G.O.D 60

60. Személyes kérdések


Egy rendes kis szoba fogadta az együttes tagjait. Soulness mikor belépett eléggé otthon érezte magát, szinte rögtön helyet foglalt az egyik kanapén. Mellette Micha, Laus, és a többi tag ült le. Egy hölgy is bekísérte őket, de csak köszönt. A levegőben viszont ennek ellenére egyre jobban fokozódott a feszültség.
Soulness gondolatai az egész teret irányítása alá vonta. Minden tag csak őt figyelte, ahogyan a kócos fekete fej lehanyatlik, és a legmélyebb gondolataiba merül. Soulness szinte szétcsépelte az agyát, huszonéves korára annyit törte a fejét, mint egy normális ember egész életében. Bár ez per pillanat meg sem látszott a külsején, csak az elmélyült pillantások mutatták hogy nagy harc folyik az értelem és a szív között.
- Soulness ennyire azért ne őröld fel minden újonnan megszerzett erődet… Nem éri meg… - Csúsztatta Micha a gitáros lábára a kezét, aki erre lassan ránézett.
- Igazad van… De ideges vagyok…
- Nem tesz jót neked… Húszon öt éves korodra már tele leszel ősz hajszállakkal…- Bökte oda a szőke fiú, mire mindketten felnevettek.

Ekkor viszont kinyílt az ajtó, és a két fiú elhallgatva kémlelte a betoppanó személyt. Szintén egy nő, de nem is akárki.
- Liona?! –Soulness, és Laus egyszerre kiáltottak fel, csupán csak a hangsúly volt a különbség. Soulness rémülten szinte már sírva ejtette ki a nevet, Laus, ezzel szemben szinte ujjongott. Felpattant, és a megölelte a lányt. A gitáros csak elhidegülve pillantott az újonnan összefutott párra, közben idegesen az ajkaiba harapott.
- Te meg hogy kerülsz ide? Te készíted az interjút? –Laus körülugrálta a lányt akit igencsak megnézett a többi tag is. Liona miniszoknyában virított ami éppen nem illet egy újságírónőhöz, de eléggé felkeltette Laus figyelmét a vágás rajta.
- Úgy néz ki… - Liona rámosolygott a dobosra majd Soulnessre nézett. –Vagy esetleg kértek mást?
- Felőlem! –Morogta a fiú, majd sötéten Lausra nézett. –Engem nem zavarsz…
- Akkor jó… - Mosolyodott rá barátságosan Liona. –Laus, leülnél a többiek mellé, kéne egy közös kép…
- Persze... –Laus visszaröppent a többiekhez, és pózolt egyet.
Soulnesst megvakította egy percre a fényképezőgép villanása. Észre sem vette mikor fényképezik, tehát elég fura arcot vághatott.
- Kész is… - Mosolyodott el ismét a lány. –Akkor vágjunk bele…
- Engem légy szíves ne kérdezz… - Vetette oda élesen Soulness.
- Miért?
- Nem akarok az ex szerelmemmel beszélgetni…
- Soulness ezzel komolyan megbántottál… - Nézett rá Liona bűnbánóan. –Olyan ellenséges vagy velem…
- Minden okom megvan rá! –Állt fel a fiú. –De mint ahogyan te mondanád: Nem ezért vagyunk itt!
- Igazad van! –Liona is kivetette a tüskéit, és mérgesen lecsapta a kezében heverő dossziét az asztalra. –Olyan hisztis vagy mint egy kamasz! Nem értem Mia hogy visel el!!
- Miát hagyd ki ebből! –Soulness is felvette a támadó állást.
A többiek össze vissza kapkodták a fejüket, nem tudták eldönteni ki a gyerekesebb. Soulness mert a régi idők sebzik a szívét, ami valamilyen szinten teljesen érthető, vagy pedig Liona, aki a csípős szavakra még ércesebben válaszol.
- Soulness talán abba kéne hagynotok… Nem személyes találkára jöttünk… - Kezdte Micha lassan megfontoltan. –Egyikőtök sem akar a másiktól semmit, tehát vita lezárva… Liona te úgy nézel Soulnessre mint a G.O.D énekes gitárosára, és Soulness te pedig úgy nézel vissza mint egy idegen riporternőre… Amit csináltok az gyerekes…
A két fiatal úgy nézett a billentyűsre, hogy az elvörösödve rázta meg a fejét. Soulness az újára fűzte egyik fekete fürtjét, és idegesen tekergetve azt visszaült. Liona körülnézett, nőies mellkasa hevesen zihált az indulatuktól, majd lassan rendesen lélegezett.
- Akkor tehát kezdjük… Ha jól tudom mindegyikőtök rendes párkapcsolatban él, kivéve Michát… Mi ennek az oka? Elmondanád? –Tartotta oda a bekapcsolt diktafont Micha szájához.
- Hát öhm… - A szőke fiú dadogni kezdett, hevesen zakatolt az agya. Soulness és Laus, homlokráncolva néztek Lionára és Michára. A lánynak rögtön az első kérdésnél sikerült megszorítani billentyűst. –Nem találtam meg a számomra tökéletességet, és kiegyensúlyozottságot sugárzó nőt… - Közölte felvillanyozott arccal, mire a két bambuló fiú elmosolyodott.
- Oh… - Liona hitetlenkedve nézett rájuk. Nem tudta sarokba szorítani a fiút, az ügyesen kimászott belőle. Soulnesshez fordult. Még voltak fegyverei, és mindet ki akart használni, amivel megszoríthassa a két fiút. Tudta hogy Micha szerelmes Soulnessbe. Érezte a két fiú közti feszültséget. –Soulness, és te mikor készülsz megházasodni… Elvégre a barátnőd eléggé látható változáson megy keresztül… Mit gondolsz erről?
- Liona ezt nem csinálhatod! –Soulness vörösödni kezdett, szét tudta volna verni a berendezést. Ezt a megaláztatást elviselhetetlennek tartotta. Azt tervezte hogy ha Liona még egyszer megszorongatja ő kimenekül.
- A rajongók is tudni szeretnék hogy mi van veled… - Válaszolta gúnyos mosollyal a lány.
- Amilyen hamar csak lehet elveszem… De félő hogy csak januárban keríthetünk sort egy nagyszabású esküvőre, mivel most a lemezen dolgozom a G.O.Ddal, és sehogy sem férne bele egy esküvő, és nászút…

