Novellák - 145.oldal

Az elmúlt két hónap már kezdte felemészteni a bánatát, de ez a folyamat minden erejét kiszívta. Szabályosan úgy érezte magát, mint akit kiszipolyoztak. Nem volt ereje felkelni, sőt, volt olyan időszak, amikor enni is alig tudott.
A mai napon új érzés lett úrrá rajta. Most valóban dühös volt. Egy levelet tartott a kezében. Abban cége vezetője, Mr. Cohen kérte a felmondását. Az egyik sor mélyen megsebezte:
„ Jelen körülmények között, Mr. Richard son, nem tartunk igényt a munkájára.”......

- Tegnap este római követ érkezett, kikenve, csillogó gúnyában és szavakkal. – szünet.
- …igen…? – kérdezte halkan Lénárd, az orrát törölgetve.
- A szavai bár nyájasak, mégis egyértelműek voltak. Róma a mi földjeinkre is igényt formált, nem elég nekik, amit Tankredéből haraptak.
- Háború lesz? – kérdeztem, érezve, ahogy apám nyughatatlan vére buzogni kezd a testemben.
- Bizonyosan...

Ő olyan lány, akihez a vesztes fiú soha nem közeledik, kerüli a társaságát, remélve, hogy egyszer csak elfelejti, közömbös lesz számára, és ez egy idő után be is következik. Ilyenkor igyekszik a lányt megutálni, keresi ellenszenves tulajdonságait, szavait, tetteit. Az, hogy igazságtalan módon elévágott a sorban, még nem elég, de azért kiváltott egy halk, de érezhetően ellenséges megjegyzést, ami nem konkrétan a lánynak szólt, csak úgy, a levegőbe...

Boldogok voltak, és szabadok, a pályán verhetetlenek. A ló a lány utolsó gondolatát is kitalálta és erőt adott neki minden nap. Tisztább volt, mint egy emberi kapcsolat. A ló szeretett, és viszontszerették, barátság volt. A ló és a lány újabb 3 évet töltöttek el, a lányból nagylány lett, a ló pedig tapasztalt versenyló. A versenyeken jól mentek, nem ők voltak az országos klasszis, de hivatásos lovasokkal bármikor felvehették a versenyt. Aztán egy csendes decemberi napon, amikor a hó mindent...

A miértre ugyanis nincs válasz. Nincs kezdet és vég, nincs ok és cél, csak a létezés. Vajon miért lenne olyan az idő, amilyennek gondoljuk? Azt gondoljuk, előre halad, de mi van, ha visszafelé, sőt, lehet, hogy egyáltalán nem halad semerre. Mire támaszkodik időtudatunk? Az emlékre, amely a múltunk és a képzeletre, ami a jövőnk. És mi van, ha az emlék a jövő és a képzelet a múlt? Mi van, ha a jövő már megtörtént és a múlt még nem? ...

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi év elteltével újra egy lovarda közelébe megyek, ráadásul a kislányommal. De hiába minden, félelmem miatt, nem akarom, hogy ne élvezhesse a lovaglás csodálatos érzését. Izgulok, csak le ne essen. Mégis szívem minden rettegése elszáll, és melegség tölti el, amikor látom, ahogy boldogan integet a póni hátáról . A tartása, a mosolygása, a lovak szeretete, egykori önmagamra emlékeztet, és újra érzem azt vágyat, mint egykor. Mintha minden emlék eltűnt volna...

Reggel egy kórházi szobában ébredtél, szüleidet láttad az ágyad körül, akik lesajnálóan néztek rád. Akkor döntötted el, hogy nem mész haza, mert nem tudnád az örök megvetést elviselni.
Egyre többet drogoztál, már mindegy volt, hogy vénásan kapod, szívod, vagy "dobsz". Nem érdekelt semmi, csak menekülni akartál a rideg valóságból az álomvilágodba.
Végül eljutottál oda, hogy egy aluljáró mosdójának hideg kövén fekve remegtél egy újabb adagért...

Este ki fogom tenni az első emeleten. A parkolóban. Mögöttem jön majd le a főútig. A tükörből nézem. Majdnem egyszerre fogunk hazaérni.
Neki a férje nyit ajtót, nekem a lányom.
El sem köszöntünk egymástól…

Észre sem vetted. Éjszaka. Mindenki alszik, csak te meg én nem. Sírni lenne kedvem. Veled együtt lélegzem. Testközelben. Mégsem veszel észre. Vak vagy talán? Vagy csak én lennék láthatatlan? Nem tudom… De te nem vagy itt...

A kritikus szint átlépése azt jelenti, hogy megszakad a rendszert jellemző folyamatosság, a járművek áramlásában valahol zavar jelentkezik, ez pedig magával vonhatja a teljes rendszer összeomlását, vagyis a Világvégét. Egymás közt csak így nevezték a mérnökök azt a számítások szerint néhány éven belül bekövetkező eseményt, amikor a gépkocsik száma olyan magas szintet ér el, hogy annak növekedése megelőzi az utak fejlesztésének ideális ütemét...