. Aztán mikor megjött a kocsi elbúcsúzott illően az öregtől, beült a kocsiba és elhajtott...

Már mindenkinek elege volt az egészből. Üldözni egy olyan csoportot, akik semmit sem csináltak. Tudták, hogy a két amerikait milyen körülmények között ítélték el. Aztán meg ez az akció elvonta őket a rendes munkájuktól...

Két évet töltött az apácák között az intézetben, de nem sikerült belőle apácát faragniuk. Susan elhatározta, mihelyt kikerül onnan, azonnal megváltoztatja nevét, eladja a házat - és belőle mindent - ahol eddig élt, és egy teljesen más államban fog életet kezdeni. Amiről eddig nem tudott az az volt, hogy anyja hagyott rá örökséget, amit csak 20 éves korában vehet fel, amihez apja nem tudott hozzá férni. Ez a pénz épp kapóra jött neki...

Reggel kiosztotta a térképeket a négy heikopteren elhelyezkedő embernek. Az ötödik gépre Abu Sahem saját maga ült fel, és egy embert pedig otthagytak a rádió mellett. A mentőautót elérve sugáralakban indultak el. Négy teherautó és egy személykocsi után indították el az akciócsoportokat, de hiába. Már tíz óra is elmúlt, amikor észrevették a táborhely maradványait...

Nekem már az is gyanús volt, hogy a sofőr úgy kiabált, hogy mért kell megállniuk, ha a sziréna szól. Aztán kinyitottam hátul az ajtót. Egy beteg volt csak benne, de úgy látszott, hogy nagyon rossz bőrben van. Egy női orvos az arcát kezelte le éppen. Volt még egy másik orvos is. Azzal beszéltem. Azt mondta, hogy azért van a kocsiban annyi orvos, mert a sebesült valami magas rangú ember. Aztán a beteg elkezdett köhögni, és vértköpött. Nagyon megijedtem, és tovább engedtem őket. De az mégis...

Szorosan átölelték egymást, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Amikor beteltek ezzel a játékkal, Adam felállt és odament a teherautóhoz. Kivette a takaróit, és a bokrok közé vitte. Eva letérdelt a rögtönzött ágyra, és ledobta magáról a csadort. Alatta semmi sem volt. Adam gyöngéden a hátára fektette...

A rabszállító ismét elindult. A két motoros rendőr helyét felváltotta két ismeretlen. Húsz perc őrült vágta után ismét megálltak.
- Húzódjanak olyan hátra, amennyire lehet! - szólt egy ismeretlen hang. - Fel kell robbantani az ajtót. - a robbanás után felpattant az ajtó, és ők a tisztuló füstködön keresztül egy burnuszos asszonyt pillanthattak meg. A nő most fellépett a kocsira és megszólalt:
- Üdvözlöm önöket a „Kimentem a férjemet a halál torkából” nevű járaton!
-...

Másnap minden a terv szerint ment minden. A gyors reggeli után lement a közeli parkolóba, ahol a mentőt hagyta előző este. Könnyű nadrágja és pólója fölé hosszú csadort húzott. Egy kis tokból elővette a gombostűt, és a ruha ujjába tűzte úgy, hogy aki a keze után nyúl, az pont ráfogjon a kiálló hegyre...

- Terhes vagyok. - nyögte ki nagy nehezen.
- Nem baj, majd vigyázok. - mondta kedvesen a rendőrnő. - Van benne gyakorlatom.
Eva összerázkódott és a könnyeivel küzdött, hogy ne adja ki magát mennyire fél. A nő tényleg ügyes volt. Mikor végeztek elnézést kért, és kiment a szobából. Eva felöltözött és átment a vámtiszthez...

Egyszer csak egy hűvös kéz érintését érezte és fölébredt. Egy kedves srác hajolt fölé és mosolygott. Susan hatalmast felsíkoltott. Egy percre azt hitte, Richard az.
A srác kedvesen rámosolygott, majd nyugtatgatva fektette vissza a lányt az ágyra...