Horror történetek - 40.oldal

A Démonasszony felvont szemöldökkel nézett rám. Nem igazán használom ezt a képességem, de most egyszerűen nem volt idegem semmihez. Valahol engem is meglehet érteni nem? Nhaxra behunyta a szemét, és én ugyanolyan élesen láttam a felszabdalt ábrát, mint ő. Újabb intésre a lenti ábrából kicsúsztak a kívánt részek és immár három Rúna volt előttünk. Nem akartam rájuk nézni, sejtettem, hogy valami olyasmit tudnék meg belőle, amit nem akarok...

- Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de tegnap, a szembeszomszédunk nem húzta le a redőnyt, az ablaka pedig pont az enyémmel szemben van. Mindent láttam. Az éjszaka közepe felé mintha a mi tetőnket kezdte volna bámulni, de folyamatosan. A lámpa égett a szobájában így nem kellett sokat silabizálnom az eset megoldásán. Aztán villámlott egyet, hang nélkül. És, és a csajszi az ablakban állva összeesett. De már… már nem… neem… nem kelt fel azután. - Jessica szinte beleremegett a mesélésbe. -...

Nemsokára megtörtént az aktus, és John nem is tudta, mekkora őrültséget követett el. Ugyanis a nő valamiféle démon volt, és egy halandó férfi örökítőanyagára volt szüksége ahhoz, hogy világra hozhasson egy rendkívül erős és gonosz démongyermeket...

Vámpírok. Az emberek évezredek óta azon gondolkoznak, léteznek-e vagy sem. Hát, hölgyeim és uraim, nem tudhatjuk. Vagyis hát, Önök nem tudhatják. A vámpírok okos lények, legalábbis ezt hiszik róluk. Ugyan már, milyen "vámpír" az, aki ilyen kis blogokba, és egyéb Internetes helyekre...

Koromsötét volt, a félelemtől vezérelve 180 fokos fordulatot vett, és a kilincs után kutatott. Az ajtó azonban nem volt sehol, mintha a föld nyelte volna el. Ekkor meghallotta a gonosz nevetést, ami éles kacajba csapott át. Nyelt egy nagyot, nem akart megfordulni...

Amikor végre magunk mögött hagytuk azt az átkozott sírkertet, úgy éreztem, mintha egy hatalmas kőtömb zúdult volna le a szívemről, ráadásul a fülem is rögvest kitisztult. Ez csak két dolgot jelenthet: vagy hajnalodik, amire, ahogyan az égre néztem, vajmi kevés esélyt láttam, vagy pedig tényleg az mulasztotta el, hogy tettem egy kört a temetőben. Nem tudom. Most már tisztán hallottam a szél halk neszezését, az egymásnak ütődő falevelek tompa zaját, és Nathan szívének egyenletes dobogását......

Neked mi jut eszedbe, ha egy falura gondolsz? Nekem a kedves lakosok, kik éjjel-nappal kint vannak és gondozzák kertjeiket, tanyáikon az állatokat. Mindent tudnak egymásról, és segítenek egymásnak, ha kell. De ott nem így volt. Megfigyeltem, hogy csak nappal merészkedtek ki, és már szürkületkor eltűntek. Nagyon rejtélyesek voltak, mintha féltek volna valamitől, vagy valakitől!? Sokszor azt éreztem, hogy figyelnek. Biztos voltam benne: a falu titkol valamit, valami különös dolog történhetett...

Kimásztam az ágyból és elindultam, hogy végrehajtsam a kakaó-tervet. Megálltam a tükör előtt, megnéztem magam, cseppet sem nézek ki jobban. Aztán szemeim az alakokat kezdték vizslatni. Valami furcsa érzésem támadt, nem tudom mitől, de határozottan így érzem...

- Obszidiánból faragták - szólt közbe Gyuri barátom - Az üvegrész pedig kristályból van. Azért ilyen dög nehéz, egy hozzánk közeli régiségkereskedőtől vettem, nem volt olcsó mulatság, de relatíve drága sem, mert képzeld, én meg eladtam nekik az ingaórát, és csak rá kellett fizetnem egy picit, hogy megvehessük neked.
- Gyógyulásod féléves évfordulójára, fogadd szeretettel a többiek nevében is, mert majdnem mindannyian összedobtuk a lét...

Igen, az idők folyamán Mr. Harker, mert én az eljövendő korokból szólok önhöz. Mielőtt teljesen őrültnek tartana, engedje meg, hogy bebizonyítsam, ezért levelem hátoldalán itt állnak az ön naplójegyzetei az Erdélybe való érkezésének második napjáról, szóról szóra. Abban az esetben, ha minden a tervem szerint sikerül, ön most harmadik napja tartózkodik a havasokban, és ezek az ön tegnapi jegyzetei, amiket csakis maga, a saját szemével láthatott eddig...