Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:
Novellák - 92.oldal
Amikor a buszon ültem, és egy idős ember fellépett mellém, akkor udvariasan megkérdeztem tőle, hogy nem akar-e leülni. Igent
mondott...
mondott...
- Szandi… - döbben le barátném. –Te… - elkerekednek szemei. –Te… te… terhes… vagy? –böki ki végül.
- I- igen. –szipogom.
- És… Balázstól?
- Persze, hogy Balázstól! –csattanok fel.
- Jó- jó. Bocsi. Csak… gondoltam, azért megkérdem. Ne hari.
- Semmi baj.
- És… most mihez fogsz kezdeni? Elveteted? ...
- I- igen. –szipogom.
- És… Balázstól?
- Persze, hogy Balázstól! –csattanok fel.
- Jó- jó. Bocsi. Csak… gondoltam, azért megkérdem. Ne hari.
- Semmi baj.
- És… most mihez fogsz kezdeni? Elveteted? ...
- Nem kell tudnod – mondta bujkáló mosollyal. Nagyon furcsa volt, s egyszersmind hihetetlenül vonzó. Nem lehetett több 20 vagy 21 évesnél. Én meg alig voltam 16…
Eltűrte a hajamat és megsimogatta az arcomat. Rettenetes érzés rohangált fel és alá bennem. Nem tudom leírni, de ahhoz volt hasonló, amikor a körhintán ülsz, ami nagyon gyorsan pörög, és te hátranézel: a torkodba ugrik a szíved, és muszáj erősebben kapaszkodnod...
Eltűrte a hajamat és megsimogatta az arcomat. Rettenetes érzés rohangált fel és alá bennem. Nem tudom leírni, de ahhoz volt hasonló, amikor a körhintán ülsz, ami nagyon gyorsan pörög, és te hátranézel: a torkodba ugrik a szíved, és muszáj erősebben kapaszkodnod...
Egy másik dimenzióban érzem magam, nem abban a világban, ahová születtem. Megfájdul a fejem, és már megint nem látok semmit. A piros fény szinte a zenével egybeforrva lökdösi a tüdőmet és a gyomromat. Nem kapok levegőt. Hirtelen torz arcok rohannak felém, és kis híján átgázolnak rajtam. Mintha az összes vérem a fejembe tódulna, és ettől bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Megfordulok, lassan elindulok a kijárat felé... úgy hívogat, mintha az Éden kapuja lenne...
Ahogy elsétáltam a házak előtt, mintha hallani véltem volna valamit, de nem akartam hátra nézni. Éreztem, hogy ő az, de nem akartam csalódni, hogy mégsem. Lefordultam jobbra és sétáltam tovább, vártam, hogy utolérjen, bár tudtam, mindhiába.
És akkor utolért. A hátam mögött hallottam, hogy valaki leszállt egy bicikliről. Ő volt az, az én biciklimmel. Utánam hozta… Csak annyit mondott, hogy bocsássak meg neki, amiért kiabált… Szívem szerint megtettem volna. De tudtam jobb lesz így...
És akkor utolért. A hátam mögött hallottam, hogy valaki leszállt egy bicikliről. Ő volt az, az én biciklimmel. Utánam hozta… Csak annyit mondott, hogy bocsássak meg neki, amiért kiabált… Szívem szerint megtettem volna. De tudtam jobb lesz így...
Mély levegőt vett, és elkezdett egy lágy és szerelmes dalt játszani a nők örömére. A zongoramű felénél járhatott, amikor hallani lehetett egy apró elhaló felszisszenést. Homlokán apró verítékpatak csordult le. Hangja egy oktávnyit sem változott, suttogva énekelte a szerelmes dalt. A darab végén egy szaporább dallamsor volt, de Jérémie ezt kihagyta és lelassította. Imára kulcsoltam a kezem, a többiekben mellettem megfagyott a vér...
Csőhülye voltam, amiért hagytam elúszni életem nagy lehetőségét, a pénzt, amiből talán még félre is tudtam volna rakni… És mindezt miért? Egy nagyszájú eleganciaimádó ficsúr miatt, akinek meg kellett mondanom a frankót. És a legrosszabb az egészben hogy még csak jól sem érzem magam...
Beküldte: Anonymous ,
2007-10-25 00:00:00
|
Novella
És most itt áll ez az új szív. Amely előtt csakis egy cél lebeg. A régi, tiszta, gyermeki szív álmának valóra váltása. Ezért a célért feladott mindent. Mindent, ami segíthet akkor, ha nem sikerül elérnie azt, amit oly rég óta akart. És mi történik, ha sikerül? Nincs több cél, nincs kivel örülni, mert eltaszított magától mindent, és mindenkit. Nincs, aki szeresse, nincs akit szeressen. Azt hazudja magának, hogy gyűlöli a szeretetet, és nem vágyik rá. Csak görcsösen ragaszkodik a régi álmához....
Beküldte: Anonymous ,
2007-10-23 00:00:00
|
Novella
Láttam a szemében, igen, láttam mindent. Azt, hogy nem szeret, de hálás, mert most Vele vagyok és vigyázom Rá. Tudtam, éreztem ezt, és legfőképpen féltem ettől. Nem ismertem ezt a helyzetet. És máig nem tudom kezelni. Ő annyi mindent nem tud. De nem biztos, hogy ez rossz. Sőt. Így van jól...
Egy jobb kanyar és előttem volt a hosszú egyenes út. Egy út, néha egy-egy kereszteződés, a legideálisabb. Mindkét oldalt házak: hol apró, hol emeletes, hol pompás, hol szerényebb, hol csicsás, hol egyszerűbb. Számomra nem volt egyhangú, sőt a város után ez a leegyszerűsödés jó is volt. A vonat sínnél monotonon jelzett a lámpa, hogy átmehetek, vonat sehol. Már nincs sok hátra...