A nyelvlecke

A laktanyában dolgozott polgári alkalmazottként, de távol tartott magától mindenkit. Elterjedt róla éppen ezért, hogy Dágonyiné fapina. Fiatal gyerekként, az érettégin is alig túlesve (előfelvételisként kaptam meg a behívót), alaposabban megnéztem a nőt, és igen csinosnak találtam. Állandóan nadrágot hordott, és elég bő blúzokat, amelyek nem árultak el semmit. Tudtuk, hogy néhai férje, egy igen jóképű főhadnagy, balesetben halt meg. A nő bitang csinos volt, gyönyörű alakkal, de mindent megtett azért, hogy ne lehessen ezt észrevenni. Jó, vagy éppen rossz sorsom arra rendelt, hogy egy délután másodmagammal Dágonyiné irodájába kellett mennem bútort rámolni. A kulturális ügyek és a könyvtár voltak rábízva. - Szabó honvéd másodmagammal jelentkezem. – mondta szabályszerűen, mire szeme ellenségesen villant. Megértettem, hogy igazi úrinővel van dolgom. Visszaemlékeztem az érdekesebb olvasmányaimra, úrias mozdulattal zártam össze sarkam, majd kurta meghajlással így szóltam: - Hölgyem, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szabó Kornél vagyok. Azt a reakciót láttam az arcán, amire igazából számítottam, érdeklődve végig mért, és ellenségessége részben elszállt. - Dágonyiné vagyok, Eszter. – nyújtotta kezét. Amint megfogtam, éreztem a hosszú, karcsú ujjait. Körme sötétvörös lakkal volt kifestve, ízléses méretre vágva. Amikor kezet csókoltam neki, a kellemes meglepetését világosan megéreztem az apró ránduláson. Ekkor még semmi érdemleges nem történt, utána hosszú hónapokig tettem Eszternek szívességeket. A könyvtárban is sokszor rakodtam az ő megbízására, és még gépelést is adott, amikor kiderült, hogy valamennyire tudok írógéppel írni. A szakaszparancsnokom persze nem örült teljesen ennek, de Dágonyiné sok magasabb beosztású tisztet ismert. Nekem viszont Eszterrel nagyon szoros, jó kapcsolatom alakult ki. Sokszor beszélgettünk egymással, volt lehetőségem néhány érdekességet megtudni róla. Udvarolgattam is neki úriember módjára némi ügyetlenséggel és angolos eleganciával, amelyet ő hasonlóan fogadott. Névnapjára vörös rózsacsokrot vittem az asztalára, ő a névtelen gratuláló levélen megismerte a kézírásomat. Fiatal felnőttként ő volt az első nő, akivel egyáltalán egy társaságba kerültem önállóan. Kisebb-nagyobb ügyetlenkedéseim és botlásaim esetén kedvesen és finom érzékkel javítgatott, csiszolgatta a modorom. Eszter maga is megváltozott, és ezt a változást én is csak lassan vettem észre. Néha szoknyában jött, olykor árnyalatnyival feszesebb blúzban, kissé magasabb sarkú cipőket kezdett hordani. Erőteljesebben festette ki magát, persze hibátlan ízléssel, és határozottan nőiesebb parfümöt kezdett el használni. Éreztem, hogy nekem akar tetszeni, és én meg is mondtam neki, hogy milyen gyönyörű. A többieket azonban ugyanolyan távol tartotta magától, mint eddig. Ehhez viszont sokkal fagyosabbnak, és elutasítóbbnak kellett lennie. Közben kitavaszodott, és kint minden virágba szökött. Bennem is mocorogni kezdett a férfi indulat, és természetesen álmaim asszonya Eszter volt. Egyik nap délelőtt ismét a könyvtárba rendelt, mert sok új könyvet kellett a polcokra helyezni. Ő felállt a létrára, és mondta, melyik könyvet adjam oda. Amikor a létra mellé kellett lépnem, és szemmagasságban volt gyönyörű hátsója, beszívtam mámorító illatát, mindig elkapott a vágy forrósága. A légkör egyre izzóbb lett közöttünk, és ezt láthatólag Eszter is megérezte. Egyszer, ahogy megfordult a létrán, az erősen megbillent. A combját öleltem át hirtelen, nehogy leessen. Ez volt a pillanat, amikor addigi gáláns, lovagi magatartásom egy pillanat alatt elpárolgott. Boldogan fúrtam a fejem az ölébe, miközben asszonyi lénye, illata beborított. Kedveskedve túrt bele katonásan rövid hajamba, és enyhén feddő, de megindult és remegő hangon kérdezte. - Kedves Kornél, maga tényleg ennyire szeret engem? Gondolkodás nélkül őszintén vallottam be neki vágyaimat, érzelmeimet. - Én is kedvelem magát, hisz érezheti. – jött vallomásomra a válasz. – De engem nem szokásos módon kell elringatni. Én azt szeretem, ha nekem a férfiak a nyelvükkel szolgálnak. Erre érzékelhető pillanatra meghökkentem, annyira váratlan volt. Ilyet eddig csak magazinokban olvastam, soha nem csináltam. Persze egészében véve is szűz voltam. Zavaromból Eszter mentett ki, aki himbálózó léptekkel lejött a létráról, ismét beletúrt a hajamba és