Regények - 121.oldal

- Én segíthetek.- válaszoltam, és feltérdeltem, hogy megcsókolhassam. Elbambulva meredt a semmibe, én meg úgy éreztem, mintha egy kőszoborral csókolóznák. Teljesen más volt, mint tegnap. De hagyta magát, és lecsúszott a fotelból egyenesen a földre, mellém. Percekig csak smároltunk, de éreztem, hogy többet is akar. Én viszont…hát nem is tudom. Azt sem tudtam, hogy van-e nála condom, nem tudom, a barátjával használták-e. De mi van, ha nem? Egyik porcikám se kívánta, hogy AIDS-es legyek....

Két barátnő, két teljesen ellentétes személy, mégis összekötötte őket a múlt és a szeretet. Az egyik tetőtől talpig komor feketében, a másik nőiesen szép, vidám színekben. Lienna Charilla Aquacea(fentebb említett Drea) csípőig érő, enyhén hullámos ezüstszőke hajjal rendelkezett, arca gyermekien szép, szemei acélkékek. Pillanatnyilag csipkékkel díszített halványlila blúzt, és fekete miniszoknyát viselt, nameg az elmaradhatatlan karkötőit, melyek megcsörrentek, miközben kezét Raist felé...

-Csak egy kérdést engedj meg: miért mondta mindenki, hogy Foundenberg, mikor téged Bergond-nak hívnak?
-Tudod Jenna, a családunknak kettős neve van: Bergond- Foundenberg, csak utóbbit inkább mellőzöm, ha lehet.
-Jól megtréfáltatok!
-Minden bizonnyal. De most a legfontosabb a bál. Menjetek fel a szobátokba, s kezdjetek el készülődni. 7-kor szeretnénk kezdeni...

- Nem igaz… Soulness úgy fogtad azt a gitárt, mint ha gyermeked lenne… Elválaszthatatlanok vagytok, és amíg élsz ez a tárgy kísérni fog, akárhol is jársz… Bárhol és bármerre…
- Honnan tudod, mikor mit kell mondani?
- Nem tudom… Csak kiválasztok egy mondatot a fejemből…
- Mia… én… nem tudom, hogy képes vagyok e végigcsinálni… Egyre jobban érzem hogy…Nemsokára végem…
- Az csak illúzió! Higgy nekem… - A lány megcirógatta kedvese arcát. – Együtt menni fog…

A nőbe olyan fájdalommal hatolt a felismerés, mintha őt is megszúrták volna. A gyerekek szobája! Nem látta már a gyilkosokat, a kardokat, nem látott semmit, csak a szomszéd szobát elválasztó ajtót. Hatalmas sikollyal félrelökte azt, és védelmezően a csöppségekre vetette magát, csodálatos módon még mindig aludtak. Serizawa alig egy méterre esett el tőlük, hörögve próbált feltápászkodni, aztán végleg elnyúlt a földön. Testét számtalan árok borította, melyekből sötétebb, világosabb vér áradt,...

A gitáros lefordult a lányról. Mia nem várt sokat, magához húzta a fiút, és megcsókolta, úgy hogy többé nem akarta ereszteni Soulnesst. Soulness tapogatózni kezdett, hogy foszthatná meg a lányt minél hamarabb a ruháitól, hogy nem kell az ajkaiknak szétválniuk. Minden próbálkozása kudarcba fulladt, ezért eltolta magától a lány heves testét, és lehúzta róla a felsőt, majd ismét magához rántotta. Őrült vágy uralkodott el rajta, nem tudta hogy mi történik, csak cselekedett, belátása szerint,...

- Fájni fog a kérdés… Mikor kell menned a kezelésre? –Mia érezte Soulness rámered.
- Azt hiszem valamikor a jövő hét elején… - Válaszolta elfogultan, elment a kedve mindentől.
Mia érezte, hogy hibát követett el, ezért a következő pillanatban rácsapta a fiú fejére a párnát, amiből heves párnacsata kerekedett, majd szenvedélyes csókolózásba fulladt. Miának teljesen kiment a fejéből, hogy a szülei bármelyik percben megjöhetnek, csak a szerelmének bőrét akart újra érezni, a bársonyos...

Óvatosan belenyúltam Peti táskájába. A farkas ismét közelebb lépett. Kihúztam a magnót… bekapcsoltam… levettem a hangot… beállítottam az egyik számot, s lestoppoltam és teljes hangerőre állítottam. A farkas ismét közelebb jött. Magam elé kaptam a magnót, mire a fenevad megindult. Mikor már közel volt elindítottam a számot. Az állat megtorpant és visszafutott az erdőbe. Láttuk. Ott állt az egyik fánál. Csak távolabb ment, nem menekült el véglegesen...

- Mondtam már, hogy meg sem érdemellek! Túl jó vagy nekem!
- Ez nem igaz! Soulness, mondd mi baj? Megoldjuk, nincs az a baj, amit mi ketten ne lennénk képesek megoldani!
- Egy kicsit a halálomon vagyok, és szétestem, ennyi… - Soulness mosolygott, még mindig nem akarta elmondani a végzetes titkot, talán majd egy szép napon. Pedig már Mia jól tudta, amit a többiek még csak nem is sejtettek. Soulness halálosan beteg volt, egy elég ritka vírust kapott, ami nem fertőződik tovább......

A húga volt az első barátnőm. Mindenki irigyelt, de én megcsókolni is utáltam. Aztán amikor tovább is akart lépni… Szerinted ez normális?- az arca kétségbeesést tükrözött. Igazán megsajnáltam szegényt, és nem is csodáltam, hogy már azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. Össze volt zavarodva.- Csak Zoli figyelt rám, aztán ideköltözött hozzám. Utána minden jött magától. Ennek 3 hónapja.
- Meddig mentetek el?- féltem a választól, de jobb félni, mint megijedni.
- Ameddig csak lehetett,...