Regények - 125.oldal

Gina halála után két évre szülei úgy döntöttek: gyereket vállalnak. Sikerült is. Megszületett Georgina, aki hajszál pontosan olyan volt, mint a nővére. Apró, göndör barna tincsei és zöld szeme pont Fanniénak képmásai voltak. Ám ez szüleit nem zavarta, tán így úgy érezték mégiscsak velük van a megboldogult lányuk. Ahogy teltek-múltak az évek, a két lányról, ha fotót mutattak, nem lehetett megkülönböztetni őket. Gina 12 éves korában kérdezősködni kezdett nővére haláláról, életéről...

Hirtelen újabb robbanás hallatszott és a mentőcsónakok lángolva zuhantak a vízbe a szénné égett utasokkal együtt. A másik oldalon lévő mentőcsónakok használhatatlanok voltak ugyanis mindegyiket, amelyet leeresztettek beszippantott a hatalmas hajócsavar. A kapitány a legközelebbi szárazföld felé fordította a hajót és teljes sebességre kapcsolt. Ám a hajócsavar alig egy kilométer után kiemelkedett a vízből így a hajó nem volt képes tovább haladni. A négy arab hajó hamar körbevette a lassan...

- Na jó tetszik egy kicsit Kradek, de semmi több. Hisz gondoljatok csak bel: ha lenne köztünk valami, sohasem érezhetném magam biztonságban. Mert, ha mellette fekszem vagy épp vele vagyok, sohasem tudhatom mikor kapja el a hév és harap belém.
- Jajj túl sokat aggódsz, úgysem harapna beléd soha, ha szeret. - próbálta nyugtatni Morgánát Júlia.
- Én is azt hittem, hogy Max sohasem fog belém harapni, és most látjátok mi lett belőlem! - mondta csak úgy teljesen mellékesen Lena......

Egy hosszú két-három órás beszélgetés után a lányt visszaküldte a sebészetre, hisz sebeit még mindig nem sikerült összevarrni. Bement hát a hosszú folyosóra, ami a sebészetre vezetett és, hogy ne kezdjen el gondolkodni, számolni állt. Fekete és fehér kockák gyülekezetének látszott az egész világ. Belépett hát az ajtón, de senki nem volt a rendelőben. Látta a tűt és cérnát, amivel alig pár órája még az ő karjába, húsába szúrtak. Valami hatással lehettek rá a tárgyak, mert felborította az...

- De, te, ... meghaltál. - jelentette ki a fiú, aki kezdte nem érteni az egészet.
- Nem, nem! Az aki ott feküdt a koporsóban, nos igen, én voltam, de még éltem.
- És az álmom? Na arra milyen magyarázatot adsz? Arról nem tudtál! Vagy... Tamás! Szép volt kis lány, ügyes vagy. De tényleg! Csak egy a bökkenő! Tamás már halott! - próbálkozott egy gyenge csellel a fiú, úgy tűnt a lányt meglepte...

Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...

Az én szárnyam is kigyulladt. Gyorsan leereszkedtem a tengerre és belemártottam a lángoló szárnyat a vízbe. Bár a szárny elaludt a motor egyre jobban túlmelegedett. Elindultam Marathón felé ám a gépben már egyre kevesebb volt az üzemanyag. A következő fél órában recsegő hangok hallatszottak a rádióból. Biztos megsérült. Ám az üzenetek pontosan kivehetők voltak. Híosz elesett...

Huszonnégy év telt el a World Trade Center összeomlása óta. Huszonnégy év. Huszonnégy hosszú, fáradtságos év. Bár a terror merényletet, a több ezer amerikai halálát „megbosszulták” az egész java még csak most kezdődött.
Koradélután volt Izraelben. A közel-keleti ország földjén már több száz éve nem képesek megegyezni az arabok és a zsidók. Ám ez a nap megváltoztatott mindent...

- Két perc múlva éjfél. - mondta Kyly, amikor leállították a furgont a park előtt. Az eső már szakadt. Néhány órája kezdhetett rá.
Kiszálltak, és befelé indultak. Sötét volt, az utcalámpák fénye a park közepén lévő szökőkútnál világítottak a legfényesebben. Ott a találkozási pont. Útközben mindenki feszült volt, féltek, hogy egy oroszlánbarlangba sétáltak be, hogy ez az egész egy jól megtervezett csapda, ahonnan nincs kiút. Talán így is volt. A fiú már ott állt a hideg miatt üzemen...

A vég kezdete... - gondolta. Egy boncasztalon feküdt, körülötte némán árulkodó fémkamrák, amikben a halottak laktak. Érezte a hideget a bőrén, és beleborzongott. Micsoda egy hely az ilyen? Álmodni se merte volna, hogy egyszer majd élve kerül ide. De mi történt vele? Most vette észre, hogy a hátába valami elképesztő fájdalom tombolt, és a bőrt nehéz mozgatni az arcán. Hát persze. Rászáradt a vér. De nem dereng semmi...