Regények - 113.oldal

A kislány kezében feltűnt egy kés, és a következő percben hasba szúrta a fiút. Kuolema már reszketett a félelemtől, mozdulni sem mert, csak remegni, és félni. Aztán a kislány megint felé fordult, és szelíden mosolyogva elindult felé...

- Na hagyd abba a hízelgést… - kuncogott Mia, miközben finoman eltolta a gitáros arcát. –Ezzel most csak azt éred, hogy…
- Mit?
- Hogy egész éjszaka téged foglak nézni. – Mia átölelte a fiút, mikor megszólalt a csengő...

- Elegem van belőled Soulness… - A billentyűs könnyezve sétált hazafelé, mikor visszanézett. Soulnesst pillantotta meg, amint lélekszakadva rohan felé. –Soulness látni sem bírlak! –Megszaporázta a lépteit, de késő volt. Soulness belemarkolt a fiú vállába, aminek következtében elsodorta, és mindketten az éppen ott lévő padra estek. Micha fel sem fogta mi történt, csak arra lett figyelmes, hogy barátja ölében van...

- Tudod a szerelem nem a felkínálkozásból áll… De azért köszönöm… - Kezdte el simogatni Victum selymes bőrét. – Ezek a szavakba sűrített vallomások kimerítenek minden szerelmes érintést… Most viszont pihenned kell, mert fáradt vagy, és én is…

Szinte mindene be volt kötözve, már csak a feje hiányzott, amit viszont szinte szétszakított a fájdalom. Soulness felnyögött, és megmarkolta az ágy keretét, behunyta a szemét. Érezte a hideg veríték átjárja testét, végigzongorázik a gerincén, majd mint egy utolsó elhagyott dallam tűnik el. Megborzongott. Érthetetlen gondolatok bomladoztak ki a fejében, amit saját maga sem értette őket...

A démon felemelte a fejét, szemeiből legördült egy- egy könnycsepp a földre.
Livra is könnyezni kezdett leengedte a kezét, amiből folyékony fényesség kezdett el csurogni, majd egy ostor alakját vette fel.
- Ezt akarod? Hát takarodj! - csapott a démon felé, aki erre hátrálni kezdett. Livra lépett egyet, mint egy idomár, és egy jól irányzott csapást mért Victum hátára...

- Mondd, Lol, miért van az, hogy engem Dannynek hívsz, pedig az apád vagyok, anyádat meg "anyának"?
- Jaj, ez most nem a megfelelő pillanat erre!
- Oké, látom, rossz hangulatban vagy....Elmegyek Sandraval motorozni...
- Danny...izé, apa...a felnőttek nem mennek motorozni!
- Semmi baj nem lesz.
- Megígéred?
- Megígérem, Lol...

- Mert lehet, hogy már üresek a hordók! –Válaszolta mérgesen Mato. –De ne azzal foglalkozz kérlek, mert nagyon idegesít, hogy csak én dolgozom itt a sötétben…
- Dolgozni? –Kuolema gúnyosan felnevetett. –Mato ott pattogsz a szakadéknál és várod, hogy Alenne odavonszolja a létrát… Mi ebben az olyan megterhelő munka!?
Ekkor érezte, hogy egy hideg kar megfogja a csuklóját...

- Nászút?
- Igen… Nászút… - Ült vissza Soulness. –Nem hallott még nászútról riporternő? –Hátradőlt, és figyelte ahogyan Liona arcáról leolvad a mosoly
- Most meg te gyerekeskedsz… - Morogta Liona fogcsikorgatva.
- Csak válaszoltam… Igen nászútra szeretnék menni, és keresem rá a megfelelő időpontot!
Lionának még a szava is elakadt...

Victum egy temetőben ébredt. Látott már ilyen helyet, de soha nem járt még itt. Felült és meglepve körülnézett, hogy hova került. Nem volt körülötte senki sem csak sírkövek és keresztek.
„Hova kerültem?” Lépett le a talajra. Meztelen talpait átdöfte a földön heverő tüskés növény, mire Victum felszisszent, majd tovább lépkedett. Ez a fájdalom nem is számított számára, sőt az sem hogy véres a talpa…