Regények - 101.oldal

- Géza, emlékszel, amikor megszöktettél a bálba? Az volt életem első, és leggyönyörűbb bálja! – majd Trini felé fordulva folytatta – Tudod kicsim, az én apám tehetős, és gőgös ember volt. Géza meg csak a béreslegényünk, akibe én fülig szerelmes lettem, de persze az apám számára ez nem jelentett semmit, csak annyit látott, hogy a gazdag lány az apját megszégyenítve összeáll a béreslegénnyel...

- Az amerikai lány! – Trini említésére Szabina dühösen nagyot fújtatott, miközben bátyja után loholt – Nem értem, mi olyan nagy szám abban a Trini Harperben! Még csak nem is ismeritek, de máris úgy beszéltek róla, mintha valami istennő lenne!
- Mi az Szabina, csak nem vagy féltékeny? – kérdezte Kristóf kajánul mosolyogva, miközben átnyújtott egy bukósisakot a húgának
- Én, féltékeny? Na ne viccelj! Fogadjunk, hogy az a csaj egy nagy nulla! ...

Forró, augusztusi éjszaka volt. Az utat, mely Szeged és Üllés között húzódott nem világította meg semmi. Mindenütt csend honolt. Mondhatni feszült, vészjósló csend. Aztán a távolban feltűnt két autó. Két egymással szemben közlekedő autó vakító reflektor fénye hasított bele az éjszakába. Nagy sebességgel közeledtek egymás felé. Aztán az egyik hirtelen áttért a másik sávba, az autókban ülők sikolya hallatszott...

- Tedd le a kést, vagy próbáld befejezni, amit elkezdtél. – folytatta, miközben láthatatlan tekintetét nem vette le a lányról, aki megbabonázva nézett a csuklyába.
Chintia ugyan olyan hirtelen mozdulattal, mint amikor kirántotta tőrt, vissza is helyezte a harcos oldalán függő hüvelybe. Érezte, hogy teste szinte megkönnyebbül, mintha egy nehéz követ dobot volna le magáról...

Belebokszoltam a sziklafalba, ismét teljesen elvesztettem az eszemet, el sem ért az agyamig, ahogy sorozatot döngölök a sziklafalba, aztán egyszer csak összeroskadtam a fájdalom könyörtelenül belenyilallott a kézfejembe, még a vészjósló reccsenést is hallani véltem, eltörtem a kézfejemet. A kín megnedvesítette a szemem sarkát, az idegek teljesen megbolondultak a kézfejemben, a fájdalom végig lüktetett az ereimben...

Victum, ne gondold, hogy neki könnyű gyűlölnie téged, mert egyáltalán nem az. Hirtelen nem tud más érzést, magába szívni, hibáztatnia kell valakit, és ez pedig automatikusan te leszel függetlenül attól, hogy a dolgok nem a te lelkeden száradnak. De idővel mindenre rá fog ébredni, csak várd ki szépen… Ő is megvárt téged, neked is ugyanolyan türelmesnek kell lenned veled, amilyen ő volt veled...

- Sajnálom, ha az előbb megbántottalak…Tudod milyen hülye tudok lenni. - Döngicsélte oda Mia fülébe, aki erre kissé reménykedve nézett fel rá.
- Nem szeretem a kitöréseidet… Főleg nem karácsonykor… - Szusszantotta mosolyogva a lány, mire a gitáros egy bűnbánó arckifejezéssel jutalmazta. A fiú körülnézett a sötétségben és mikor látta, hogy a pár még elég távol van ahhoz, hogy ne vehessék ki, mit is művelnek az ajtó előtt, lassan megfogta a lány gallérját és óvatosan megcsókolta......

A két barbár szemeiből meglepő, de félelem sugárzott, ahogyan Homlen lábai mellé szegezett tekintetükkel megbabonázva néztek egy pontra. Az elöljáró földig érő, szürke köpenyt viselt. Ősz szakálla és fehér haja azt sugallta, hogy egy öreg ember áll a terem közepén, tettei pedig azt, hogy egy igazi harcos...

Ezt követő időszakban sok-sok holdnapon át a városiak által nevezett "Halál Sereg" minden nap hajnalban levonult és átkutatva a házakat összeszedte az egy évnél fiatalabb gyermekeket. Másnap azonban mindet visszahozta sértetlenül a főtérre.
A városka lakói csak úgy beszéltek a keresett csecsemőről, hogy a „kárhozottak gyermeke” aki pusztulást fog hozni a világra. Szerették volna megtalálni, de senki sem tudta hol van és ki Ő...