Az eltévedt golyó

„Korom sötét volt, csak a telihold fénye árasztotta be Eveline-ék házát. A lány menekült. Hogy mi elöl? Azt maga sem tudta biztosan. Csak élni akart. Fejvesztve rohant, egyenesen az emeletre. Valami vadászott rá. Tudta, hogy nem lehet ember. Csupa szőr volt, legalább három méter magas, talán 200 kg, hatalmas szemfogakkal, és karmokkal.
A szeme sárgán fénylett az éjszaka sötétjében. Mélyről jövő morgást hallatott, majd ordított, mint egy megsebzett vad. De koránt sem volt sérült. Egyszerűen csak ölni akart. Az járt a fejében ölni, ölni, ölni! Gyilkolás az élete. Bizony éhes volt. Eveline berohant a szobájába, és bezárta az ajtót, hátha időt nyerhet. Szíve majd kiugrott a helyéből.
Eszébe jutott néhány dolog azokból a könyvekből, amit régebben olvasott. Sosem hitt a szörnyekben, de be kellett látnia, tévedett! Gondolatai azon jártak hogyan ölhetné meg. Volt már szó a tv-ben, ezekről a lényekről, és a könyvekben is olvasott róla. Ami vadászott rá, egy Wendigo.”

- Danny! Le kellene ugranod a boltba. – Szólt Rachel, Daniel édesanyja.

A fiú az ágyán feküdt, betette a most olvasott horror regényt: „The Devil’s City”-t az éjjeliszekrénye fiókjába, majd lement anyjához.

- Anyu, megtennéd, hogy írsz egy listát? Mert tudod, hogy mindig van valami, amit elfelejtek.
- Persze szívem. Nem kell sok minden. Red Bull, néhány doboz sör, és kenyér. Felírom neked, egy perc az egész!
- Köszönöm.

Danny dúdolva sétált, a bolt felé, s amikor odaért, lassan lenyomva a kilincset belépett. Kezébe kapott egy kosarat, és elindult bevásárló körútjára. Nem telt bele 10 perc, és minden meglett. Először hat doboz sör, utána az energiaital, végül a kenyér.
Mivel a fiú megéhezett, úgy döntött megjutalmazza magát egy csoki szelettel is. Miután ez is helyére került, megfordult, hogy a kasszához menjen, de megtorpant.
Földbe gyökerezett a lába, mikor meglátta, hogy a pénztáros fejéhez egy bohócmaszkos férfi pisztolyt szegez.


Hallotta hogyan fenyegetőzik a férfi.

- Ide a pénzt! Az egészet, különben szétloccsantom a fejét! – a férfi keze remegett a ravaszon.
- Adom már, adom, csak kérem, ne bántson senkit! – az ideges nő reszketett a félelemtől, ügyetlenül babrált a kulcscsomóval, de végül megtalálta a jót, és kinyitotta a pénztárgépet.

Fogta a kis szatyrot, amit a rabló adott neki, és belepakolta 20 – 50 – és a 100 dolláros bankjegyeket is.

- Az aprót is kéri? – kérdezte a nő sírós hangon.
- Most szórakozik velem hölgyem? Persze hogy kell! Pakolja szaporán! – ordította, s közben hadonászott a fegyverrel.

Eközben a Danny előtt álló férfi feléje fordult.

- Nyugodj meg fiam, rendőr vagyok. – mondta, s farmeréből előhúzta a pisztolyát.

Lassan közeledett a kassza felé, s mikor rákiabált a támadóra, „ Rendőrség, ne mozduljon!”, a maszkos férfi megrémült, és rálőtt a rendőrre! A férfi a karjához kapott, melyet csak súrolt a golyó, s ekkor vette észre, hogy Danny mögötte, a földön fekszik. Mellkasán a golyó ütötte sebből vér szivárgott.

A rabló, látván mit tett, megijedt, s pénz nélkül kirohant a boltból, át az úttesten. Nem nézett körül, s egyenesen egy kocsi elé rohant, amely elütötte. Holtan, véres sebekkel feküdt az út közepén…

- Neeee! – ordított a rendőr, s Danny mellé térdelt. – Jézusom, kölyök! – mondta, s végigsimított a fiú haján. Danny nehezen lélegzett, férfi a karjába vette.
- Ne csináld, ezt a golyót nekem szánták, meg ne merj halni hallod? – kiabálta….De a fiú már egyre inkább távolodott, míg meg nem látta a fehér fényt…