Still Dreaming

... Hiba volt elaludni. Biztosan nem zártam be az ajtót... Mennyi lehet az idő? Úristen, lépéseket hallok. Egyszer már betörtek ide. Biztos h nem zártam be az ajtót...

Délután két lakás között ingázok. Mosógép ki, mosógép be, mint egy mosodás... Kicsinosítom a lakást, mert ugye itt a szilveszter nemsoká. Karácsonykor nem sok vendég érkezik, mindenki a családjával ünnepli a szentestét.

Úgy tűnik kicsit gyors voltam, az első lakás kész van, itt még megy a mosógép. Szeretem ezt a típust, ugyanaz, mint a másik konyhában, de nincs rajta kijelző, hogy hány perc van még. Csak néhány villogó pötty, ami mutatja, hogy hol jár. Ahogy elnézem ezt rosszul állítottam be, van még legalább 25 percem. Itt már nincs mit tennem, bemegyek a nappaliba, ott az az überklassz kanapé, ledobom magam, úgyis keveset pihentem a hétvégén.

Nem szabad elaludnom, későn érkeztem ma, kicsit tovább kéne dolgoznom. Ah, de mindegy már. Enyém az éjszaka, majd behozzuk a lemaradást. Úgyis én döntöm el, hol akarok aludni, főnök csak holnap érkezik meg.

Már alszom... Mindegy, hallom, ahogy a gép zakatol 3 méterre tőlem. Hallani fogom, ahogy kattan, ha végez... KATT. Aj, semmi kedvem felkelni. Élvezzük ki a percet, olyan kényelmes itt flesselni. Ennyi volt a mai dolgom. Kiteregetni ráér.
Vajon ezt már álmomban gondolom? Vagy csak szimplán betompult állapotban gondolkodok a semmit... Furcsa képek jelennek meg, bele kell törődnöm, álmodom. Szeretem, ahogy külső vizsgálóként is nézhetem, ami agyamban lezajlik. Itt benn minden olyan más, az idő is gyorsabban elszalad. Ezekből aligha marad meg a tiszta tudatomban egy-egy 2 perces rész, de amíg itt vagyok, élvezem, ahogy a közhelyesek mondanák, "élj a pillanatnak" váá. Csak felszínesen alszom, hallom a szoba zaját. Nyikorgó hang oson át agyamon, egy pillanatra kizökkentve az álomvilágból. Az ajtó nyílt volna ki? Nem tudok koncentrálni most, nem emlékszem hogy bezártam-e magam mögött a rácsot, hiszen csak azért jöttem, hogy kiszedjem a mosógépből a tiszta huzatokat... Azt hiszem nem...

Hirtelen pánik fog el, ki kell lépnem az álomból. Fel kell ébrednem. Könnyű ezt mondani. Úgy érzem magam, mint egy elhipnotizált srác, aki nem tudja kontrollálni, hogy mi folyik körülötte.. Megreccsen a parketta, úgy érzem, valaki elsétál mellettem. Csak nyugi, amíg azt hiszi, hogy alszol - ráadásul alszol is, még - addig nem lesz gáz. Most arra kell figyelnem, hogy a kilépés ne olyan legyen, mint mikor a frissen újraélesztett ember hirtelen ébredése. Nekifutásból lefejelném a falat, ami most egy méterre van. Csigalom... Ébredj, lassan nyissd ki a szemed. Így. Körbenézek, de nem látok senkit. Elfordítom a szemem jobbra, az ablak nyikorgott, a spaletta. Újra hallom, ahogy a másik szobában nyikorog a parketta. Lassan kelj fel...

Nem tudom megmozdítani a kezem, se a lábam, mi történik? Ijedten forgatom a szemem, talán rámtett volna valamit a betörő? Koncentrálok az ujjaimra, nem mozdulnak. Szétnézek újra. Mi történt? Ez csak azokban az esetekben fordulhat elő, ha eltörik a gerinc, vagy telenyomnak nyugtatóinjekcióval. A test nem engedelmeskedik a tudatnak. Vagy, ha még mindig alszok. De hiszen itt vagyok, kijöttem az álomból és mégsem. A tudatom felébredt, a testem még túl fáradt, hogy kilépjen az álomból. Érdekes. De majd ráérek ezen agyalni, ha írom a blogot. Most találjunk ki valamit, amivel életre keltem a testem is... Mondjuk egy feltétlen reflex, az ébresztőórám hangja. Erős koncentráció, majd a testem megmozdul. Felülök. Érdekes kaland volt, de most itt ez a kérdés: van valaki rajtam kívül itt? Kimegyek az előtérbe... Üres. Irány a másik szoba, a hátsó ajtó – ott jöttem be. Zárva. Hát mégis bezártam. Tudatom közben újra egyesült a testemmel. Na most megértettem mi ez a mondat:

"Néha van egy pillanat, amikor felébredsz, és meglátod a valódi világot magad körül, de még mindig álmodsz.."
/ Atral Projection - Still Dreaming/

Kimegyek az utcára, már Budapest éjszakai fényei néznek rám. Fél 8 múlt. Legutóbb 5-kor álltam ugyanitt. Az agyam elteleportált 2 és fél órával előre. Még iszom egy kávét, aztán visszasétálok a Deák térre. Nem is, inkább az Astoriára. Hideg van, de kedvem támadt sétálni. Elsétálok a Barossig, legalább sétálás közben felfogom aggyal, hogy mi volt ez...