- Nászút?
- Igen… Nászút… - Ült vissza Soulness. –Nem hallott még nászútról riporternő? –Hátradőlt, és figyelte ahogyan Liona arcáról leolvad a mosoly
- Most meg te gyerekeskedsz… - Morogta Liona fogcsikorgatva.
- Csak válaszoltam… Igen nászútra szeretnék menni, és keresem rá a megfelelő időpontot!
Lionának még a szava is elakadt.
- Ööö… és milyen lesz az új lemez?
- Az új lemez? Más, bár nem tudom hogy ki mit szól hozzá hogy a számokat én énekelem fel…
- Hallottátok hogy Friol új együttest alapított?
- Hallottuk, és állunk elébe!- Húzta magához a diktafont Laus.
- Nem gondoljátok hogy ez egy üzenet nektek?
- Nem… De ha az akkor nem értjük mert nincs időnk arra hogy mindezt megfejtsük…
- Idő? Nem elkészültetek a lemezzel?
- A lemezzel igen… - Válaszolt Soulness. –De viszont vannak még dolgok amiket még nem tisztáztunk
- Terveztek valamilyen fellépést a közeljövőben?
- Igen tervezünk egy kisebb turnét amivel kenterbe vágnánk Európát…
- Európát? Nem gondoljátok hogy Amerikában több esélyetek lenne…?
- Nem a pénzre hajtunk… - Vette át a szót Micha.
- Egyáltalán nincs szükségünk Amerikára…- Vágta rá Krisma mosolyogva.
- Hmmm… elgondolkodtató… Soulness ugye magyar a barátnőd? Hogyan kerültetek össze? Furcsa hogy egy svéd férfinak magyar a mennyasszonya…
- Miért lenne furcsa? –Nevetett fel Soulness. –Találkoztunk… A sors akarta így…
- Hiszel a sorsban?
- A sorsban? Igen… Hiszek benne…
- És szerinted titeket a sors hozott össze…?
- Minden bizonnyal…
- És velem?
- Liona, ez már nagyon személyes…
- És velem? –Ismételte meg Liona epésen a kérdést.
- Veled csak a véletlenség, és a kamaszkorom vaksága hozott össze. Látnom kellett volna hogy nem is érzel irántam semmilyen heves érzelmet.
- Én is fiatal voltam… Nem tehettem róla… De amikor pedig esélyed lett volna velem újrakezdeni akkor nem mentél bele!
- Akkor már megvolt Mia… - Bújt ki Soulness ismét, előrehajolt, és zöld szemei hadba verve figyelték Liona mozdulatait. A lány teljesen elgyengült a pillantásoktól. Soulness igazi férfi lett, nem kamasz többé. Igazi férfi...

