Horror történetek - 60.oldal

A félelemtől reszketve kapaszkodtunk egymásba, úgy álltunk fel a földről, ahova az imént rogytunk a döbbenettől.
- Ez most tényleg megtörtént? - kérdeztem zihálva.
- Igen, ez nem csak egy álom...

A bal keze természetellenes helyzetben hevert mellette. Érezte, hogy valami lehetetlen módon ki van facsarodva. A bal válla száznyolcvan fokos szögben kifordult. A hónalja az ég felé mered, és az állánál van. A karja több helyen eltört. Szinte biztos volt benne, hogy könyökcsontja átszúrta a bőrét. Ahogy ezt végiggondolta úgy érezte, elájul. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy a kezeit legalább érezte...

Az őserdő-béli út mentén gyerekek állnak az út mentén. Szemük szomorú, kifejezéstelen vagy néma rémülettel teli. Gyermekek, eltorzult, furcsán megnyúlt koponyákkal, hiányzó végtagokkal. Lát egy kisfiút a porban feküdni, egyméteres testtel, karjai helyén lifegő két csonkkal, összenőtt lábakkal, ijesztően nagy fejjel. A gyermek kinyújtja a karját, szája lélektelen sikolyra nyílik – és a férfi együtt sikolt vele...

Ha valaki olvassa ezt az üzenetet, akkor azt jelenti, hogy nem maradtam életben. Ez a ház megvan átkozva! Mikor megépítették a házat, nem tudták hogy egy temetőre építették. Aztán a plébános megátkozta a házat, mivel nem engedélyezte az építést, de mégis felépítették. Az épp ettől nem messze van egy kripta, ott van a válasz mindenre. A család asszonya a felső emeleten lelte halálát a vörös szeműnek köszönhetően. A vörös szemű nem más, mint ...

- Mire volt jó ez az egész? – kérdezte dühösen Sora.
- Hogy mire? Nos elmagyarázom. Az emlékeket azért vettem el, hogy senki ne emlékezzen semmire. Az emlékek új élőlényeket fogok létrehozni a világomban. Ugyanis az élethez elengedhetetlenek, az emlékek. Ezenfelül a saját ízlésem szerint formálhatom őket és engem fognak szolgálni. De az emlékek miatt mindenre emlékezhetnének az új lények, ezért az A.M.G. kimossa az emlékeket,így semmire nem fognak emlékezni és tökéletes lesz minden......

- A halálnak megszámlálhatatlan arca van – szólt a koponya visszhangzó szellemhangon. Nem volt szája, csak a csupasz állkapocs ugrált fel-alá, hűvös fogcsattogás kísérte – És az ember nem választhatja meg. Ezt te magad is jól tudod.
A pap felé nyújtotta kezét. De azon a kézen már nem volt se bőr, se hús. Csak a fedetlen csont fehéredett. Mutató ujjával vádaskodva a pap felé bökött...

- Hatalmat adok Ben. Végtelen hatalmat. Csak gondolnod kell rá és kész a matek házid, minden játékod meglesz, amit akarsz, mindent megkaphatsz. Csak egy gondolatba kerül, és a tiéd a világ.
- És mi ennek a hátulütője, lesz ennek valami hátránya?
- Használd a fejed Ben! Nem mindegy neked mi a hátránya dolognak, hisz csak kívánnod kell, és a hátrányok eltűnnek! ..

Látom atyám, amint újabb véres rituáléval próbálja megjelenésre késztetni urát, hogy bevezetve őt a titkok rengetegébe, hatalmat nyerhessen élő és holt fölött... Látom, amint anyám fekszik az oltáron, méhében születendő testvéremmel, s apám lesújt... Egyszer... Kétszer... Háromszor.. Friss vér festi vörösre a kikövezett padlót, és a falakon csüngő, oszladozó tetemek, szinte életre kelnek a fáklyák adta fényesség táncában...

- Szia! Te mikor lettél… ilyen, tudod…
- Vámpírsegéd? Másfél éve. És egész életemre ez is leszek. Neked hogy ment az elszakadás?
- Hát… nem volt kellemes, de azért nem bőgtem, nem vagyok túl érzelgős. – Anita kezdett felbátorodni.
„Kedves lány, hasonlít is rám, és vele jobb lesz majd, mint egyedül” – gondolta Mary-Anne, miközben végigmustrálta az új lányt...

Folyton arról ábrándozott, hogy a kedvenc könyvéből ismert vámpírok egy éjjel eljönnek, és magukkal viszik. Szentül hitte, hogy a vámpírok nem gonoszak, kicsit sem hasonlítanak a híres Drakula grófra, (aki csupán egy kegyetlen, kiközösített földbirtokos volt, és akiről szörnyűségeket terjesztettek a népek). A vámpírok igazából nem is ölnek ember, csak egy kicsit megcsapolják őket...