Regények - 101.oldal

Belebokszoltam a sziklafalba, ismét teljesen elvesztettem az eszemet, el sem ért az agyamig, ahogy sorozatot döngölök a sziklafalba, aztán egyszer csak összeroskadtam a fájdalom könyörtelenül belenyilallott a kézfejembe, még a vészjósló reccsenést is hallani véltem, eltörtem a kézfejemet. A kín megnedvesítette a szemem sarkát, az idegek teljesen megbolondultak a kézfejemben, a fájdalom végig lüktetett az ereimben...

Victum, ne gondold, hogy neki könnyű gyűlölnie téged, mert egyáltalán nem az. Hirtelen nem tud más érzést, magába szívni, hibáztatnia kell valakit, és ez pedig automatikusan te leszel függetlenül attól, hogy a dolgok nem a te lelkeden száradnak. De idővel mindenre rá fog ébredni, csak várd ki szépen… Ő is megvárt téged, neked is ugyanolyan türelmesnek kell lenned veled, amilyen ő volt veled...

- Sajnálom, ha az előbb megbántottalak…Tudod milyen hülye tudok lenni. - Döngicsélte oda Mia fülébe, aki erre kissé reménykedve nézett fel rá.
- Nem szeretem a kitöréseidet… Főleg nem karácsonykor… - Szusszantotta mosolyogva a lány, mire a gitáros egy bűnbánó arckifejezéssel jutalmazta. A fiú körülnézett a sötétségben és mikor látta, hogy a pár még elég távol van ahhoz, hogy ne vehessék ki, mit is művelnek az ajtó előtt, lassan megfogta a lány gallérját és óvatosan megcsókolta......

A két barbár szemeiből meglepő, de félelem sugárzott, ahogyan Homlen lábai mellé szegezett tekintetükkel megbabonázva néztek egy pontra. Az elöljáró földig érő, szürke köpenyt viselt. Ősz szakálla és fehér haja azt sugallta, hogy egy öreg ember áll a terem közepén, tettei pedig azt, hogy egy igazi harcos...

Ezt követő időszakban sok-sok holdnapon át a városiak által nevezett "Halál Sereg" minden nap hajnalban levonult és átkutatva a házakat összeszedte az egy évnél fiatalabb gyermekeket. Másnap azonban mindet visszahozta sértetlenül a főtérre.
A városka lakói csak úgy beszéltek a keresett csecsemőről, hogy a „kárhozottak gyermeke” aki pusztulást fog hozni a világra. Szerették volna megtalálni, de senki sem tudta hol van és ki Ő...

- Jól tudom és azt is, hogy Zeusz csak egy mítosz csak az ókori görögök hittek benne, nem valóságos személy!
- Sajnos tévedsz, nagyon is valóságos. Miatta kellet ide jönnünk.
- Miatta? De miért?
- Már Krisztus előtt megjövendölték, hogy ezen az éjszakán összeülnek a legyőzött égiek, hogy megvitassák sorsukat.
- Te, figyelj, ha itt most ilyen mítosz örültek találkozója van, akkor én inkább lemegyek a hegyről egyedül, és majd lent megvárlak – már indultam volna...

A városka öt templomának tornyai, mint Isten kezének kinyújtott ujjai sápadtan meredtek az ég felé ahonnan a lenyugvó hold árnya és a felkelő nap gyenge fénye megvilágította őket. A kereszténység erős bástyája volt ez a hegyekkel körül zárt hely. Az itt élők hosszú keserves munkával építették föl templomaikat a sziklás hegység hatalmas és erős kőtömbjeiből. ..

Hana minden egyes érintésre összerezzent - sok időbe telt, mire hozzászokott, és megértette, hogy a kéz nem csak fájdalmat közvetíthet. Zavarta, ha megsimogattam a vállát, mikor beszéltem hozzá, de az is, ha megfogtam a kezét...

Ha szeretsz valakit és csalódsz benne - jobban tud fájni. Az ellentétek kéz a kézben járnak. Nincsen öröm bánat nélkül, nincsen szeretet könnyek nélkül, de az éjszaka is más lenne, ha nem váltaná fel szikrázó napsütés...

Az, hogy szeretett valaki - új értelmet adott az életemnek… Nem volt több intő, látogatás az igazgatói irodában, veszekedések, kirohanások - megszelídültem, mint a kisherceg rókája. Gyúrható anyag voltam és jó kezekbe kerültem. Szerető ujjak formáltak - végtelen türelemmel.
Kívül- belül átalakultam. A gyom, amely lelkemben elburjánzott fogyatkozni látszott. Lényem kertje kivirult- minden virág szirmot bontott…