Novellák - 147.oldal

A lovag egy dombtetőn állva figyelte a csata utáni mozdulatokat. Sisakját levette, hogy a lenyugvó nap felől fújó szél felszáríthassa harc közben patakokban folyt verítékét.
Nem volt kedvére a csatározás. Ellenezte az erőszakot. Szeretett városának védelmében csatolta újra övére az évekkel ezelőtt letett kardját, mely most ismét tokjában pihen a támadó ellenség vérével színezve. Most csend volt. Fájdalmas szótlanság. Még fülében cseng a nemesacél fegyverek csattogása, a katonákból...

Mikor a végtelennek tűnő kaland után felébredtem, szobámat jeges levegő töltötte be. Ez talán betudható a forró nyári napok döbbenetesen hideg éjjeleinek. Lerúgott takaróm a padlón terült szét, s egy pillanatig mozdulni sem mertem. Arra vártam, hogy a pokol gyermekei fagyos kezeikkel visszarántanak a mélybe. Nyugalmat erőltetve magamra felvettem a takarómat a földről, hogy aztán védelmében nyugtalan álomban, mozdulatlanul aludhassak tovább reggelig...

Magába zárkózva ment csak egyre tovább. Nem szólt senkinek kivel találkozott. Közelgő halálról mélyen álmodozott, lassan felkapaszkodott egy szikla tetejére, utolsó pillantást vetett a tájra. Levetette magát, a mélybe zuhant, földre csapódva a lelke elsuhant. Hiába várták, nem ment haza többé, barátai mentek, hogy megkeressék. Hűvös őszi reggelen rátaláltak végre, megmeredve feküdt egy szikla tövében...

Az átlag ember számára a csalás, a befolyásolás létezik, de ma már úgy gondoljuk, hogy inkább gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező emberek milliárdjai gyarapodnak ezen a módon is. Nem is hinnénk el, hogy manapság, a korszerű technikai védelmét kijátszva, jó eszű, ügyes emberek nyernek úgy a lottón, hogy nem tudják előre a számokat. Magyarországon.
Ja, hogy ezt még nem mondtam?
Pedig igen! Lehetne a következő szombaton is vagy száz darab hármas találat, ami „nincs is”.
Miért...

Anya, légy szíves, ne kiabálj velem! Azért nem érted, mit mondok, mert kiabálsz, most mondtam. Ne kiabálj, kérlek! Hogy megérdemlem? Mindjárt adsz egy pofont is, ha nem fogom be a szám? Azt mondod, még csodálkozom, ha dühös vagy... Nem, nem csodálkozok, csak várj már egy kicsit, kérlek, rendben, igazad van, bocsánatot kérek inkább, csak hagyd ezt abba...

Szaddam és hű emberei elégedetten jöttek elő rejtekhelyükről a sötétségbe! A győzelem napóleoni ábrázata uralta arcukat! Tervük az volt, hogy ellentámadásba lendülnek, partraszállnak Amerikában, végső megsemmisítést mérnek a gyűlölt amerikai népre! Megalázzák és tönkreteszik a maradék önbecsülésüket! Azonban soha nem látott kép fogadta a bunkerból előjövő vezéreket!...

Hirtelen halál kúszott végig a tájon. Nem lehetett látni, csak érezni, behatolt az elhagyott üregekbe, barlangokba, végigkarcolta a fák leveleit, és felkavarta a száraz homokot.
Fájdalmas, üres érzés követte. Mintha sose jönne új hajnal, mintha az éjben sose gyúlnának csillagfények, mintha sose kelne fel újra a Hold.
De a halál megállt, és testet öltött, egy fiatal, vékony lány testét...

Mikor kicsi voltál, nem törődtél a magánnyal. Persze nem is törődhettél vele, hisz egy három éves emberke a játékai között egy felépített és népes világban mindent megtalál. Szüleid mindig későn értek haza, este már nem találkoztál velük. Reggel sem, hisz mire apró szemeid kinyitottad, már rég nem voltak otthon. Csak hétvégén láttad őket, akkor mindig korábban végeztek. Próbáltak neked mindent megadni, de ilyen időbeosztással ez lehetetlen volt. Egy kolonc voltál, egy fölösleges teher...

Kedves Szent Péter!
Engedd meg, hogy mielőtt színed elé járulok - bebocsátást kérve - összefoglaljam gyarló életem főbb eseményeit, megkönnyítendő a beléptetési ceremóniát.
Gyermekéveim alatt, emlékeim szerint, alig néhány említésre méltó bűnt követtem el. Mindössze talán két macska és egy kutya szárad a lelkemen, de már azokat is megbántam...

Meghúzódott a füstös kocsma egyik sarkában egy nagy korsó rumot rendelt.
Lassan szinte szertartásszerűen emelte fel az ónkancsót és nem bánta, hogy pár csepp ital végigfolyik izmos nyakán. Amikor megitta az italt, megtörölte száját és magához intette a kocsmárost, aki nem ismert rá. Kifaggatta a helyi hírekről és óvatosan a feleségéről is érdeklődött. A kocsmáros nevetett és annyit mondott, hogy nem sokat tud, de nincs az a lány, aki öt évet várna bárkire is anélkül, hogy ne vigasztalná...