Novellák - 105.oldal

Egy-két perc elteltével, a fiú is megjelenik. Mosolyog. "Az a helyzet, hogy én... . ". Kínos csönd ez mindkettőjük számára. Pirulnak. "... Nem akarom!". Átkozott szavak. A lány nem tudja, mit tegyen, visszafojtja könnyeit. Mégsem szereti. A fiú arcára egy utolsó mosoly kerül, majd bemegy a folyosó másik végében található terembe...

- Hé! Te ott! Mit keresel itt? – és már veszi is fel a rendőröknél oly jellegzetes sapkát és esőköpenyt. A lány reménykedve emeli fel a fejét, de hamar rádöbben, hogy bolond volt. Felpattan és elkezd futni arra, amerről jött. Jól tudta, hogy jobb nem találkozni a rendőrökkel. Más se hiányzik neki, mint hogy bevigyék és kifaggassák. Csak rohant át az utakon, és bár tudja, hogy nem üldözik, nem áll meg...

Peter beszámolt a főnökének arról, hogy elvégezte a feladatát és azt is elmondta, hogy miért kellett elhoznia magával a lány, csak a szeretkezésükről nem tett említést. A hajó orvosa később megvizsgálta a karját és szerinte sem súlyos a sérülés, de a seb begyulladt és Peter is belázasodott. Mondták neki, hogy a lány elaludt és ettől ő is megnyugodott és a kabinjába ment...

Tudta, hogy bármikor behívhatják, ha szükség van a nyelvtudására, ezért nem kötött szorosabb kapcsolatokat. A hadseregben sokoldalú képzésben részesítették, de élhette a saját életét, viszont, ha hívták, mint most, akkor rögtön mennie kellett.
Most itt van ebben a kis országban, amit annyira kedvelt és nem tudja, hogy hogyan fogja végrehajtani a feladatát rádió nélkül. Meg kell szereznie azt a rádiót, most ez a legfontosabb és ez a lány segíteni fog. Meg kell győznie arról, hogy...

Liceus herceg felébredt, felállt, de mikor meglátta Serena-t térdre borulva szólott hozzá, miközben megfogta a kezét.
- Szerelmes hercegnőm, légy asszonyom egy életen át. Urad, s hű rabszolgád leszek, bármint is kívánsz, úgy legyen!
- Óhajom kedves szavaid hallatán teljesült, mire mindig vágytam, most megadtad nékem, nincs más, mit szívem oly hevesen kívánhatna. Az ég áldja szerelmes frigyünket! ...

Rég figyelte őt. A lány feküdt, a szeme nyitva, de nincs benne többé tűz. Minden szürke körülötte, csak a bőre hófehér. Minden szürke körülötte, csak egy piroslik, a vér. Az eső pereg, kopog a kövön, csobban a tócsa közepén. Nem mozdul a szél, a vér és a halál szaga lassan terjed szét...

Imádta, ha a fürdőhab pamacsokat varázsolt a víz felszínére. Nézte a buborékokat, ahogy csillogtak a lámpa fényében, de a szeméből mintha minden fény kiveszett volna. A sötét szempár mereven bámult a semmibe. Pár perc múlva azonban elfordította fejét, és a kád szélén meglátta az odakészített vadászkést. Pengéje tökéletes: acélból készült, élére fordítva szinte láthatatlan. Megfogta a markolatát, és remegve fölemelte...

A cella rácsába kapaszkodva figyeltem a sötét folyosót. Minden csendes volt és nyugodt. Csak halvány fény derengett, de már nem zavart, megszoktam. Váratlanul egy erős fájdalom hasított belém, és meleg nedvesség csordogált le a combomon, végig a lábamon, majd a földön gyűlt össze egy kisebb tócsában. Lassan, nehézkes léptekkel odasétáltam az ágyhoz és végigfeküdtem rajta. Végig simítottam a hasamon.
Elkezdődött…

Azt várta, hogy a felesége sértetten és vörösre sírt szemmel fogadja, és ahelyett egy nevetgélő nőt talált, aki ezzel az idegennel szórakozik. Nem tudta eldönteni, hogy örüljön ennek, vagy bosszankodjon, de mikor arra gondolt, hogy Amanda várja őt a kívánatos testével, akkor inkább úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk. Sietve vacsorázott, aztán közölte, hogy még sok dolga van, mert másnap el kell utaznia egy konferenciára, és ott is hagyta őket...

Mikor odaért az elbeszélésben, hogy a férfi mit művelt vele a tisztáson, Ter ökölbe szorította a kezét és megfogadta, hogy megöli azt a vadállatot, aki ezt művelte a lánnyal. A végén a lány befejezte és lehajtott fejjel ült mellette. Szerette volna a karjaiba kapni, csókolni, becézgetni, de nem mert közeledni ezek után, amiket hallott.