Novellák - 147.oldal

Reggel egy kórházi szobában ébredtél, szüleidet láttad az ágyad körül, akik lesajnálóan néztek rád. Akkor döntötted el, hogy nem mész haza, mert nem tudnád az örök megvetést elviselni.
Egyre többet drogoztál, már mindegy volt, hogy vénásan kapod, szívod, vagy "dobsz". Nem érdekelt semmi, csak menekülni akartál a rideg valóságból az álomvilágodba.
Végül eljutottál oda, hogy egy aluljáró mosdójának hideg kövén fekve remegtél egy újabb adagért...

Este ki fogom tenni az első emeleten. A parkolóban. Mögöttem jön majd le a főútig. A tükörből nézem. Majdnem egyszerre fogunk hazaérni.
Neki a férje nyit ajtót, nekem a lányom.
El sem köszöntünk egymástól…

Észre sem vetted. Éjszaka. Mindenki alszik, csak te meg én nem. Sírni lenne kedvem. Veled együtt lélegzem. Testközelben. Mégsem veszel észre. Vak vagy talán? Vagy csak én lennék láthatatlan? Nem tudom… De te nem vagy itt...

A kritikus szint átlépése azt jelenti, hogy megszakad a rendszert jellemző folyamatosság, a járművek áramlásában valahol zavar jelentkezik, ez pedig magával vonhatja a teljes rendszer összeomlását, vagyis a Világvégét. Egymás közt csak így nevezték a mérnökök azt a számítások szerint néhány éven belül bekövetkező eseményt, amikor a gépkocsik száma olyan magas szintet ér el, hogy annak növekedése megelőzi az utak fejlesztésének ideális ütemét...

Az izgalmak hatására úgy döntött most jó lenne egy erős kávé. Gondolta, míg megfő, lemegy és becsukja a pinceablakot. Most óvatosabban lépett a lépcsőn így ott nem érte baj. Épp húzta be, amikor egy fekete macska futott el az ablak előtt. A szívéhez kapott és mikor felfogta, hogy csak egy macska volt csökkeni kezdett a pulzusa...

Kedves olvasó
Ha úgy érzed, ez a történet rólad is szólhatna, ha egyetlen esemény, vagy érzés ismerősnek tűnik, mert magad is megélted már, akár mint szülő, akár mint gyermek, akkor kérlek, olvasd el újra, mert azt akarom, hogy megértsd. Minden kisgyermek egy-egy csoda, gyönyörű ajándék, melynek ragyognia, és virulnia kell. Ne hagyd, hogy akár csak egy is közülük, áldozattá legyen.
A szerző

Végül is mit veszthetek…?
Nagyon is jól tudom mit:
Egy találkozást életem nőjével.
Amanda Brucks.
Aki egy:
B.O.M.B.Á.Z.Ó
egy Bombacsaj
egy Oltári szuka
Marhajó seggel
Bazi nagy mellekkel
Állatian szexi
Zörögnek a csontjai
És Óóóóóóóó, de hosszúak a combjai ...

- Tudom, hogy miért vagy Te most itt, és azt hiszem, a lányom is. Látom rajtad, hogy süt rólad a szerelem. Ne pirulj. A lányomat ne ismerem annyira, mint kéne, barátja pedig sosem volt, de nem is gondoltuk, hogy lesz. De most itt vagy Te .A lányom ugyanúgy gondolkodik, mint én az ő korában. Szeret téged, még akkor is, ha soha nem fogja mondani. Mondd meg neki Te, és meglátod, viszonozni fogja közeledésedet...

József Attilával terveztem múlatni, átmulatni az időt, az időt, ami állítólag nem is létezik, ám hirtelen, amikor a csikkpöccintésnyire tündöklő jégpályáról meghallottam egy gyerekes, minden komolyságtól, s felnőttségtől mentes sikítást, elöntött az érzés, ami a bölcselőt is elöntötte akkor, mikor kitalálta, s ami miatt később elhintette a köztudatba ezt a pár szót: az ember, társas lény. Esteledett, és milyen szépek is a téli esték! Jó ilyenkor embernek lenni. Megállni, és rádöbbenni,...

- Ha unod, csinálhatunk mást is ám...
- Nem, nem unom...
- Biztos?
- Persze. Nagyon kedves nagyanyád van.
- Ugye? Én is igen szeretem. De Rajtad látom, hogy a történelmi témákban nem leled kedved, az újkori lányok ostoba elfoglaltságai pedig messze állnak Tőled. Ezt eddig is tudtam... De arról elképzelésem sincs, hogy mi az a téma, amiről nagyanyám is, meg Te is el tudtok beszélgetni. Olyan érzésem van, mintha csak testileg lennél jelen...