Novellák - 75.oldal

- Üdvözöllek ifjú gyermek! Nevem Natos (ejtsd: Nátosz), de a legtöbben a Sasok királyaként ismernek. Van nálatok néhány monda, mely rólam szól, de igen keveseknek adatik meg, hogy tényleg találkoznak velem.
- Miért jöttél és jelentél meg előttem?
- Tudod, a madaraknál is van szóbeszéd, és addig-addig mondták nekem a rólad szólót, míg úgy döntöttem, megnézem magamnak, hogy igaz-e.
- A rólam szólót? - kérdezi a kölök nem kis megdöbbenéssel.
- Pontosan. „Egy madár...

Ma reggel a házunk előtt találtam egy kiskutyát, aki a kapunknak támasztotta a mellső lábait, és befelé nézett az udvarra. A szőre sáros volt, még a színét sem lehetett megállapítani a csatakosságtól. Mivel nekem is vannak kutyáim, így megsajnáltam...

Június 21, megcsinálta. Élete első (és talán utolsó) nagy megmérettetésén van túl – legalábbis így érezte. Hazaindult. A nyár illatos, fülledt, mégis hűsítő szellője hajába kapott. A szelet, amelyet mindig is a kevésbé kedvelt időjárási elemekhez sorolt, most élvezte. Élvezte, hogy összekócolja gondosan kifésült tincseit, hogy szemébe fújja féloldalasan hordott frufruját, hogy látómezejét cikázó fürtök bolygatják...

A düh és a félelem zamatos keveréke hatotta át minden egyes porcikámat, éreztem sikoltva lüktető ereimben, a szívemben, az izmaimban. Nem volt elég, hogy kijutottam, az évmilliókban gyökerező ösztönök tovább akartak hajtani. „El! El innen messzire!” - üvöltötték, én pedig remegő lábakkal, félig futva, félig kúszva engedelmeskedtem nekik...

Misi szíve hevesen vert. Elgondolkozott, most mit keres itt valójában, miért kell neki itt állnia a tanárok előtt. Szigorúan méregették a diákot, akibe belefagyott a szó, s már didereg, a szája is kiszáradt, szólni nem tudott.
- Felelj! - ordított rá az egyik kerekarcú ősz tanár. Misi összerezzent, próbálta magát összeszedni, de nem ment. Úgy szédült, úgy meg volt ijedve. Bántani akarják? Nem bánthatják! Nyilas Misit senki nem ütheti meg! Veled nem lehet kikezdeni. Ő becsületes,...

1. VENDÉG: Kitalálom! Egy nő miatt bánkódik, igaz?

2. VENDÉG: Mi? Hozzám beszél?

1. VENDÉG: Igen magához. Már vagy 1 órája ülök ebben a nyomorúságos bárban és figyelem magát, meg a sötét felhőt a feje felett. Nő ügy, igaz?

2. VENDÉG: Miből hiszi?

1. VENDÉG: Már az ötödik sörét issza, s közben a semmibe mered...

Igen, valóban péntek van. Ugyanolyan mocskos, undorító esős péntek, mint a többi. Minden pénteken az eső esik, októberhez híven. Csoda-e, hogy az egész osztály ellóg a hetedik óráról péntekenként? Senkinek nincs kedve ott ücsörögni a padban fizika órán, mikor az ablakon majd betörnek az esőcseppek, s mindenki rohanna haza a számítógépéhez püfölni a billentyűt.

. Ebben a Tejútrendszerben található egy Isten Háta Mögötti Hely, a Naprendszer, amely puszta és kihalt, csupán egy tenyérnyi pontján, a Föld nevű bolygón nyüzsög az élet. Ez a bolygó az ott lakók számára felettébb hatalmas, a Naprendszer beláthatatlan, a Tejútrendszer elképzelhetetlen, s hogy a Világegyetem mekkora, hát azt elképzelni sem tudják. A bolygón nagy kékség közepette kisebb-nagyobb, úgynevezett "kontinensek" találhatók. Ezek egyikével, név szerint Európával fogok...

Állok egy ismeretlen falucskában, egy nevenincs hegy alján, egy vadidegen szőlőskertjében. Kémlelem az eget. A csillagok vakítanak, szinte fáj közéjük néznem. A szemed közelebb van, de abba nem merek...

Felkelek a kanapéról, és kimegyek a szobából. A küszöbön megtorpanok… valószínűleg utoljára látom ezt a szobát. Körülnézek, és akaratlanul is eszembe jutnak az emlékek. Itt ünnepeltük minden éven a karácsonyt az egész családdal, itt néztem kiskoromban a gyerekmeséket reggelente, és itt, ebben a szobában töltöttem el a nyaraim, nagyobbik felét videójátékokkal. Nagy levegőt véve elindulok tovább, mert tudom, hogy nincs idő a nosztalgiázásra. 18 perc múlva vége lesz mindennek…