Novellák - 75.oldal

- Mi az a pszichoszomatikus?
- Olyan lelki fájdalom, ami kihat a testre is. Gondolj csak bele, ha izgulsz egy vizsga miatt, összeszorul a gyomrod. Az állatoknak nem. Ez a különbség.
- Szerinted ilyen dolog a szerelem is?
- Nem. A szerelem nem más, mint biológia. A nemi hormonok túltengése. A vér gyorsabban áramlik a testedben, az izmok összehúzódnak, beindul a párzási ösztön...

- Büdös csótány, rohadt férfiak… - szentségelt a hátrabilincselt kezű asszony, mikor rálépett a csótányra....
- Őrült perszóna - mondta a nyomozást vezetője -, egy hülye sms miatt fejbe lőtte a férjét...

Még ANNO Krisztus előtt, Noé után, ahogy a bűbáj gyermekeim mondanák, mikor még pofonokkal kerestem a betevőt némely kulturális intézmény portásaként, kidikáztam egy kistesót, aki annyira be volt bélyegezve, hogy a Magyar Pósta négyszer körbevitte volna a földkörül ingyen...

Már megint szédültem. Éppen a fürdőszobába tartottam, amikor őrületes szúrás hasított a homlokomba. Görnyedten támaszkodtam a falnak. Nagy levegőt vettem, és berohantam a fürdőbe, mert nem akartam, hogy észrevegyék. Senki nem láthatja, hogy szenvedek. A mosdó szélébe kapaszkodva számoltam tízig, levegő kifúj, megmostam jéghideg vízzel az arcom. Ahogy jött az érzés, úgy el is tűnt...

Rövid barna hajú lány, lecsukódott szemek, halvány pillák és kiszáradt száj. A szemek már nem nyílnak fel többé, a száj sem telik meg élettel, a karok meg a lábak sem sietnek dolgukra már. Ő is csak egy volt azok közül, aki élt ezen a zord, embertelen világon, amit mi emberek alakítottunk ilyenné. A bal mellében nagy, éles konyhakés. Oly fiatal volt a kis bakfis...

"Sajnálom... Meg kell tennem. Te is tudod, hogy nagyon szeretlek, az életemnél is jobban. Mindenemet Neked adtam. Feladtam érted az iskolát, az emberi kapcsolataimat. Mindent. De most ideje, hogy megtegyem. Már régen meg kellett volna... De nem mertem. Reméltem, számítok még Neked, hogy szeretsz még. De nem volt így. Képtelen vagyok ezzel a tudattal élni. Sajnálom... Szeretlek!"

Valamikor réges régen, nem is hinnétek milyen régen, volt egyszer egy nagyon ostoba és hiszékeny vándor. Miért volt ostoba? - kérdezitek. Mert mindenki bolonddá tette, akivel csak találkozott az útja során. Szomorú történeteket meséltek neki, és a fiatal vándor pedig beleesett minden egyes mesének a csapdájába...

Hirtelen pánik fog el, ki kell lépnem az álomból. Fel kell ébrednem. Könnyű ezt mondani. Úgy érzem magam, mint egy elhipnotizált srác, aki nem tudja kontrollálni, hogy mi folyik körülötte.. Megreccsen a parketta, úgy érzem, valaki elsétál mellettem. Csak nyugi, amíg azt hiszi, hogy alszol - ráadásul alszol is, még - addig nem lesz gáz...

Az egész osztály felsorakozott a reggeli referálásra, nővérek, ápolók, különböző segédszakmákban dolgozók. Csak a nővérszobán maradt egyvalaki ilyenkor –mindig más, persze-, őhozzá öt perccel ezután fog menni. Mindenki szólhatott ilyenkor bármilyen szakmai dologban, rangjától, korától függetlenül. A reggeli referáló olyan szerves része volt az életének, mint a fogmosás. Rend, egyenlőség, szakmaiság –mindig is ezek vezették a pályáján. Az utóbbi huszonhat évben...

Ha minden igaz, akkor vissza fogom fejteni, a történet elejét, és Emely családjáról érdekes dolgok fognak kiderülni, amik a novellában nem láttak napvilágot, azonban értékes információk lesznek a későbbiekben.

Raul élete is vissza lesz fejtve egy bizonyos pontig, hogy megismerhessük a múltját, és hogy miért pont a lányt választotta.

Ezek után pedig ki fog bontakozni a mai kor harca, és a gyermekeik jövője. Egy szó, mint száz, vehetitek vázlatnak is, ezt a novellát,...