Az utolsó jótett

Azt kérdezed, hogy mit csináltam tegnap? Nem tudom. Reggel hétkor az óracsörgésre felkeltem, megmosdottam, talán reggeliztem is, de ki tudja már. Ezek után ugyanúgy, mint tegnap, eljöttem dolgozni, és ugyanúgy, mint tegnap, tegnapelőtt és azelőtt leültem erre az ócska fa székre, ebben az ócska dohányboltban. Meggyújtottam egy szivart és elkezdtem bámulni a bolt előtt elhaladó embereket. Arra is emlékszem, hogy tegnap bejött egy vörös hajú igen csinos lány. Nem lehetett több huszonötnél. Cigarettát vett. Már nem tudom milyen cigit vett, de az biztos hogy cigit. Tegnap nem volt nagy a forgalmam, tizenöt, húsz embernél nem jöhettek többen. Nem tudom, miért szeretem ezt a boltot. Büdös, sötét, és még a pénzem is elnyeli. Ha nem kötődnék hozzá ennyire, akkor eladnám, de nem tehetem. Még a nagyapámé volt az üzlet, akkor még ez volt a legfelkapottabb dohánybolt a városban.

De most, most egy ócska, rohadt pénznyelő. Hogy miért nem hagyom itt, és kezdek új életet? Nem tudom. Itt nőttem fel, a szaga beivódott a bőröm alá, és amúgy se tudnék mit kezdeni. Az iskolát végig lógtam, a barátaim elköltöztek a fővárosba egy jobb élet reményében, engem meg itt hagytak elrohadni, ebben a dohányszagú pénznyelőben. Szívesen elutaznék valahova, valahová egy kicsit pihenni. Régi vágyam hogy eljussak Egyiptomba, hogy láthassam azokat a piramisokat, melyek ezernyi lélekből és kőtömbből készültek. De miből is mehetnék én oda, hiszen még a tévém javítatását sem tudom kifizetni! Talán ha eladnám ezt a dohányboltot, talán akkor elmehetnék valahová, de akkor sem Egyiptomba… Bocs, hogy így elkalandoztam, mi is volt a kérdés? Ja, igen, hogy mit csináltam tegnap? Már nem tudom. Nem akarsz valami másról beszélni?

Mikor zárok!? Milyen kérdés ez? Te is tudod, hogy ma nem zárok. Ma egy különleges nap van. Mi? Ja hogy miért? Hát én nem is tudom, talán ma van az én napom, ma minden megváltozik. Persze, csak ha te is akarod. Tudod, minden rajtad múlik. Te vagy az, aki most dönt. Nem, nem beszélek félre! Elmész? Úgysem tudsz! Tudod, ritkán történik meg velem, hogy ilyen hosszan beszélgetek valakivel. Itt az emberrel nem történik semmi, csak éli az egyhangú életét, abban reménykedve, hogy talán majd valaki „megmenti”. Ha nem menti meg, hát akkor elemészti az embert a bűntudat. Miféle bűntudat? Hogy is mondjam. Az a tudat. A tudat hogy leélted az életed, és nem tettél semmit, elemészt. És te? Te miért vagy most itt? Hogy megmentsél? Nézz körül. Ennek az egésznek nincs értelme. Itt vagy te, aki reggel bejött az üzletbe, hogy kiraboljon, hogy kivegyed az utolsó falatot a számból. Tudod mit? Tessék vigyed a pénzem, nekem már úgysem kell. És mit kezdesz vele? Eliszod, vagy talán veszel a lányodnak egy babát? Ugyan már, miket beszélek, hiszen még lányod sem lehet, nem vagy te olyan idős.

Mondták már, hogy hülye vagy? Hogy miért? Te tényleg hülye vagy. Csak azért mondtam, mert ki a fene tör be egy dohányboltba. Tudod, kint csak arra vár a rendőrség, hogy agyonlőhessen. Távcsöves puskások várnak arra, hogy hibázzál, és szétlőhessék a fejed. Akkor most nem akarsz kimenni? Hmm. Előbb utóbb elfogy a dohány, és akkor muszáj kimenni. Hallod kintről a hangot? Azt akarják, hogy kimenj.

Engem kérdezel, hogy mit tegyél? Honnan tudjam. Én tudom, hogy én mit tennék, de te, te nem tudsz semmit. Na jó, van egy ötletem, de ahhoz kell a fegyvered. Most meg mit kiabálsz? Tudod mit, amíg elszívok egy szivart, addig gondolkozz el az ajánlatomon. Mit akarok a fegyverrel? Csak add ide, és meglátod. Ne félj, nem bántalak. Tudod mit, vedd ki belőle a lőszert.

Dehogy verlek meg! Isten őrizz, hogy én megverjelek, még a végén engem zárnak börtönbe! Majd én kimegyek helyetted, és akkor minden rendben lesz. Miért tenném ezt? Hagyjál már a hülye kérdéseiddel. Egyébként is, nem mindegy neked, te csak egy rohadt rabló vagy. Na akkor ide adod azt az izét, vagy vegyem el tőled? Micsoda! Nincs megtöltve? Ember, (te nagyon hülye vagy) eszednél vagy? Azért jöttél, hogy meghalj? Itt van, ülj le a helyemre, és szívd el ezt a szivart, ettől majd helyre jössz. Nem szivarozol. Akkor mit kérsz? Hmm? Van itt minden, európai, kubai, ami csak kell. Semmit. Hát jó, te tudod. Már a nap is lement, és a fegyvert még mindig nem adtad ide. Ide adod? Ú ha, jó nehéz. Most azt kérded, mit fogok tenni vele. Semmit, csak kimegyek vele az utcára és körülnézek.

Azt mondod, hogy le fognak lőni? Lehet, de nem érdekel. Ha eddig értelmetlen volt az életem, akkor miért pont most változna meg. Fogd fel úgy hogy ez az utolsó jótettem. Csak ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyesmit! Ha valaki kérdezi, mond azt, hogy a tied a dohánybolt, engem úgysem ismer senki. Ha elmész, zárd be az ajtót, nehogy valamilyen csöves összekeverje a pénznyelőmet egy ággyal. Itt vannak a kulcsok, vigyázz rájuk. A jobb alsó fiókban van néhány jó márkájú kubai szivar. A pénztárgépből nyugodtan vedd ki a pénzt. És ha véletlenül mégis lenne lányod, akkor vegyél neki csokit, vagy valamit. Félsz? Én egy kicsit. De hidd el, mindkettőnknek jót fog tenni ez a szerepcsere. Te kezdhetsz egy új életet, én meg befejezem azt, amit már rég be kellet volna fejeznem. Hát jó. Azt hiszem mindent elmondtam amit tudnod kell. Kérdés?

Nincs? Akkor isten áldjon! Jaj várj, mi is a neved? Tudod, csak hogy tudjam. Karl? Hmm? Na jó, most már tényleg megyek, nem szeretnék senkit feltartani. Minden jót Karl.