Horror történetek - 31.oldal

Ekkor Emma igazi énje visszatért, és a lény, ki zsarnok módjára parancsolt testének, most visszavonult. A lány látva mit tett, sírásban tört ki, és elrohant. Nem tudta hová mehetne, így futva tette meg az utat Oliver lakására. A bejárati ajtóval szemben ült le, hátát a falnak támasztva keservesen zokogott. Nyakán, és kabátján ott szárat a meggyilkolt ártatlan lány vére..

Erzsike mostanában gyanús. Máshogy öltözik. Egy pár hónappal ezelőttig fiatalosabb ruhákat hordott. Most meg se egy csinos szoknya, se egy kacérabb dekoltázs, de még a bokáját se villantja ki. Elnémberesedett. Egy darabig azt hittem, talán a házasság változtatta meg, hiszen az aranyhal a hálójában volt, ki is fogta, most már minek illegesse magát? De nem, Erzsike alapvetően illegetős. Sőt, mi több, határozottan illegetős. Néha már szinte kokettál. Most pedig úgy öltözik, mint egy szocreál...

Némi téboly.

Amit kellett már leírtam. Remélem, ez már eseménydúsabbnak bizonyul majd.

Sietnem kell, hogy elérjem a következő metrót. 6 körül lehet, de már sötét van. Ilyenkor télen nem szeretek nagyon menni sehova sem, hisz alig pár órára van világos.

Nem lakom messze, de egy kicsit még gyalogolnom kell. Az utcában ilyenkor mikor már sötét van nem nagyon szeretek menni, bár egy lélek sincs rajta...

Ez a rövid szöveg, még az első fejezetből maradt le. Minden kedves olvasómnak üzenem, hogy szeretnék, legalább heti egyszer egy fejezetet feltölteni. Kellemes olvasást kívánok!

Sziasztok, nekem már megjelent egy könyvem. Legnagyobb meglepetésemre, az emberek anélkül, hogy bele olvasnának, olyan szinten le írják, hogy esélyt sem hagynak az embernek, hogy hátha még is jó az amit csinált. Mostantól nem szeretnék vitatkozni senkivel. A most írandó regényemet, úgy döntöttem feltöltöm. Ezáltal megismerhetitek, hogy hogy írok, és azt is, hogy az előző könyvem, milyen lehet. Hiszen azt is én írtam. Sajnos akinek tetszene az új regényem, az a rossz hír vár azokra, hogy...

Szakadt a hó. Hatalmas, komor panelházak meredtek fel odakinn a szürkeségbe. Jeges, sarkvidéki szél borzolt csenevész bokrokat, amik örökre beledermedtek a permafrosztba. Csövek kígyóztak a házak közötti pusztaságban a távoli gyárak felé, melyek alaktalan vasszörnyekként magasodtak a város fölött. Sötétedett, és olyan érzésem volt, ha most lemegy a nap, fel sem jön többé.
Megrémültem. Mindent, csak ne az örök sötétet ebben a világban.

Észak Amerikában egy kis falútól pár mérföldre állt egy kis tanyasi ház. Mellettük egy hatalmas erdő volt , amelyről különböző rémhírek terjengtek. Például az ,hogy aki oda bement soha nem jött ki, de ha ki is jött valaki az megőrült, vagy pár nap múlva különös módon meghalt.