Liona most látta meg azt szilárd mégis örömteli pillantást, ami a fiú szemeiben égett. Az meginghatatlanság ami bennük lángolt, szinte átitatta a lány agyát.
- Köszönöm hogy válaszoltatok a kérdésekre… - Kezdte csöndesen, és kivett a táskájából egy fél literes ásványvizes üveget. Kibontotta, és meghúzta, közben a szeme sarkából figyelte ahogyan a gitáros feláll, és kezével hátradobja fekete haját. Soulness ránézett, és az ital láttán megnyalta az ajkait.
- Kérsz? –Vette el a szájától az üveget.
- Nem… - A fiú durcás arccal felcsapta a fejét, belenyúlta farzsebébe, kivett némi aprót, és kiviharzott a szobából. Liona vörösödve nézett utána.
- Nekem viszont adhatsz… - Lépett oda hozzá Laus.
- Tessék! –Liona odanyomta a kezébe és felállt, de a dobos megragadta a karját.
- Most mi van? –Nézett rá féltékenyen a fiú. –Azt hittem a barátnőm vagy…
- Semmi…
- Soha nem is szeretted…

- Ez hazugság! –Nézett rá a lány, majd kihúzta a karját a szorításból.
- És velem mi lesz? –Féltékenykedett tovább Laus. Kezdett mérges lenni. Nem szerette szerelemből Lionát, viszont maga a lány gyönyörű és bűnbe ejtő teremtés volt, ami a magafajta férfiaknak tökéletesen megfelelt.
- Laus, te nagyon rendes fiú vagy meg minden… - Kezdte el a tollát harapdálni Liona. –De sajnálom…
- Elegem van! –Rontott ki Laus mérgesen. Soulness éppen egy műanyagpohárból ivott valamit, de Laus üvöltésére, magára öntötte a löttyöt. Bal kezében egy frissen meggyújtott cigaretta díszelgett, amit majdnem elejtett.
- Mi a fene van veled Laus! –Ugrott arrébb, de az ingét már nem lehetett megmenti.
- Semmi… - Laus fújtatva kiviharzott.
- Ennek mi baja van? –Nézett utána Soulness, miközben kicsavarta az ingét, mikor megjelent Liona.
- Én…
- Te? Ja… - A gitáros lépett egyet, mintha ő is indulni akart volna.
- Soulness… - A lány meg akarta fogni a karját, de Soulness vészjóslóan visszanézett rá.
- Ne mondj semmit… Most már nem csak az én szívemet törted össze… Legalább már Laus is tudja milyen vagy!
- Csak azt akartam mondani hogy sajnálom, ami bent történt…
- Elkéstél egy kicsit….Nem gondolod?
- Komolyan nem tudom mi jött rám!
- Ne magyarázkodj! Nem vagyok rá kíváncsi!
- De meg kell hallgatnod… Kérlek…
- Miért?! –Förmedt rá a fiú. –Semmi közöm nincs hozzád! Neked se hozzám… - Indult el megint, de Liona elé ugrott, és ránézett. Soulness viszont már nem hatották meg a könyörgő női szemek, sikerült ellen állnia, sikerült ridegnek maradnia. –Ne pedálozz…Két szék közé estél! Vagy két pasi? - Kerülte ki a gitáros őt, és elindult kifelé. Hátradobta a füstölgő cigarettát a földre, és utána sem nézett, csak eltűnt a folyosó végén.
Ez üzenet volt Lionának. Soulness végleg elfelejtette. Túltette magát rajta. Vagyis csak úgy látszott.

A fiú ahogy kiért ismét rágyújtott egy cigire, és mélyeket szippantott belőle. Szemei remegtek, de könnyeit sikerült leblokkolnia. Lábai megindultak, nem akarta hogy Liona utolérje ezért gyorsan elsietett még mielőtt az érzelmek utána suhantak volna.
- Soulness állj meg! –Micha is kirepült a folyosóról, és üldözni kezdte. –Csak én vagyok!
- Nem állok meg! Semmi kedvem ugyanazt végighallgatni… - Soulness mérgesen futott tovább, ki a nyílt utcára. Micha egy ideig követte, majd mikor kifáradt lihegve lerogyott a földre.
- Azért menekülsz mert Liona most lett beléd szerelmes?! Vagy mert én szeretlek!? Vagy miért?!
Ez a kérdés megállította Soulnesst.
- Nem kell hogy szeressetek… - Nézett vissza a billentyűsre, aki a következő pillanatban üvölteni kezdett.
- Gyere el onnan! Hallod?! Nézz már oda!!!! –Felugrott és ismét rohanni kezdett, ő már tudta hogy a gitáros rossz helyen áll.
Soulnessnek csak előre nézni volt ideje, aztán egy óriási dudálást hallott, és egy csattanást...