Novellák - 142.oldal

Megpróbálok nyugodt maradni, de egyszerűen nem vagyok képes rá. Próbálok megmozdulni, de nem megyek vele semmi jóra. Csak kínt, keserves kínt érzek, ami teljesen beborít. A tarkóm szúr, mintha ezer meg ezer tűvel döfködnék könyörtelenül. Egyik könyökömet alig érzem, míg a másik pokolian fáj. A mellkasom mintha ki akarna durranni az élet keserves küzdelmének utolsó szikrájával. A csípőmet nem érzem. Biztos elzsibbadhatott, nem tudom. Olyan zűrzavaros minden...

Egy őszi nap, mikor Tündi hazasietett az iskolából, nem találta Barcit, nem várta senki sem.
Arra gondolt, talán a szülei megint kikötötték a kis rétre legelni - néhányszor megtették - Barcit, sietős léptekkel szaporázott a rét felé.
Ott azonban egy szerencsétlenül földbevert karón kívül mást nem talált. Megszállta a lányt valami balsejtelem, mely szorongatni kezdte kicsi szívét, aggódva indult a ház felé...

Valahol mélyen hitt benne, hogy egyszer megtalálja szíve igazi választottját, de nem siettette a dolgot, csak nyitott szemekkel járt a világban, hátha valahol végre felbukkan a „nagy Ő.” Azután egy csendes unalmasnak induló tavaszi délután, mikor éppen kipihente fáradalmait a délelőtti munka után, kezeit zsebretéve csatangolt a város kis utcáin, történt valami. Unottan nézegette a sivár kirakatokat, szinte belefeledkezett az egyik műszaki cikkeket árusító üzlet kínálatába. Mire tekintetét...

A pilóta nehezen mászott ki a füstölgő roncsból, de tudta, csak így van némi esélye, arra hogy életben maradjon. Mikor kiért, neki támasztotta hátát a gépének és a földre csúszott, letépte sisakját, és mélyet lélegezet a friss levegőből. Igazi felüdülés az újra használt oxigén után. A nagy levegővételkor felszisszent, csak most vette észre a sebet, mely a mellkasát csúfította. Az égett szélű, szakadt ruhán át a sebbe nyúlt, s mikor kihúzta kezét, a lenyugvó nap sugarai megcsillantak a...

Ez a kocsmáros teljesen bolond. Mit csináljak vele? A rabló esze megakadt itt a gondolkodásában. Nem tudta, hogy hogyan érveljen tovább. Ki parancsol itt neki más, mint én –vagy mégis? Egy bolonddal vitázni nem lehet, de megsérteni sem – gondolta a rabló – nekem is van erkölcsöm. S máris eltette gondosan a fegyverét mintha misem történt volna. Mintha mindent elfelejtett volna, ami történt ezelőtt. Csak a bolond kocsmároson gondolkodott, hogy milyen hülye...

Hazafutottunk és felkeltettük Frenket. Nem akarta elhinni elsőre, hogy szemtanúi voltunk, amint egy szörny felfal egy nőt, aztán a rendőrség csak megerősítette. Mindenütt zöld nyálkát és algát találtak. A nőt elevenen felfalta.
A rendőrség köröztette a szörnyet és ötvenezer dollárt tűzött ki a nyomravezetőnek. Mi is elkezdtük a "nyomozást". Jane és én a partra mentünk jegyzeteket készíteni, majd emlékezetből leírtuk a szörny külső tulajdonságait...

Megkönnyebbülve húztam ki a hullát, Feri követett. Felvettük. Feri elfordította a táblát mire az volt írva \"Rögtön jövök\" kiléptünk, Feri bezárta az ajtót, és elindultunk a raktár felé. Szerencse, a korai idő miatt, az utca kihalt volt. Nem láthatták, mit csinálunk. Átvittük a raktárba a hullát. Feri előre hozta a konténert, lenyitotta, és bele tettük a hullát.
- Oké. De m ivan, ha gondnok eltolja a kukát. Hogy találjuk meg? - aggodalmaskodott Feri.
- Jelöld meg.

Elolvasom »