Horror történetek - 54.oldal

- Köhömm! Jó estét Uram! Ahogy látom a Hölgy, nem látja szívesen magát, ezért kérem, hagyja Őt békén. - úgy látszott ezzel nem ért el sokat Armel, mivel egyre hangosabban kacagott a Gróf. Aztán feltűnt valami, vagyis inkább kivillant. Rájöttem miért nem hallt meg, hiszen ahogy nevetett láttam a két kihegyesedett szemfogát. Tehát Ő is vámpír lett, de ki ölelte meg? ...

A vámpírfiú a következő pillanatban a fekete kis nyakéket óvatosan a másik nyakába akasztotta, majd meglepő dologra szánta el magát. Saját karjába harapott majd onnan a kicsorduló vért a másik kezében tartott talizmánra csurgatta. – Amíg ez rajtad van… Addig nem bánthatnak. Amíg az általam lopott vér szagát ontja ez a medál, addig nem érhetnek hozzád Lucifer angyalai… - Mosolyodott el hirtelen megnyugtatóan, és egy utolsó búcsúcsókot lehelt a medálra...

Mendez látta, hogy ellenfele ereje igen nagy, s tovább folytatta a kántálást. Fejes pálcáját a vízbe mártva, szenteltvizet fröcskölt a kisfiúra, mely felüvöltött s a vízcseppek helyén, felrepedt a bőr. A démon megelégelte a dolgot s néhány edényt vágott a papoknak, ám azok felkészültek s elhajoltak előle. Folytatták a szertartást, de a démon ereje ettől csak még nagyobb lett...

Megint éreztem valamit a lábam alatt. Mintha egy sötét árny, suhant volna el alatta. Minden ízemben reszketek, s belegondolni sem merek, mi is lehetett az. Bár csak visszaforgathatnám az idő kerekét. Biztos nem szállok hajóra azon az átkozott reggelen. Pedig oly szép lett volna egy csendes hajókázás itt a Karib-tengeren. Az otthoni életem, oly szürke és csendes. Három nyomorult évig spóroltam erre az útra. Majd jött a vihar s a húszméteres hullámok között, kis lélekvesztőnek tűnt a négy...

Jennyn, remegő kézzel tartotta a petróleum lámpát. Lassú léptekkel haladt a lépcső felé. A feszületet markolászva próbálta túltenni magát, félelmein. A fiúk elmesélték az ebédlőben történteket. Elhatározta, hogy szembenéz a kisfiúval s igyekszik majd, szót érteni vele. Nem retteghet örökké. Abba beleőrülne. Nincs más választás, mint a találkozó. Elérte a lépcsőt...

A szomszédok kíváncsi tekintete fürkészi az új családot. Néhányan oda is mennek s köszönnek. Mások viszont meglepett tekintettel figyelik őket. Nem velük van bajuk, hanem a döntésükkel, hogy a régi, Calloway házba költöznek. A hatalmas kúria, valaha a viktóriánus kor egyik legszebb alkotásának számított. Gyönyörű oszlopai, csodás kertje az istállóban tartott lovak, mind öregbítették a grófi család, amúgy is makulátlan hírnevét. Ám néhány hét leforgása alatt, mind, váratlanul és igen szörnyen,...

Egymással szemben álltunk, fogtuk egymás kezét, és… és esett az eső… Ugyanilyen nagy, nehéz cseppeket sírtak a felhők, s én be akartam futni egy eresz alá, hogy nehogy megázzak, mert fejemben már esőcseppek nélkül is túl sok minden zsongott. Szükségem is volt akkor a nyugalomra, miután dühtől és gyűlölettől izzó lélekkel lemészároltam Félix családjának minden egyes tagját. A délutáni eső egyre jobban ontotta magából a nyugalmat, nekem pedig, aki frissen született gyilkos voltam, szükségem...

- Meg kell tenned, mert ez a sorsod értsd meg! Erre születtél, csak akkor mondhatom el, hogy miért jöttél e világra, ha már olyan leszel mint én! - értetlenkedve néztem mégis úgy éreztem meg kell tennem valamiért bíztam benne.
- Jól van, megteszem, ha a sors így kívánja, mit kell tennem?
- Neked semmit csak egy nászt kell együtt töltenünk - s megint azt az idegesítő vigyorral nézett a szemembe. Azt hittem rosszul hallok. Hiszen alig ismertem meg már abba is beleegyeztem, hogy...

- Hát kedves Gróf úr nem úgy viselkedik egy fiatal hölgyet, bántani nem szép dolog!
- Maga csak ne oktasson ki! Ő az enyém úgy bánok vele, ahogy akarok. A félelemtől ziháltan próbáltam meglátni megmentő arcát. S majdnem elájultam, amikor a lámpafénynél az a férfi nézett vissza rám, aki a festményen volt.
- Majd én megmutatom - szólt dühösen a Gróf és karddal megindult felé a férfi megfogta a kezét, majd a nyakához emelte a száját hirtelen a férfi arca eltorzult, majd örök álomba...

A szülei nem tudtak róla, hogy eljött ... nem is csodálom, egyből küldték is volna diliházba. Most elvben nyaralnak valahol külföldön, ő meg azt adta el nekik, hogy a barátnőjénél lesz. Ügyesen kijátszotta a családot. Persze soha többet nem fogják látni. Gyakorlatilag többé nem látja szinte senki. Eliza, a házvezető-nőm ... meg pár igazán bizalmas barátom. Ezen a birtokon úgyse keresné senki...