Novellák - 145.oldal

A kritikus szint átlépése azt jelenti, hogy megszakad a rendszert jellemző folyamatosság, a járművek áramlásában valahol zavar jelentkezik, ez pedig magával vonhatja a teljes rendszer összeomlását, vagyis a Világvégét. Egymás közt csak így nevezték a mérnökök azt a számítások szerint néhány éven belül bekövetkező eseményt, amikor a gépkocsik száma olyan magas szintet ér el, hogy annak növekedése megelőzi az utak fejlesztésének ideális ütemét...

Az izgalmak hatására úgy döntött most jó lenne egy erős kávé. Gondolta, míg megfő, lemegy és becsukja a pinceablakot. Most óvatosabban lépett a lépcsőn így ott nem érte baj. Épp húzta be, amikor egy fekete macska futott el az ablak előtt. A szívéhez kapott és mikor felfogta, hogy csak egy macska volt csökkeni kezdett a pulzusa...

Kedves olvasó
Ha úgy érzed, ez a történet rólad is szólhatna, ha egyetlen esemény, vagy érzés ismerősnek tűnik, mert magad is megélted már, akár mint szülő, akár mint gyermek, akkor kérlek, olvasd el újra, mert azt akarom, hogy megértsd. Minden kisgyermek egy-egy csoda, gyönyörű ajándék, melynek ragyognia, és virulnia kell. Ne hagyd, hogy akár csak egy is közülük, áldozattá legyen.
A szerző

Végül is mit veszthetek…?
Nagyon is jól tudom mit:
Egy találkozást életem nőjével.
Amanda Brucks.
Aki egy:
B.O.M.B.Á.Z.Ó
egy Bombacsaj
egy Oltári szuka
Marhajó seggel
Bazi nagy mellekkel
Állatian szexi
Zörögnek a csontjai
És Óóóóóóóó, de hosszúak a combjai ...

- Tudom, hogy miért vagy Te most itt, és azt hiszem, a lányom is. Látom rajtad, hogy süt rólad a szerelem. Ne pirulj. A lányomat ne ismerem annyira, mint kéne, barátja pedig sosem volt, de nem is gondoltuk, hogy lesz. De most itt vagy Te .A lányom ugyanúgy gondolkodik, mint én az ő korában. Szeret téged, még akkor is, ha soha nem fogja mondani. Mondd meg neki Te, és meglátod, viszonozni fogja közeledésedet...

József Attilával terveztem múlatni, átmulatni az időt, az időt, ami állítólag nem is létezik, ám hirtelen, amikor a csikkpöccintésnyire tündöklő jégpályáról meghallottam egy gyerekes, minden komolyságtól, s felnőttségtől mentes sikítást, elöntött az érzés, ami a bölcselőt is elöntötte akkor, mikor kitalálta, s ami miatt később elhintette a köztudatba ezt a pár szót: az ember, társas lény. Esteledett, és milyen szépek is a téli esték! Jó ilyenkor embernek lenni. Megállni, és rádöbbenni,...

- Ha unod, csinálhatunk mást is ám...
- Nem, nem unom...
- Biztos?
- Persze. Nagyon kedves nagyanyád van.
- Ugye? Én is igen szeretem. De Rajtad látom, hogy a történelmi témákban nem leled kedved, az újkori lányok ostoba elfoglaltságai pedig messze állnak Tőled. Ezt eddig is tudtam... De arról elképzelésem sincs, hogy mi az a téma, amiről nagyanyám is, meg Te is el tudtok beszélgetni. Olyan érzésem van, mintha csak testileg lennél jelen...

Iskola. Benyitok az ajtón. Jó reggelt, mondom a portásnak, és az a vékony,de sok beszédtől megkopott hangjával feleli vissza a szokásos jó reggeltjét. Osztályterem. Ketten már vannak bent. Roland és Simi. Beszélgetünk. Mesélem a nyári élményeimet. A rengeteg kosarazást a még több sörrel. A veszélyes utunkat az ország másik végébe egy netes ismerősömhöz. Mesélek mindent, mert van mit. Kérdezem: Hát Ti? Ti mit csináltatok? Persze, ők ketten a legnagyobb függők az osztályban. Végig gépeztek,...

Csöndes nyári éjszaka... A város felett komor sötétség uralkodik. Akárcsak a lelkemben. Hiányzol... Hiába szólítom neved..., hiába ordítok a sötétben,...nem jössz. Távol vagy és egyre távolodsz. Szívem sajog, és egy sós könnycsepp pereg végig arcomon. Emlékeimből próbállak felidézni, de... minden szertefoszlik, mint egy délibáb. Nem maradt egyéb, mint a száraz könnycsepp, a keserű jelen...

Árnyak jöttek, mentek a falakon, a dúdolás egy ideje egyenletes volt, és most erősödött. De már a férfi is dúdolt. Hangosan, halkan, táncolva, mereven, és így múltak hosszú percek, mire újra menni tudott.
Fél óráig ment, mikor is egy hatalmas kőlépcsőhöz ért, tetején egy oltár-szerűséggel, ami földöntúli fényt árasztott, s hirtelen eloldódtak a fáklyák. Surrogást, morgást és suttogást hallott, érezte, meg fog őrülni.
Elkiáltotta magát az őrült zajban:
- Ki vagy? - és...