finom, lakkozott ujjaival a tarkómat kezdte simogatni. Arcunk szinte összeért, és láttam, szemét ellepte a vágy csillogása. - Én jó mester vagyok, Kornél, – mondta félig suttogva. – megtanítom magát, hogyan kell testemben imádkozni Erószhoz. Szavait rövid, de intenzív csókkal zárta le. Nekem minden érzékem zsibogott. A folytatás a könyvtárszoba pamlagán történt. A részletekre nem teljesen emlékszem, olyan gyorsan vetkőztünk le mindketten. Folyamatosan csókoltam végig mámorító testét, forró ajkaitól indulva, a karcsú nyakán át a csodálatos, kehely alakú kebléig. Ő ujjaival hol a tarkómat simogatta, hol pedig a lapockámnál fogva szorított magához. Azután volt egy pillanat, amikor finom és karcsú ujjaival az ajkamat kezdte lassan simogatni, amitől bennem egyre erőteljesebben kezdtek gerjedni az érzések. Eszter a helyzetnek megfelelő módon akkor már tegezett. - Kornél, most nyaljad végig a körmöm szélét. – mondta, és rátette a kezét a hasára. Én nyaltam gyönyörrel, követve az ujjának mozgását. Néhány perc múlva a szeméremdomb bozótjában jártunk, majd kisvártatva rábukkantunk az illatos kéjbarlangra. Amikor először beléhatoltam, kissé meglepődtem az enyhén sós ízén. Kalandozó nyelvem sok helyre elért, és Eszter sóhajai által vezetve megtaláltam a legérzékenyebb pontokat. A sóhajokból egyre inkább nyögések lettek, és azok is sűrűbbek, hevesebbek, mondhatni forróbbak lettek, a nő alteste kéjesen hullámzott. Egyszer csak mintha felrobban volna a hasa a rázkódástól, és éles, de elfúló sikkantása adta hírül, hogy úrnőm eljutott a csúcsra. Félig öntudatlanul apró csókokkal borította el arcom, nyakam, hogy megköszönje az élményt. Eközben ujjaim felfedező úton jártak a formás keblétől elindulva. A szeméremdomb szőrzetében elbújó kis nedves ölecske olyan hívogató és barátságos volt, hogy ujjaim is betévedtek. Felfedeztem így ugyanolyan alaposan, mint ahogyan előtte a nyelvemmel, és érezhetőleg Eszternek ugyanolyan boldogságot okoztam ezzel is. Boldogan feküdtünk egymás mellé ezután az élményektől kimerülve, és áhítatosan hagytam, hogy vállamat fejpárnaként használja. Férfiasságom közben egyre csak lüktetett, hiszen a szolgálatban még nem kapta meg a magáét. Mivel időérzékem teljesen összezavarodott, nem tudnám megmondani, hogy 5, vagy 10 percet feküdtünk-e, aminek Eszter lassú és kéjes nyújtózkodása vetett véget. Lágyan rezdülő ujjakkal simított végig mellemen, hasamon és ágyékomon, ami kimondhatatlanul izgató volt. Amikor beleakadt kezével egyre keményebb vesszőmbe, akkor meglepő kéjes sikkantással fordult felém. Arcán szerelmes, de pajkosan csúfondáros mosollyal emelkedett föl, és ült rá háttal a mellemre. Ahogy előrehajolt rajtam, szőrméjének illata és látványa ismét eszemet vette, lassan magam felé húztam. Nyelvem gyorsan hatolt be már ismerős területre. Eszter két csodás melle ráborult hímtagomra, és gyorsuló simogatásuk rendkívüli élmény volt. Buzgón nyaltam körbe a csiklóját, a nyögdécselése alapján gyanítottam, ismét a csúcs felé közeledik. Minden idegszálam beleremegett a gyönyörbe, amikor finom mozdulattal végigsimított a szívverésem ritmusára lüktető vesszőmön. Utána csak azt éreztem, hogy puha ajkai ölelik körbe férfiasságomat. Nem is tudtam, mennyi idő telt el közben, de adni és kapni egyaránt csodálatos volt. Eszter punciájának nedvei bőségesen kenték a nyelvemet, és alsó fertályának mozgása arról győzött meg, hogy megint elszállt a gyönyör országába, de szinte azonnal belém is kékes villámmal robbant az orgazmus. Fehér magom ott csordogált mindenhol, és kedvesem lassú, lusta mozdulattal nyalta le az ajkáról. Arról a napról többre nem is emlékszem, máig sem tiszta, hogyan tudtam gyorsan felöltözni. Fel tudtam botorkálni a század szintjére az épületben úgy, hogy egyetlen tiszt sem kapott el. Annyira más világban jártam, hogy komoly bajba kerültem volna. Egész napom extázisban telt el azután. A későbbiekben ennél óvatosabban élveztük egymás társaságát. Kedvesem valóban igen jó mester volt. Utána minden barátnőm áldhatta a nevét, hiszen nem csupán a testi szerelem iskolájában művelt engemet, hanem a kapcsolatok kiépítésében és megtartásában is igen sokat tanultam tőle. A leszerelés előtt feledhetetlen búcsúlátogatáson fogadott a lakásán, örök emlékül egy szerelmes versgyűjteményt adott a kezembe. Azóta sokat forgattam elgondolkodva, vajon hányan jöttek rá, hogy Dágonyiné nem fapina.